YAMAHA PSS-580
Az első hangszerem. FM (frekvencia modulációs) hangkeltésű, dinamikátlan kisbillentyűs, automata kíséretes kis masina volt. Öt sávos szekvenszerével és szerkeszthető automata kíséretével egész jó dolgokat lehetett komponálni (a maga nemében). Az FM hangszínei teljesen átszerkeszthetőek voltak, de csak ötöt lehetett lementeni. MIDI-s volt, de ekkor még nem tudtam, az mire jó. Rengeteget dolgoztam rajta, számos kazetta őrzi kezdeti szárnycsapásaimat.
YAMAHA PSR-510
Az első dinamikus, nagy billentyűs hangszerem. AWM hullámtáblás hangkeltésével már a hangszerek felismerhetőek voltak. Szebben szólt, mint elődje. Ez is öt sávos szekvenszerrel volt felszerelve és szintén szerkeszthető volt a kíséretautomatikája..., sajnos mindezeket csak 28 hang polifónával szólaltatta meg, ami bizony gyakorta elfogyott. Bár a hangszíneit nem lehetett megváltoztatni, de rendelkezett a GM szabvánnyal, meg egy kis zengető-visszhang effekttel. Ezen a hangszeren még többet komponáltam amelyek megmaradtak kazettán, és később is sokat táplálkoztam azokból a szerzeményekből. Idővel kaptam hozzá egy YAMAHA MDF2 lemezegységet, amire már le tudtam menteni a munkáimat. Játszottam a hangszerrel cukrászdában Vangelis-t, Mike Oldfield-ot, meg saját dalokat, PUB-ban Illést, Fonográfot és betársultam vele a Narancsvirág Country Zenekarba is. Hogy a hangzását színesítsem, beszereztem hozzá egy Ibanez Stereo Chorus pedált és hogy a polifóniaszámot kitoljam, megspékeltem egy Wersi Max hangmodullal az összeállítást.
 YAMAHA MDF-2Midi Data Filer |
 IBANEZ SC-10Super Stereo Chorus |
 WERSI MAX-18 timbrálos hangmodul |
KORG X5D AI2 Music Synthesizer
A KORG szerelem kezdete. Hangjait meghallva egy teljesen új világ tárult ki előttem és a zeneszerzés új fejezetbe lépett. Még azt sem bántam, hogy nem volt benne se szekvenszer, se dobritmus, se kíséret. A Program hangszínek a Yamaha GM hangkészletéhez szokott fülemnek egészen újszerű, fantasztikus szintetizátoros hangzásvilágot mutattak be, a Combi hangszínek pedig egyenesen elképesztőek voltak az addigi ismereteimhez képest. A hangzás és a szerkesztésükhöz szükséges tudás egészen új alapokra helyezte a szintetizátorokhoz fűződő viszonyomat. Ezután már minden hangszeremben a szerkesztés lehetőségét és annak mélységét kerestem.
Mivel a KORG X5D nem rendelkezett dal-felvevővel, megkezdődött a kis "kütyük" gyűjtögetése, amivel fel lehetett venni a komponációkat. Az első ilyen az ALESIS MMT-8-as volt. Ha valaki nincs túlságosan oda a PC-ért, akkor ez a berendezés még ma is megállná a helyét. Metronómja önmagában is szól, de vonalkimenete is van, játék közben minden midi paramétert rögzít a pedáloktól kezdve a modulációs kerekeken át, az aftertouch-ig. Quantizáláskor meg lehetett adni negyedet, nyolcadot, tizenhatodot stb. azthiszem egészen hetvenketted-ig. Az elkészült sáv midi-paraméterei kilistázhatóak voltak, így egy-egy hang leütésének erősségét, panorámáját, a pedálok lenyomásának-felengedésének helyét, idejét is megváltoztathattam, vagy akár két hang közé program change üzenetet írhattam és még sorolhatnám a paramétereket. A következő kütyü a YAMAHA QY-8 volt. Ennek volt saját hangmodulja, így önmagában, elemmel üzemeltetve akár távolsági buszjáraton is lehetett rajta dolgozni. Pont ez tetszett benne, a készülő dalom alapjait feljátszottam bele és utána másolgatással, quantizálással és újabb hangok beszúrásával összeállítottam benne a teljes dalszerkezetet, ezután az X5D-n meghangszereltem a munkát. A végeredményt midi Bulk Dump üzenettel el tudtam menteni a QY-8-ból és az X5D-ből egyaránt. Idővel teljesen átálltam a PC-s szekvenszerezésre így nem volt szükség ezekre a szerkesztőkre. Később hobbiból került hozzám egy KORG SQ-8-as, amit sokáig használtam gyakorláshoz, hol csak metronómnak, hol pedig stílusgyakorlatokhoz dobritmusok megszólaltatására. Másra nem is jó, mert nem lehet benne quantizálni és a már feljátszott elemeket sem lehet másolgatni, illesztgetni, vagy egyáltalán szerkeszteni. Amit feljátszol az SQ8-ba, az van és kész :-) Bár ezt a kütyüt pont az egyszerűségéért kedvelem.
 ALESIS MMT-88 sávos szekvenszer |
 YAMAHA QY-88 sávos automata kíséretes szekvenszer |
 KORG SQ-88 sávos szekvenszer |
KORG NS5R AI2 Synthesis Module
Mikor 1998-ban meglett a Fatar SL-880 zongorabillentyűm, az X5D-t lecseréltem egy KORG NS5R hangmodulra, hogy ne kelljen a zongora mellett mégegy hangszert szállítgatni és elhelyezni a színpadon. Így a méret csökkenése mellett a hangzás maradt a régi. Az NS5R gyakorlatilag egy 32 multitimbrálisra bővített X5D hangmoduljának felelt meg, szintén 64 hang polifóniával, még több hangszínnel és már XG szabványú beavatkozásokat is lehetővé téve. Az SL-880 kalapácsos billentyűhöz használtam jópár évig a színpadon, otthon pedig a szekveszeren készített zenéim végső hangszereléséhez.
FATAR Studiologic SL-880 Masterkeyboard
22 kg-os, 88 kalapácsmechanikás, utánnyomás érzékeny billentyűzettel ellátott masterkeyboard. Robusztus a kivitele, nagyon jó, időt álló mechanikája van, amin jó játszani. Ugyanakkor érzésem szerint a teljes velocity tartományt nem egészen lehet vele szép egyenletesen kijátszani a kis súlyok tehetetlensége miatt. Igaz, ehhez már egy kicsit finnyásnak kell lenni :-)
EasyMidi EM-100 hangmodul
Ezt a modult a Fatar masterbillentyűzetekkel lehetett csomagban kapni, vagy akár külön is megvásárolni. Leginkább zongoramodulnak vásárolták a billentyűzethez, de valójában ez egy GS hangmodul, vagyis egész komoly hangkészlete van. Kezelőszervek híján a Fatar billentyűzetek kezelőszerveivel illetve MIDI utasításokkal lehet a funkcióit változtatni. A hangminősége egész tűrhető, ismerek egy jazz zongorista, zeneszerző és zongoratanár hölgyet, aki sokáig használta koncerteken.
Egyedi "nyeles" masterbillentyű
Egyedi készítésű vezérlőbillentyű. Kerestem egy könnyen szétszedhető 3 oktávos masterbillentyűt, amit teljesen kiszereltem a házából. Lemértem a billentyű mechanikát és terveztem köréje egy testet, amit egy barátom édesapja készített el nekem meggyfából. A szépen pácolt testet műgyanta alapú lakkal lakkoztam le, majd beleépítettem az elektronikát és a billentyűzetet. Végül készítettem hozzá egy kis dobozt, ami egyesíti az áramellátást és a midi kábelt, így elegendő egyetlen kábel a szerkentyű színpadi üzemeltetéséhez.
Royalstandard tangóharmonika
120 basszusos tangóharmonika, de a basszus részén nem tudtam játszani, talán nyugdíjas koromban megtanulom :-). Igaz, nincs is szükség a balkézre, ha van a zenekarban basszusgitáros. PUB-okban, hosszabb műsorokban időnként előkerült hogy színesítsük vele a country zenekarom műsorát, vagy éppenséggel unplugged megmozdulások alkalmával próbálkoztam vele.
YAMAHA QS-300 Music Production Synthesizer
Ahogy "rockosodott" a country zenekar, igény mutatkozott hogy egy felső billentyűsoron rock-orgona is a rendelkezésre álljon a koncerteken. Először a KORG NS5R modulomat szerettem volna KORG X5D-re visszacserélni, de a hirdetésemre egy Yamaha QS-300-as ajánlatot kaptam, amibe kiváncsiságból belevágtam. Jó masszív hangszer volt és a 16 sávos szekvenszernek, a rengeteg programozható patternnek, szerkeszthető automata kíséretnek és techno-s hangzásának köszönhetően visszaköszönt a régi Yamahás-szekvenszerezős korszakom, a szerkeszthető hangszínei is jól szóltak, tehát igazi kreatív munkaállomás volt, legalábbis az otthoni zenélgetéshez. Sajnos a tervezők ehhez a rengeteg lehetőséghez csak 32 hang polifóniát terveztek, ami egy-egy komolyabb darabhoz kevésnek bizonyult. Ráadásul a fő célom vele nem az otthoni szintizés volt, hanem a zenekari hangzás javítása, de több havi próbálkozás után sem tudtam olyan zongorát szerkeszteni benne, ami a zenekar hangzásába beleillett volna. Használtam otthon is szintizni és a zenekarban is zongorázni, meg orgonázni, de arra törekedtem, hogy visszacseréljem valamilyen KORG hangszerre.
KORG M3R AI Synhesis module
Egész jó áron pillantottam meg, és mivel épp a YAMAHA QS-300 zenekari hangzásával küszködtem, úgy határoztam megvásárolom magamnak karácsonyra, és 2004. december 23.-án elautóztam érte Szolnokra. Így 2005-ben már nem kellett nélkülözni a KORG zongora hangzását a színpadon, ami azért is érdekes, mert az M3R-ben csak a Korg M1-ből megismert rendkívül népszerű, de szerintem nagyon vacak zongora hangszín volt megtalálható, mégis a country zenekarban ez a hangszín jobban kiszólt, mint a Yamaha QS-300. Mikor a YAMAHA QS-300-ast végérvényesen sikerült elcserélnem az áhított KORG X5D-re, a KORG M3R becsücsült a szobába, ahol az egyéni zenei ügyködéseimet színezte 2007 közepéig. Az M3R a méltán népszerű KORG M1-es Workstation hanggenerátorának egy szelete. Kevesebb Multisample-vel rendelkezik, de a hangszínek szerkesztése a KORG AI szintetizátoroktól megszokott mélységű, így az M3R kíváló alternatíva ha szeretnénk a legendás M1-nek a hangkészletéből egy darabot magunknak tudni, amivel szerintem máig jól kiegészíthetjük a szintetizátoros muzsikánkat ha elszállós, ambientes zenei világban közlekedünk.
ROLAND D-110 Multitimbral Sound Module
A D-110 a legendás ROLAND D-10 szintetizátor modulja. Kíváncsiságból vágtam bele és a későbbiekben elmondható, hogy a további hangmodulok és kiegészítők beszerzését is a kíváncsiság inspirálta. A D-110 egy LA szintetizátor, amelynek hangzása az AI hangszerekhez (X5D, NS5R, M3R stb.) szokott fül számára leginkább csalódást okoz. Persze hozzáértéssel és kigondolt koncepcióval ez a hangszer is megfelelő kiegészítő lehet, hiszen a nyolcvanas években nagyon sok zenét és hangzást köszönhettünk neki. Én például Prince zenéiben ismertem rá a legtöbb LA hangzásra.
ROLAND PMA-5 Personal Music Assistant
2006 őszén került beszerzésre. Sokat utaztam Budapestre és az utazás hasznosabbá tételére szükségem volt valamire, amivel zenélni lehet. Sokáig palmtopokkal próbálkoztam, de elérhető áron nem tudtam olyan kütyüt meg szoftvert beszerezni, ami alkalmas lett volna olyan zene megszerkesztésére, amin aztán a PC-n tovább dolgozhatok. Ekkor jelent meg a PMA-5 a horizonton. Egy internetes hirdetésben leltem rá egy olcsóbb palmtop áráért, igaz egy-két csatlakozót forrasztgatni kellett benne hogy midizni lehessen vele, de azután hibátlanul működött. Nagyon kiforrott automata kíséretes szekvenszert rejt a kis doboz. 20 dal állítható benne össze 20.000 midi eseménnyel gazdálkodva 4 kíséret és 4 dallam sávban, továbbá 600 user automata kíséret, akkord és stílus sávval, így elég a készülő dalban használatos kíséreteket (bevezetés, versszak, refrén, bridge, befejezés, átvezetések) C hangnemben megkomponálni, normál szinti billentyűvel feljátszani, aztán ezekből kompletten össze lehet állítani akár utazás közben a dal teljes alapját immár akkordokkal ellátva. A hangszer 363 db GS szabványú hangszínt képes megszólaltatni, így már a szerkesztés közben is képes felvázolni egy épkézláb hangszerelési elképzelést. No és a lényeg, hogy 6 db ceruzaelemmel, vagy akksival ezt bárhol megtehetjük.
ROLAND SC-55mkII
A PMA5-ben találtam egy olyan orgona hangszínt, amit régóta próbáltam sok-sok szerkesztgetéssel előállítani a KORG X5D-ben sikertelenül. Ezt a hangszínt a zenekari megszólalásomhoz kerestem és miután kipróbáltam a zenében is, meg voltam vele elégedve. Csakhogy a PMA-5-öst nem színpadra teremtették. Miután egyszer véletlenül majdnem betörtem az érintőkijelzőjét a hangszertokom csattjával szükségesnek láttam beszerezni a színpadon is használható alteregóját. Így került hozzám egy kis időre a ROLAND SC55MkII. Első megmérettetésén tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket és rájöttem, hogy többre is használhatom, ugyanis a lassabb számokban a zongoráját hozzá kevertem az X5D zongorájához, ami egy szép dús, kissé kórusos hangzást eredményezett. Két koncert között az otthoni zeneszerzésben is hasznosnak bizonyult. A PC-n beállítottam a midimap-ban a midi kemenetre az SC-55mkII-t, így amíg szerkesztettem a zenét, ezt használtam hangforrásnak. Ez azért volt hasznos, mert a hangkártyák szoftveres hangkeltéseinek kisebb-nagyobb késése van, míg a midire kötött hangszer azonnal megszólal, ráadásul az SC-55 tartalmaz sok GS szabványú hangszínt is, amivel tovább lehetett színesíteni a komponációt (amit persze később úgyis áthangszerel az ember).
ROLAND JS-30 Sampling Workstation
Ezidőig is sokminden járt már nálam, de a sampler eddig kimaradt az ismerkedésből. Ez a JS-30 volt az első próbálkozásom. Könnyen jutottam hozzá, mert a PMA5-öt cseréltem el rá, amit később kicsit meg is bántam. A JS-30 hatalmas méretű volt, nehéz és egyelőre bonyolultnak is bizonyult a számomra. Az interneten sikerült hozzá memóriát szereznem, amivel kemény 1 MB-ra sikerült felbővíteni, ami ennek az eszköznek a maximuma. Épp csak betekintést nyújtott a samplerezésbe, de nem szerettette meg velem, még túl korai volt az ismerkedés, no meg ez az eszköz sem egy nagy eresztés ezen a téren.
KORG Legacy Collection VST Instrument
2006-ot írunk. 1992-óta nagyot fejlődött a világ és a zenei eszközök. Nekem is egyre nagyobb lett a rálátásom az újabb lehetőségekre, ezért vágytam valami modernebb, izgalmasabb kiegészítőre amivel tovább tudom színesíteni az otthoni zenei próbálkozásaimat. Így mikor akciósan megláttam a KORG Legacy Collectiont, megmozdult bennem valami, először csak vágy szinten, legyintve, hogy ilyenem úgysem lesz, de egy kis elhatározással áruhitelre sikerült beszerezni. Ez időtájt még mindig Windows 98-al dolgoztam, ami nem támogatta a VST hangszereket és a futtatásukhoz szükséges programokat. Ezért rendszert is ugranom kellett Windows XP-re, ami rengeteg újdonságot, tanulni valót és persze technikai nehézséget hozott. Ebben a Legacy csomagban sok lehetőség és tanulnivaló van, tanulságos és hasznos lehet az analóg szintetizátorok működésével éppen ismerkedő muzsikusok számára. Aki ebben a csomagban megismeri a Polysix és az MS-20 működését, már sokkal otthonosabban nyúlhat bármilyen analóg vagy VA hangszerhez, ugyanakkor a csomag része egy Wavestation is, ami szintén nagy hírnévnek örvend.
A technikai fejlődés egyben rengeteg bosszúságot is hozott, a hangkártyák és midis eszközök összekötésével, az ASIO driverekkel és a latency-kkel való vacakolással. Egyrészt sok újdonságot tudtam bevetni, másrészt a zenélés elkanyarodott a számítógéppel való kűzdelem irányába. A VST-kkel való munkát tehát mindenképpen elszánt és komoly hardverrel rendelkező zenészeknek ajánlom.
ROLAND MC-50mkII Micro Composer
Ahogy a VST-ket és számítógépes zeneszerkesztést egyre többet használtam, úgy kezdett egyre inkább herótom is lenni tőle. Mikor akadozni kezdett a dolog és már a Windowst is újra kellett telepítenem, elhatároztam, hogy visszatérek a régi, szekvenszeres módszeremhez. Ehhez kerestem profi megoldást, amit meg is találtam az MC50 mkII-ben. A felvétel rendkívül egyszerű benne. Bármelyik sávra bármit felvehetünk, bármelyik MIDI csatornán, a szerkesztéskor MIDI-csatornákra lehet bontani a szelektálást, így nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy egy-egy sávra csak egy-egy MIDI csatorna adatait vegyük fel. Így tulajdonképpen 8x16, azaz 128 virtuális sáv áll a rendelkezésünkre. A felvétel, az editálás és a mikroszerkesztés is magától értetődő... sőt egy kicsit ismerős is a PMA5-ös szekvenszerből. További hasznos funkciója a floppy meghajó, amivel könnyen megőrízhetjük a munkánkat, de akár SMF fájlt is generálhatunk belőle, ami aztán bármilyen MIDI-s eszközzel kompatibilis volt.
ROLAND MS-1 Digital Sampler
Újabb célra kerestem egy eszközt. Csak egy-egy hangot, effektet lejátszani képes eszközre volt szükségem, ami kicsi, könnyen szállítható akár koncertre is, a tudása minden sallangtól mentes, de nagy memóriával rendelkezik, ja és persze olcsó. A ROLAND MS-1 tökéletesen megfelel az említett elvárásoknak. A hangokat a sztereó vonalbemenetén, vagy mikrofon bemeneten lehet felvenni vele, majd editálni, levágni a hangok elejét, végét, esetleg loop-pontokat beállítani. Lehetőségünk van meghatározni, hogy a minta hogyan viselkedjen a billentyűlenyomásra, ami rövid dob hangok, vagy hosszabb háttérszólamok visszajátszását egyaránt lehetővé teszi. A mintákat a saját pad-jaival is megszólaltathatjuk, vagy akár midi-n keresztül is. Utóbbi esetében lehetőségünk van beállítani mindegyik mintához, hogy a midi billentyűzet melyik billentyűjéhez legyen rendelve. Elemről is üzemeltethető, így a hónunk alá csapva akár a nagyvilágba is kisétálhatunk vele mintát gyűjteni, amihez komoly segítség, hogy PCMCIA memóriakártyát 32MB-ig olvasni képes. Nem rossz, nem rossz :-)
YAMAHA QY-70 Music Sequencer
Korábban egy előnytelen cserével megváltam a PMA-5 zsebszekvenszeremtől, amelynek hiányát a YAMAHA QY-70 szekvenszerrel sikerült pótolnom. Régi, de a cél szempontjából remek XG hangmodult tartalmaz. 8 sávos automata kíséret, rengeteg előreprogramozott és számos felhasználói pattern-lehetőség, 16 sávos szekvenszer és 3 effektprocesszor jellemzi. Rendkívül könnyen kezelhető, egyszerű, átgondolt, mégis töméntelen lehetőséget kínáló koncepció. A felvételt felesleges taglalni, a 16 sávra evidens a rögzítés módja, és a mixer-ablakok is nagy segítséget nyújtanak a hangszínválasztáshoz, a hangerő, panoráma és a különböző effektek paramétereinek beállításához. A legerősebb fegyvere a micro-editálás, hiszen a hangok, paraméterek listázása rendkívül gyors, sőt számottevően gyorsabb még egy Korg Trinity szekvenszeréhez képest is. A micro-edit módban a megszámlálhatatlan bankchange, programchange, controlchange stb. üzenet mellett valamennyi XG paraméter és effekt paraméter is beszúrható, még átnézni is sok. Mindezeken felül pedig képes sys-ex rögzítésre, tehát nagyobb hangszereink hangkészletét, biztonsági mentését is el lehet vele tárolni. Sajnos elég nagy az étvágya, ceruzaakkumulátorral például nem is lehet sokáig üzemeltetni, így hosszabb utazáshoz márkás tartóselem javallott.
ROLAND RS-5
Hosszú ideig bevált a KORG X5D hangszerem, de arra gondoltam, ideje tájékozódni és újabb, modernebb hangszert keresni. Választásom a Roland RS5-re esett. Döntésemet a zenekari, élő zenélés javára hoztam meg, hiszen mint az be is bizonyosodott, a jó minőségű zongora és orgona hangjai a zenekar hangzásában sokkal jobban használhatóak. A billentyűzete is jobb minőségű és a kezelése is egyszerűbb az X5D-nél. Akár élő zenélés közben is pillanatok alatt elérhető egy-egy kívánt változtatás, így megspórolva a hosszas programozgatást, amely a Korg hangszereknél sajnos elkerülhetetlen a hangszer színpadra állítása előtt. Több próbán és koncerten is bizonyította, hogy jól döntöttem és a zenekar is elégedett volt a kis hangszerrel, de azt is lehetett tudni, hogy az otthoni muzsikáláshoz idővel szükség lesz egy Korg hangszerre, hiszen még mindig ott tartottam, hogy egy hangszert cipelgettem a lakás és a próbaterem között.
KORG MicroX
A Roland RS5 bevált a zenekari élő zenélésben, de nincs mese, a Korg hangzása nélkülözhetetlen az otthoni zeneszerzésben. A KORG MicroX a Triton sorozat HI szintézisét kapta, duál polifónikus appreggiátorral, USB integrációval és aux audió kimenetekkel. Ez az icipici hangszer bombasztikus hanggal bír, de valóban icipici volt, pontosan arra volt elegendő, hogy megszerettesse magát velem, de a nagyobbik tesóra, az X50-re vágyjak :-)
AKAI SG01p Piano Sound Module
Szerintem minden billentyűs kelléktárában szerepelhet egy önálló zongoramodul. Én és a pénztárcám ezt a darabot találtuk a legmegfelelőbbnek :-) Ha modern zongorára van szükségem, bármikor nyúlhatok ehhez a modulhoz. Az Oklahoma country zenekar 2009-es lemezfelvételénél ezt a modult használtam a stúdiómunkák során. A lemez 2010 novemberben jelent meg.
AKAI SG01v Vintage Sound Module
Az AKAI SG01v kényelmes választás annak, aki szeretne analóg, vintage hangzást belecsempészni a zenéjébe, de nem áll rendelkezésére analóg szinti. Ez a modul jó kis gyűjteményt tartalmaz és a minták szerkesztését is elvégezte helyettünk az egyébként hosszú évek AKAI sampleres tapasztalatával rendelkező mérnökcsapat. A hangszer multitimbrális, de single módban is használható, csakúgy, mint a fenti zongoramodul. Ez a funkció akkor tehet jó szolgálatot, amikor az ember THRU-láncra fűzve használja a hangszerkiegészítőit, ahogy én is tettem. Az SG01v-hez ingyenesen elérhető PC-s editor szoftver is fellelhető a neten.
Behringer FEX-800 Multieffekt
A MINIFEX egy sztereó multieffektprocesszor. Billentyűsök számára előnyös tulajdonság, hogy már a bemenete is sztereó. Az interneten olvastam róla jót-rosszat egyaránt. A modulációs effektjei egész jól szólnak, de a hatásuk nem túl mélyreható, nem lehet extrémebb hatásokat elérni velük. A zengető effektek viszont határozottan jól szólnak, sőt árkategóriájában meglepően jól. Épp ezért került anno beszerzésre a zongoramodul mellé.
Alesis Microverb III 16Bit Digital Reverb and Delay
Egy bolhapiacon akadtam rá, kihagyhatatlan vétel volt :-) Gyönyörű a zengetése, könnyű használni, sztereó be és kimenettel rendelkezik. Le is váltotta a Behringer MiniFEX-et. Nagyon sokáig ezzel állítottam elő a hangszereim terét.
EMU ESI-32 32 Voice Digital Sampler
A lemezfelvételünk után elhatároztam, hogy megpróbálok valami ultrarealisztikus megoldást találni a zongora hangszínre. Azt a javaslatot kaptam, hogy csakis samplerrel próbálkozzak, így került hozzám az EMU ESI-32. Nagyon sokat próbáltam megfelelő hangkészleteket gyűjteni hozzá. Sikerült vásárolnom igazi zongoragyűjteményt is, ami kifejezetten erre az eszközre készült, de mindegyik hangminta csalódást okozott. Lassan le kellett tennem az eredeti célomról és másodlagos funkciót keresni a samplernek. Elkezdtem mintákat gyűjtögetni, szerkesztgetni, csoportosítgatni, készleteket mentegetni. Egyszercsak mentegetés közben feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is csinálok tulajdonképpen? Hamar rájöttem, hogy több vele a meló, mint maga az eredmény, hiszen a szintetizátorokban sokkal több, sokkal szebben megszerkesztett minta áll a rendelkezésemre, mint amennyit a Samplerben temérdek munkával összeállítok magamnak. Ez az eszköz sem szeretette meg magát velem.
EMU Proformance 16bit True Stereo Piano Module
Az EMU Proformance-ra akkor bukkantam, amikor épp elegem lett az EMU samplerből... nem volt kérdéses az átalakulás. A Proformance zongoramodul megadta nekem azt, amire szükségem volt, vagyis egy szép, kiengyensúlyozott sztereó zongora hangszínt. Ugyanakkor a mérete negyedakkora, a súlya tizedakkora, az ára pedig feleakkora volt mint a nagy ESI-32 samplernek. A forgató-potméterrel állítható midicsatorna-kiválasztás éppen olyan hasznos eszközzé tette a Proformance-ot a MIDI THRU láncomban, mint az eddigi modulok.
KORG X50
A zenekarban még mindig az RS5-öt használtam, otthon pedig a MicroX-et. Sajnos mindkettőt el kellett adnom ahhoz, hogy végre megvehessem az X50-et, amit már a MicroX megvásárlása óta terveztem. Ezzel megint oda jutottam, hogy újra egy hangszert kellett cipelgetnem a lakás ás a próbaterem között. A hosszabb billentyűzet pozitívuma mellett legnagyobb meglepetésemre az X50 több és jobb zongora multisample-t is tartalmazott, mint a MicroX. Minden egyéb tekintetben megegyezik a két hangszer. Az X50 esetemben egy ritka, limitált kiadású terepmintás példány volt.
KORG X3 Workstation
Elérkezett a pillanat, hogy a zenekarba és otthonra külön hangszerem legyen. Az X3 elég régi példány volt ahhoz, hogy csereberével, egy netbook-ért hozzájussak, ugyanakkor annyira masszív "vas", hogy felkerülhetett a színpadra. Sajnos a zongorája nem az igazi, így mellette az Akai SG01p zongoramodult használtam, amely már a stúdiófelvételen is bizonyított. Az X3 viszont alkalmas volt orgonának, főleg hogy elkezdtem használni hozzá egy BOSS RT-20-as Leslie szimulátort.
BOSS RT-20 Rotary Ensemble
Nélkülözhetetlen eszköz az igazi orgonahangzás kedvelőinek. Az a furcsa benne, hogy ez egy gitáreffekt, de halvány-lila elképzelésem sincs, hogy miért csinálnak a gitárosoknak Leslie effektet, ami egyértelműen a hammond orgonákhoz tervezett forgó hangszóró szimulációja. Szerencsére a tervezők gondoltak a billenytűsökre is, így kapott sztereó bemenetet és egy "keyboard" kapcsolót a hátuljára. Rock-billentyűsöknek kihagyhatatlan.
KORG TRINITY PLUS Music Workstation DRS
Melyik KORG hangszer dobogtathatja meg a szívét annak a Korg mániákusnak, aki a 90'-es évek derekán szerelmesedett bele a márkába? Igen, a Trinity! Az X50 cserélődött le erre a "monstrumra". Azthiszem, itt már senkinek nem lehet baja az effektek hiányával a 8 insert effektnek köszönhetően, melyek beszúrhatóak akár az AUX kimenet elé is. Az otthoni zeneszerzéshez bőséges variációs lehetőséget nyújt, a Korg hangszerektől megszokott mélységű szerkeszthetőséggel és "zászlóshajóhoz" méltó kezelhetőséggel. Éppen ezért sokáig az otthoni zenei ügyködéseim középpontja volt. Került bele egy SOLO-TRI kártya is, amely a szintén legendás KORG Prophecy fizikai modellezésű szintetizátor tulajdonságaival ruházta fel a Trinity-t. A dolog pikantériája, hogy 1996-ban mikor a Korg márkát megkedveltem, épp ezt a két hangszert mutatta be nálunk Tatabányán Jankai Béla a hangszerboltban.
KORG DS-10
A Korg Legacy programcsomag kapcsán kezdődött az ismerkedés az MS-20 szoftverszintetizátorral, a kíváncsiság hozta hozzám a kis DS10-est is. Jó móka és akár komolyabb munkára is bírható ha az ember nagyon-elektronikus zenét játszik és beleépíti a performanszába. A youtube-on számos videón látható gagyi és profi előadásban is egyaránt. Azért ez csak-csak játékszer, de kinek-kinek ízléséhez mérten használható bármire. Nálam nem sokáig volt.
KORG AX3G Modeling Signal Processor
Kakukktojásnak tűnhet a gitáreffekt egy billentyűs kelléktárában. Pedig nem is az. A szintetizátorok aux-kimenetére bármilyen effekt köthető, akár gitár-effekt is, így könnyebb elérni a zúzós hangzásokat, vagy mondjuk szépen úszó phaser-es hangzást. Az AX3G bemenete mono, de a kimenet sztereo, ami szintén jót tesz a hangkép kiegészítéséhez. Az AX3G alapvetően egy jó minőségű modellező effekt gitárosok számára, de saját érzésem szerint gitáros célokra egy kicsit műanyag hangja van. Billentyűsök számára viszont annál hatékonyabb szolgálatot tehet.
Phat-Boy Midi controller
A Phat-Boy kontroller szoftverszintetizátorok vezérléséhez tehet jó szolgálatot, annál is inkább, mert nem programozható, így a különböző VST-k learn-funkciójával lehet a szabályzandó paramétereket a legkönnyebben beállítani. MIDI csatlakozóval lehet beiktatni egy láncba és kapcsolóval tudjuk beállítani, hogy melyik MIDI csatornát kívánjuk vezérelni vele.
TECHNICS WSA1 Acoustic Modelling Synthesizer
A WSA1 egy egészen ritka hangszer, nem is tudom hogy van-e még belőle kis hazánkban. Némi ráfizetéssel oda is adtam érte a Korg X3-at. A Technics márkanév nem tett szert túl nagy népszerűségre a billentyűs hangszerek terén, talán ennek is köszönhető, hogy méltánytalanul kevés figyelmet kapott ez a hangszer. Pedig egészen különleges darab. Akusztikus modellező szintetizátornak hívják, ami szerintem egy kicsit túlzás, de tény, hogy remek alapminták kerültek bele, amiket formánsok tömkelegével tudunk a legkülönfélébb módon alakítani. Egyetlen hangminta 4 hullámformát is tartalmazhat egyszerre, a hangszer pedig 64 hang polifónikus. A kombinált üzemmódban 8 hangszínt keverhetünk össze, továbbá 16 sávos szekvenszer is található benne. Ezek hagyományos paraméterek, de itt még nem ér véget a meglepetések sora. A hangszer 32 multitimbrális és ehhez két különálló MIDI-blokkot kapott 2 IN, 2 OUT és 2 THRU csatlakozással, amelyek a hangszer mixerében is külön egységeket alkotnak 1-16 és 17-32 MIDI csatornáig. Ez lehetővé teszi, hogy a hangszert egy időben két külön láncban is használhassuk. Két SUB kimenetet is kapott, amire változatosan küldhetünk ki külön hangokat. További érdekesség benne a modelling drawbar orgona, ami nem minta alapú, hanem valóban modellezi a húzóregisztereket és az orgonák sajátos key-klick-ét. Mindezekhez súlyozott és aftertouchos billentyűzet jár. Kifogás csak az alkatrészek minőségét érheti, hiszen a koros hangszer mikrokapcsolói egyre nehezebben működnek.
KORG MS2000BR Analog Modelling Synthesizer/Vocoder
Az MS2000 talán az egyik legjobb analóg modellező (VA) szintetizátor. Egy hangszín két timbre-ből állhat, timbrénként két oszcillátorral. Az oszcillátorok alaphullámformáit meghatározhatjuk majd a filter EG-t, AMP EG-t, a vágási frekvenciákat, portamento-t stb. mindent egy analóg szintetizátor mintájára állíthatunk. A digitális modellezésnek köszönhetően pedig minden paramétert lementhetünk, vagy akár midi-szekvenszerről vezérelhetünk. További érdekessége a 16 lépéses MOD sequence, amely három különböző paramétert tud mozgatni. Plusz appreggiátort is használhatunk és még rendelkezésünkre áll egy négy elemből álló virtual path rendszer is, amellyel további modulációkat rendelhetünk a hangszínhez, amelyek típusát, hullámformáját és mértékét mi magunk határozhatjuk meg. A hangszín delay és modulációs effekttel is színezhető. A hangszer rendelkezik egy vokóderrel, de az oszcillátor hangját lecserélhetjük egy külső hangforrásról érkező jellel is. Talán épp e rengeteg lehetőség és a szövevényes összefüggések okozták hogy nem tudtam uralni a hangszert, ezért nem igazán tudtunk tartós barátságot kötni.
KORG monotron Analog Ribbon Synthesizer
A monotron egy darab oszcillátorral rendelkezik és a legendás KORG MS-20 filterével. A monotron kicsi, olcsó, de teljesen analóg, kíváló lehetőség a régi idők legendás hangszereivel ismerkedők számára. A monotron használhatósága már annál kérdésesebb, hiszen a ribbon szalagon nem a legkönnyebb játszani hamisság nélkül, de egy ügyes moddoló segítségével alkalmassá lehet tenni MIDI jel fogadására is.
KORG K49 Masterkeyboard
Egyszerű, de nagyszerű masterkeyboard. USB-portjának segítségével könnyen illeszthető PC-hez és még egy KORG M1Le szoftverszintetizátor programcsomagot is kapunk hozzá, amivel a legendás KORG M1-é alakulhat a PC-nk.
KORG KORG SQD-8 Szekvenszer
Talán ma már nem is használ senki ehhez hasonló eszközöket. A PC-s szekvenszerezés és a tömkelegnyi szoftver százszorosan kivált egy ilyen régi szekvenszert. Épp ezért leginkább csak gyűjtői értéket képvisel, gyakorlati alkalmazás nélkül. Pedig nagyon hasznos is lehet... például metronómnak. Többféle ütemképlet állítható be rajta, szabályozható a tempója, 3,5-ös kimeneten is kiküldhetjük a metronóm hangot, de akár MIDI-s rendszerbe is beintegrálhatjuk, ahol akár külső MIDI szinkronjellel is vezérelhetjük, így a hangszerünktől független, de szinkronban futó metronómhanghoz juthatunk. A metronómhangja korrekt, jól értelmezhető zenei környezetben és zöld-piros LED is tájékoztat bennünket a pontos ütemtartásról. Sokáig használtam a gyakorláshoz, hiszen a nagyobb szintiken vagy nincs metronóm, vagy csak akkor lehet megszólaltatni, ha szekvenszer üzemmódban új dal komponálásába kezdünk, de minden esetben a főkimeneten is megjelenik, tehát színpadi alkalmazásra alkalmatlanok. Ezt megkerülve az SQD-8 mellé elég egy zongora hangszín, és már mehet is a gyakorlás.
KAWAI GMega hangmodul
Olcsó, egyszerű alternatívája egy általános GM hangkészlet birtoklásának. Az interneten kutakodva mindenütt azt olvastam, hogy meglepően jó hangja van... ezt én is megerősíthetem, GM viszonylatban. Természetesen komolyabb hangszereken edződött fül kevésbé értékel már egy ilyen eszközt, sőt messzire kerüli, de attól még a kezdő-középhaladó zenészek szegmense értékelheti ezt a kis modult. Hangszínei korlátozottan szerkeszthetőek, bár találkoztam benne olyan újításokkal is, amelyek csak ezekben a KAWAI hangszerekben voltak jelen. Effektje csak egy zengető van és az is korlátozottan szerkeszthető. Amit érdekesnek találtam, hogy 2 MIDI IN bemenete van, amihez 32 multitimbrál társult, tehát több MIDI körben is szerepelhet egyidejűleg átdugdosás nélkül. A hangminősége főleg GM MIDI fájlok futtatásában hozza a legmegfelelőbb teljesítményt, mert úgy valahogy “összeáll a kép”, például PC-s KARAOKEE buliban, hogy azért mégse a laptopunk integrált hangkártyájáról szóljon az alap. Én azért bátran elhurcoltam magammal koncertekre a táskámban, biztonsági tartaléknak, hogyha a főhangszeremmel valami történik, akkor a Gmegából nyerjem ki a zongora és orgona hangot.
KORG 05R/W
Ezt a hangszert kell szerintem a legkevésbé bemutatnom. 1996-ban ismerkedtem meg a KORG márkával és ez a hangmodul volt a legeslegelső KORG hangszer amit bekapcsoltam a hangszerüzletünkben. Még abban az évben felkerült a színpadra a KORG X5D és még 2006-2007-ben is zenéltem rajta. A KORG-nak ez a szériája érte el az AI2 hangszintézis csúcsát... véleményem szerint az ez után született modellek már egyre modernebb és egyre elektronikusabb érát hoztak, szép lassan mellőzve az addigi KORG-os ambientes izgő-mozgó COMBI hangszíneket, amiket idétlen techno-appreggiátorokra váltottak. A 05R/W még a mai napig is hatékony kiegészítője lehet minden "elszállós", ambientes zene komponálónak.
FATAR TMK-88 Masterkeyboard
Fura egy szerzet. A csúnya, recés, szürke műanyag ház szocis gyermekjáték érzetét kelti, a kezelőszervekben sem dúskálhat a kedves felhasználó, a súlya sem valami bizalomkeltő ami alig több mint 5 kg, ráadásul olyan vékonyka az egész billentyűzet, hogy egy hagyományos X állványon is eléggé sután mutat. Mégis azt mondom hogy érdemes rá vetni egy pillantást. Ugyan nem kalapácsos, de azért súlyozott, tömör billentyűzete van... nincs agyon súlyozva sem, de nem is pille könnyű... szerintem olyan pont megfelelő hogy az ember ne verje szét a kezét, de azért pontosan érezze, hogy hol és mit játszik. A dinamikatartomány nagyon szépen kijátszható, jól és stabilan lehet tartani a különböző dinamikákat igénylő játékmódok erejét, a sorvégeken pedig pont megfelelően lehet bejátszani a riffeket. Nagyon kezes jószágnak bizonyult, amivel különösen élő zenekarban lehet korrekt, pontos munkát végezni, kicsi cipekedés mellett.
YAMAHA MG102c Keverő
Hangszerek jönnek-mennek, hol többen, hol kevesebben vannak, de egyvalamiről ritkán esik szó, pedig talán a legállandóbb eszköz, ami rendszerint több generációnyi hangszer csere-berét is megélhet. Ez a keverő. Szükséges eszköz, de valahogy ebben az ember nem szokott olyan nagyot ugrani, inkább csak épp hogy kiszolgálja a szükségleteinket... én legalábbis így vagyok vele. Ebben a kategóriában, de hogy azért mégiscsak ne legyen olyan rossz, én a YAMAHA MG102c-t találtam a leg kifizetődőbb példánynak. Nem túl nagy, de azért 4 db sztereó eszközt, plusz két mikrofont össze tudunk vele keverni, plusz AUX effekt út és még Tape IN csatlakozásunk is van. A mikrofon bemenetek természetesen XLR-ek és kapcsolhatunk rá fántom tápot is. Ami külön érdekesség hogy a két első bemeneten található egy-egy kompresszor is, ami egész jól jöhet mikrofonok használata esetén, bár mivel beállításai nincsenek, én úgy éreztem, hogy folyamatosan "tanul" a beérkező jelből és ha az történetesen zongorajáték, akkor halkabb játéknál sokat felhúz, hirtelen erősebb játéknál pedig későn vesz vissza, így a dinamikus játék lehetetlen mellette, azaz kompresszor kikapcs. Ez a keverő túl sokat nem tud, de azért eleget, és szép a hangja, így nyugodtan nézheti végig amíg hangszerek jönnek-mennek felette.
CASIO DZ-1 MIDI Drum Trigger
Érdekes holmi járt nálam a CASIO DZ-1 személyében. Öregecske volt, nem is túl szép, nem is túl bizalomkeltő, a CASIO felirat sem sok jót sejtetett..., mégis nagyon kellemes meglepetést okozott. Prímán működött, nem volt vele technikai problémám a kora ellenére és jól beváltotta a funkciót, amire hivatott. Tulajdonképpen bármilyen triggerelt forrásból MIDI jeleket fordított. Lehetett mikrofont vagy piezót beledugni, a beérkező jel erősségének megfelelő dinamikával megszólaltatott bármilyen MIDI-s eszközt, hangmodult. Összesen 8 trigger-bemenete volt, a megszólaltatni kívánt hangok MIDI csatornáját, programhangszínét és hangmagasságát pedig a DZ-1-ben lehetett beállítani. Barkácsoltam hozzá egy úgynevezett “Drumpad”-et, ami tulajdonképpen 8 ütőfelületből és rájuk ragasztott piezó hangszedőkből állt. Egész jól el lehetett vele dobolni. A kezdéshez, próbálkozásokhoz jól használható, olcsó alternatíva, aztán eldöntheti az ember, hogy kíván-e feljebb lépni drágább kategóriába.
ROLAND SP-808 Groovebox
Ez az eszköz egy egészen elborult világ..., a legjobb példája annak, hogy egy jól eltalált konstrukcót a felhasználója kreatívan, akár az eredeti rendeltetésétől eltérő módon is remekül hasznosíthat. Alapvetően GrooveSampler-nek tervezték DJ LiveAct-ek levezénylésére, de ki akadályoz meg abban, hogy a HardDisc sávjaira sztereó zenét, plusz tangóharmonikát rögzítsek, a Sample PAD-okra pedig szájharmonikát, vagy épp csörgőt? Magyarán teljesen mindegy hogy mire szánták a készítők, le lehet vele vezényelni egy komplett DJ szettet is, de éppoly hatékonysággal lehet benne akár country zenét és akusztikus hangszereket is rögzíteni. A sávonkénti EQ, a beépített effektprocesszor, a több bemenet, a HD rögzítés, a mintavételezés mind-mind teljesen átértelmezhető a zenész alkotási folyamatára, de egyszerű gyakorló-, vagy könnyed ötletelőeszköznek is kíváló társ lehet. Néhány ponton szokni kell a logikáját és pár új dolgot is meg kell tanulni a kezeléséhez, de alapvetően jó partner. Én még gyakorlóeszköznek is símán merem ajánlani, ha az ember nem sajnálja a helyet neki. És hogy mi van ebben az összetett dobozban? - Sampler 1024 sample minta és loopolási lehetőséggel, - 4 sztereo sávos HardDisc recorder, - Vocoder, - önálló MIDI-s VA szintetizátor, - effektprocesszor (ami külső forrásra is használható, így akár gitáreffektnek), - step modulátor (amivel mintegy sztepszekvenszerrel lehet előre leprogramozott modulációkat létrehozni az effektekkel a dal tempójához). Egészen biztos vagyok benne, hogy ma a piacon nincs hasonlóan univerzális eszköz. A ZIP meghajtó ellenszenvet válthat ki, de nem kell tőle megijedni. Ha elég nagy mennyiségű ZIP lemezt és egy-két plusz meghajtót kapunk hozzá használtan, vagy mi magunk begyűjtünk mellé, akkor még sokáig életben tartható. Amire ügyelni kell, az a polifónia, mert csak 4 sztereó polifón. Tehát ha a 4 HD sáv sztereóban fut, akkor már nem fogunk tudni a PAD-okról sample-ket lejátszani. Amikor az eszköz mellett döntünk, ne essünk abba a hibába, hogy számításba vesszük a 4 sztereo HD sávot és még jópár sample loop futtatását, mert csak vagy ez, vagy az működik egyidőben, illetve vegyítve is, de csak addíg amíg ki nem merítjük a polifóniát.
ROLAND VS-1680 Virtual Studio
Ki ne látta volna stúdióban, vagy tévében ahogy egy nagy keverőn tekergetnek, csavargatnak és kattogó metronóm mellett készítik a felvételeket? A hatalmas keverőpultok és számítógépes rendszerek elképesztő bonyolultságú beállításokat tesznek lehetővé a stúdiók szakembereinek, amit mi házi ügyeskedők vagy amúgysem tudnánk megfizetni, vagy neaggyisten egy kukkot sem értenénk belőle. A VS-1680 pont egy olyan eszköz, ami a soksávos rögzítést, a különféle route-olásokat, hangszínelést, effektezést egy hétköznapi zenész számára még épp érthető és kellemesen kihasználható formában biztosítja a számunkra. Egyszerre 8 audió csatlakozóval érkezhetünk a rögzítőbe, amelyeket egyidejűleg rögzíteni is képes. Összesen 16 rögzített audió sávunk lehet, amelyek külön-külön EQ-zhatóak, küldhetőek a különböző effektutakba, vagy épp AUX kimenetre további jelfeldolgozásra, effektezésre. Az effektprocesszorok bővítőkártyával tehetőek az eszközbe, ami így összesen 4 darab független multieffektprocesszort jelenthet. A rögzített audiósávok utólagosan minőségvesztés nélkül szerkeszthetőek, másolhatóak, toldozhatóak, így a hagyományos MIDI-szekvenszerhez hasonló editálás is megvalósítható. A 8 bemenet egyúttal kimenetként is felhasználható..., ilyenkor 8 audio sáv küldhető ki az eszközből lejátszás közben, ami lehetővé teszi több hangszercsoport visszajátszáskor történő hangszínelését vagy hangosítását élő szituációban. Alapvetően ahhoz már egy kicsit bonyolult és tanulni kell, hogy csak viccből használjuk, viszont aki egymaga komponálgat és legszívesebben mellőzi a számítógépet, annak kíváló alternatíva lehet egy ilyen eszköz. Ugyanakkor ha épp nem akarjuk rögzítésre használni, akkor a 8 sáv és a 4 effektprocesszor tulajdonképpen digitális keverőpultként is használható egyszerre akár négy sztereó hangszer mellé. A be- és kimenetei között megtalálhatóak a koaxiális és optikai csatlakozások, amelyekkel akár felvételnél, akár átjátszásnál biztosíthatjuk magunknak a jó minőségű, átalakítás nélküli digitális adatátvitelt.
KORG SR1 Multirecorder
Ez a kis rögzítő képes átértelmezni az ember egész addigi munkafolyamatait. Mi történt eddig? MIDI szekvenszerben felprogramozgattam a dobokat, basszusokat, kipontosítgattam őket, aztán ahol kellett, szerkesztgettem, másolgattam, többször egymás után illesztgettem ahogy a dal szerkezete megkívánta. Ugyanezt elkövettem a kíséretsávokkal is. Természetesen eközben a szekvenszerben effekt-utakat kellett programozni... az egyik hangszert kivenni a másikat beletenni a különböző insert utakba, aztán a mastereffekteket is külön-külön belőni sávonként... Végül azt vettem észre, hogy 1 órát zenéltem és utána 10 órát programoztam mire végül egy olyan komplex rendszert építettem fel, aminek minden egyes elemét fejben kellett tartanom hogy hol milyen effektet és milyen arányban használtam stb. Aztán az eredmény valahogy mégis lapos lett. Ekkor jött a KORG SOS, amibe bedugtam egy darab hangszert, elindítottam a metronómot és felvettem egy alapötletet... ha egy kicsit gyakoroltam, akkor akár már pontos is lehetett a felvétel. Utána doboltam, basszusoztam, kísérgettem anélkül, hogy egyszer is agyalnom kellett volna bármilyen beállításon... csupán az volt a lényeg, hogy az adott hangszer jól szóljon, így ehhez ha kellett, behívhattam az SR1 valamelyik effektjét és el is készülhetett a felvétel. Nem ritkán már ebben a fázisban jól sikerültek a hangerőarányok és a kész demófelvétellel már nem is volt más dolgom, mint hogy az SR1 FINALIZE funkcióját ráküldjem. Ekkor kaptam egy teljesen lekevert sztereo wav fájlt, és valahogy minden alkalommal jobb, kellemesebb és zeneibb eredményt kaptam, mint korábban bármennyi szekvenszerezés után. Az már csak hab a tortán, hogy ha ezzel a lekeveréssel még nem lennék elégedett, akkor az SR1 SD kártyáján a teljes felvételem megtalálható sávonként, így egy számítógépbe helyezve akár az egész felvételből készíthetünk egy teljesen újraértelmezett mastert. Olyan apróságra nem is tértem ki, hogy hány sávot vehetünk fel egymás után, merthogy gyakorlatilag végtelent. A visszajátszásnál nehézséget jelenthet, hogy nem lehet a már felvett sávok hangerejét külön-külön tetszőlegesen beállítani... pont azért, mert végtelen számú sávot tud rögzíteni, ezt így már lehetetlen lenne megoldani. Így tehát utólagosan nem tudunk a hangerőarányokon, a panorámákon, a hangszíneken változtatni kényünk-kedvünk szerint és nem is tudunk egy-egy sávot kikapcsolni, vagy kicserélni. Ötletelni, alkotni, esetleg loopolni és gyakorolni, vagy egyszerűen koncertet rögzíteni nagyszerű berendezés, de komolyabb összefüggésekben gondolkodni, több felvételt, virtuális sávot rögzíteni már többsávos recorderre lehet szükségünk.
KURZWEIL K2500X
Évtizednyi "KORG-mánia" után nagy és merész lépés belevágni a Kurzweil világába. Több hónapnyi ismerkedés után is még csak a fő funkciókat sikerült megkapirgálnom. Egy aktívan ténykedő stúdiózenész aki még nem használt Kurzweil hangszert, akár hónapokra is elvághatja magát a sound-dizájnban ha nem tudja hamar megtanulni a Kurzweil mentalitást. Ez persze csak a kreatív hangszerkesztési és programozási folyamatokra értendő, hiszen ezeknek a hangszereknek a gyári hangkészletük eleve kíváló. Ha valaki csak zenélni akar jó hangszíneken és semmin sem agyalni, neki is tökéletesen megfelelhet egy Kurzweil hangszer és egyszersmind ugyanaz a hangszer alkalmas a nagy "megfejtők", sound-designerek részére is. A Kurzweil V.A.S.T. motorja egy rendkívül összetett rendszer, ami alkalmassá teszi a hangszert a legvadabb elképzeléseink megvalósítására, ugyanakkor rengeteg preset is a rendelkezésünkre áll, amelyek eleve remekül szólnak és rendkívül komplexek anélkül hogy mi magunknak nagyon el kellene vesznünk benne. A K2500-nak van 8 audio kimenete, optikai digitális csatlakozásai, sampler bővítése, ill. audio bemenete a sampler számára és a szerencsésebb példányoknak KDFX effekt-bővítése is. Megszólaltathatjuk a remek V.A.S.T.-ben összeállított gyári hangszíneket, tölthetünk bele Sample Bankokat, de használhatjuk a KB3 Hammond orgona modellt is..., hogy csak a lényegesebb pontokat emeljem ki és ne kelljen több oldalnyi részletezésbe merülnöm. A hangszer SCSI porton keresztül képes kommunikálni háttértároló eszközökkel, ezáltal a hangszerbe is lehet HardDisc meghajtót építeni, de külső HD, CD, stb. eszközökkel is használhatjuk, így gyorsan, kényelmesen és nagy fájlméretben is tárolhatjuk sample bankjainkat, hangkészleteinket, vagy akár komplett projektünket, ami tartalmazza az adott dalt, a hozzá tartozó hangszínekkel és samplekkel együtt. Képtelenség lenne a hangszert 2-3 oldalnál kevesebben kellőképpen bemutatni... annyit mondhatok, hogy a bonyolultsága, a szerteágazó lehetőségek, a számtalan megszólaltatási mód miatt nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem tudok ezzel a hangszerrel megbírkózni, de épp ugyanezen tulajdonságok miatt éreztem, hogy egy igazán erős konstrukció és mérvadó hangszer van a kezeim között, így sokáig kitartottam mellette... megérte!
KURZWEIL PC-2
A K2500X kapcsán sikerült belekóstolnom a Kurzweil hangszerek világába és semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezt a kvalitást szerettem volna használni a country zenekaromban is a színpadon. A K2500X nagyon nagy, nehéz és sérülékeny példány, megaztán már egy kicsit idősecske is, szóval a szobában remekül el voltam vele, megbíztam benne, de koncertekre már félve ráncigáltam volna el. Egyrészt a hangszer állapotát is hosszabb távon meg akartam őrízni, másrészt a tömege is elég tetemes volt a cipeléshez (33 kg) a méreteiről nem beszélve. Az sem mellékes, hogy a K2500 tudásának tizede lenne felhasználva a country zenében, míg az otthoni zenélgetésben azért szinte minden téren ki volt használva, így felesleges lett volna ekkora kvalitást elcincálni a színpadra. Egy szó mint száz kellett keresni egy kisebb, könnyebb, egyszerűbb, ugyanakkor pont annyira, vagy még jobb hangminőségű példányt. Végignézegetve a Kurzweil termékpalettáját, árban tudásban, minőségben és korban tulajdonképpen egy példány volt a tökéletesen kézenfekvő... a Kurzweil PC2. Újabb, frissebb, így valóban még jobb hangminőséget is kaptam a vártnál. A tömege teljesen emészthető, rendelkezik mindennel amire szükség lehet a színpadon, beleértve a remek zongora és KB3 orgona hangokat. Az élő előadáshoz kényelmesen és különösebb korlátok nélkül elő lehet készíteni a Performance beállításokat, sok-sok kontrollálási lehetőség van amelyekkel teljesen a saját stílusunkhoz alakíthatjuk a hangszínek kezelését, a vonalkimenetek szimetrikusak, így közvetlenül a hangszerből DI-box kihagyásával szimmetrikusan csatlakozhatunk a keverőre, de még találtam rajta egy koaxiális digitális kimenetet is, ami a stúdiófelvételnél tehet nagyon jó szolgálatot.
KORG MicroStation
A sokat emlegetett "KORG-mánia" nem tud eltűnni nyomtalanul. Aki egyszer beleesett, az egészen biztosan mindig szeretne a hangszerei között egy KORG-ot is tudni. A Kurzweil K2500-al való ismerkedés során kiderült számomra, hogy bár nagy legenda került a kezeim közé, de a KORG hangszereken szocializálódott énem igényli a KORG hangszerek kezelhetőségét, programozhatóságát és a legendás KORG combik űreposz-szerű világát. A szintimánia már-már betegség és az ember pénztárcájának sem tesz jót, így az már szóba sem jöhetett, hogy vásároljak egy komolyabb KORG hangszert, maradt a régi idők utáni sóvárgás. Ekkor került képbe a KORG MicroStation. Kicsi, könnyű, a használtpiacon már nem is olyan drága, de ÓRIÁSI tudással bír. Bevallom szükség volt rá hogy a zenéimet a régi szokásaimnak megfelelően tudjam előállítani, majd a hangszerelésnél küldjem át a Kurzweil K2500-ra a hangszeres sávokat, hogy komolyabb hangszínekre cseréljem. Ilyen módon kb. 50-50%-ban lettek felhasználva a MicroStation és a K2500 hangjai. Furcsa képzavar ez a kis MicroStation... egyrészt kicsike, műanyag, hajlamos az ember alábecsülni az értékeit, ugyanakkor egy komplett EDSi hangmotor van benne 120 hang polifóniával, 16 sávos szekvenszerrel, 16 (!) part-os combi-kkal, grid szekvenszerrel, 5 insert-, 2 master- és egy total effekttel. Minden hangszín, song, beállítás SD-kártyára menthető, feledve a múltbéli floppy-lemezek sérülékenységét és kicsi tárolókapacitását. Ehhez a rengeteg tudáshoz 61 billentyű, 2,6 kg-os tömeg és 74 cm szélesség társul... konkrétan az ágyban, vagy a kanapén ülve az ölünkbe véve a hangszert az ötleteléstől a komplett zenei munkáig mindent kényelmesen elvégezhetünk rajta. Egyedül az elemes táplálást hiányolom róla... az sokat lendítene azon hogy gyakorlatilag bárhová magunkkal vihessük.
KORG Electribe ES-1 MkII
Újabb remek példa arra, hogy egy jól kitalált eszközt teljesen átértelmezhetünk ahhoz képest, mint amire eredetileg szánták. A KORG az Electribe sorozattal kimondottan az elektronikus zenészekre gondolt, akik jobbára patternekkel, groovokkal és filtercsavargatásokkal színesítik a műsorukat. Az ES1 is egy ilyen jellegű pattern alapú dobgép. Amiben mégis jobb a társainál, hogy a dob-mintái nem rögzítettek, hanem sample jelleggel teljesen lecserélhetőek, átértelmezhetőek. Alapvetően kíválóan kiszolgálja az elektronikus zenébe illesztés lehetőségét, midi-körbe helyezhető, nagyon egyszerűen programozható, a ritmusok modulációi rögzíthetőek a patternbe, szóval egész jól lehet izgetni-mozgatni az ütemeket. Ugyanakkor a teljes hangkészlete lecserélhető, akár teljesen akusztikus dobkészletekre is. Semmi akadálya, hogy az egész eszközt átlényegítsük egy élő dobos posztjára. Kisebb bandák akár élőben is használhatják ha éppen nincs dobosuk..., electro, jazz, funky, pop, rock, vagy country stílusban egyaránt. Csupán a megfelelő dobmintákat kell összgyűjteni hozzá, amelyekből 100 db mono-t és 50 db sztereo-t tud tárolni az eszköz, a patterneket pedig akár kézzel is feljátszhatjuk, így egy kicsit elrugaszkodhatunk a statikus, merev ritmusképletektől. Egy dolgot hiányoltam belőle, mégpedig a külön, független metronóm kimenetet, ami nagyon hasznos lett volna egy ilyen dobgépen.
NOVATION XioSynth25
A XioSynth-et a kíváncsiság hozta hozzám annakidején. Korábban már próbálkoztam a VA szintetizátorok világába bekukkantani egy KORG MS-2000BR-el. Éreztem hogy nagyon jó eszköz, de valahogy mégsem tudtunk hosszabb távon összeszokni, ez pedig hosszú időre eltérített a VA hangszerek világától. Aztán hirtelen felindulásból kipróbáltam a XioSynth-et. Egyszerűbb, kisebb, gagyibb, mint az MS-2000BR volt, mégis valamiért sokkal barátságosabb... megmagyarázni nem tudom, így volt és kész :) A XioSynth meglepően kicsi, mégis teljes méretű súlyozott billentyűzettel rendelkezik ami nagyon kényelmesen játszható, az XY-pad is igen hasznos ismerve az analóg szintik csavargatásának sokoldalúságát. A kis eszköz USB hangkártyát is tartalmaz, így a számítógép közvetlenül USB-n keresztül “hallja” a szintit és fordítva, a XioSynth-be dugott fülhallgatóban egyarán hallhatjuk magát a hangszert és a számítógépen készülő zenénket is. Sőt, a XioSynth-en található Line in és XLR mikrofon bemenet is fantomtáppal, amelyeken keresztül külső hangforrást is rögzíthetünk a számítógépen. Mennyi mindent írtam, pedig még a hangjáról szó sem esett. Röviden: nagyon jól szól! Nagyon széles skálán mozognak az előállítható hangok a húzós basszustól a leadeken át egészen az izgő-mozgó polifónikus VA morph hangzásokig, amelyet jól egészít ki az effektprocesszor is, aminek mindegyik elemét akár egyszerre is rászerkeszthetjük a hangszínünkre. Az utolsó mondatban sem tudok róla rosszat mondani, mert ceruzaelemmel is használható, így ezt sem tudom hiányként felróni neki.
KORG Prophecy
A Prophecy-t nem is tudom igazán bemutatni, ezt látni, hallani kell mindenkinek aki fogékony az ilyesmire. A fizikai modellezés nagyon sokrétű modulációt, artikulációt és játéktechnikát biztosít a számunkra, amit az elektronikus hangszerek és a virtuális fúvós- illetve pengetős hangszerek kedvelői egyaránt a hasznukra fordíthatnak. A különböző hangszermodellek szinte elképzelhetetlen számú paraméterrel módosíthatóak, amelyekből nagyon sokat mi magunk ki is utalhatunk a különböző kontrollerekre. Szinte biztos vagyok benne, hogy a paraméterek sokasága és összetettsége miatt nincs senki aki elmondhatná magáról, hogy maximálisan kimerítette már a hangszer adottságait, ahogy én sem. Korábban a Korg Trinity-ben volt egy Prophecy bővítőkártyám, így ami a hangzást illeti, nagy meglepetések nem értek, de magára a Prophecy-re mint hangszerre nagyon kíváncsi voltam. Utólag azt kell mondanom, hogy a Prophecy-n szinte lehetetlen kezelni és editálni a paramétereket, annyira kevés a két soros kijelző és annyira értelmezhetetlen a sok-sok rövidítés. A Trinity-be épített Prophecy bővítő a hangszer grafikus kijelzőjét használja, ahol minden tökéletesen kiolvasható, átlátható, szerkeszthető. Így aki ingerenciát érez egy Prophecy fizikai modellezős hangjára, annak azt tudom javasolni, hogy vegyen egy Korg Trinity Plus-t amiben megtalálható a Prophecy teljes arzenálja, sokkal átláthatóbb, használhatóbb formában.
KORG KaossPad és Kaossilator Mini
A Korg kis Kaoss kütyüiről nem könnyű írni. Előszöris nagyon guszta kis berendezések, aki egy kicsit is fogékony a zenei kütyükre, késztetést érez, hogy kipróbálja és a zsebében hordozza őket. Amíg szórakozik velük az ember, hamar el lehet jutni arra a szintre, amikor azt érezzük, hogy kimerítettük a lehetőségeit és nincs is rá szükségünk. Ezután kezdődik csak az igazi munka. A Kaossillator remekül használható loop-ok gyártásra, kitalálására, vagy sokszor véletlenszerű ritmus-születésekre. Ezt kamatoztathatjuk akár élőben is olyan performanszban, ami egy kicsit is eltér az átlagtól... van a kis kütyünek több olyan effekthangja, amit szinti műsorban is nyugodtan be lehet vetni, de a legyártott loop-okat samplerbe felvéve egész komoly kis tárházat tudunk összegyűjteni. A Kaoss Pad alapvetően csak effektezésre való, de valójában még a Kaossillator-nál is hasznosabb lehet. Bármilyen egyszerű hangszer, dobgép, hangmodul, vagy sampler hangját fel lehet vele dobni... szinte bármilyen szekvenciát küldünk át rajta, csak hozzáérünk a padhoz és csodákra képes. Ha a Kaossillatort idővel ki is nőjük, egy Kaoss Pad szinte biztos hogy tartósan megmarad a zenész kelléktárában.
KORG MicroSampler
Az internetet böngészve ezt a kicsikét érte a legtöbb vád hogy milyen csúnya szegényke. Nos, szerintem jól néz ki és nagyon praktikus. Ha jobban belegondolunk mára valahogy leáldozott a samplerek csillaga, holott a sampler az egyik legjobb lehetőség egyedi hangzások és alkotások létrehozására... csak épp nehézkes és időigényes a használatuk, sok vacakolást igényel egy-egy hangszínt mintavenni és felprogramozni, ahogy korábban én is belebuktam már egy-két sampler használatába. A MicroSampler épp ebben a zseniális, ugyanis rendkívül gyorsan és egyszerűen lehett dolgozni vele... se nem túl bonyolult hogy elmenjen tőle a kedvünk se nem túl egyszerű hogy ne lehessen komolyan felhasználni. Valljuk be, a piacon a MicroSampler az egyetlen önálló, billentyűs sampler manapság. Kár hogy nem folytatták Korg-ék a hagyományát, pedig ebből a témakörből még sokkal többet ki lehetett volna hozni és újabb modellel megörvendeztetni bennünket.
KORG Monotron Delay
Az első Monotron hagyományait követve újabb kütyükkel lepett meg minket a Korg. Nevéből adódóan a Monotron Delay fő erénye az analóg delay effekt. Az eredeti Monotronhoz képest a Delay kevesebb szűrési lehetőséget nyújt, a potik a delay szabályozásának szerepét kapták meg. Megmaradt azonban az LFO lehetőség, amivel a hangmagasságot mozgathatjuk egészen a Jean Michel Jarre-szerű hangzásokig. Ezen a kütyün az LFO érdekessége, hogy a hangszer hátulján található kis potméterrel tudjuk szabályozni a hullámformáját... ennyiben több az első Monotronnál. Természetesen rendelkezik ez is AUX bemenettel, így láncba köthető a többi Monotron tesóval, vagy bármilyen más hangkeltő eszközzel.
ALESIS Fusion 6HD
Figyelem, nem mindennapi kijelentés következik! Az Alesis Fusion, húsz éves szintimániákus pályafutásom legkülönlegesebb hangszere. Már a külseje sem mindennapi... olyannyira nem, hogy első találkozásunkkor faképnél hagytam szegény hangszert és inkább a fekete, szögletes Korg és Roland feliratos szintik felé vettem az irányt. Pedig a hátulján látható sok-sok csatlakozóból sejthettem volna, hogy tud valamit. Évekkel később találkoztunk újra, akkor jöttem rá, hogy mennyi minden van benne. 2011-ben a Korg Kronost azzal a fantasztikus újítással jelentették be, hogy több szinti motor van benne. Az Alesis Fusion szépen csendben már 2005-ben hozta ezt a tudást. Van benne Sampler motor, VA szinti motor, FM motor és Fizikai modellezős fúvós szinti. Amiért kicsi hírverést kapott a hangszer, az valószínűleg pont ez az újítás volt, mert túlságosan megelőzte a korát, nagyon kísérleti modell volt. Sajnos a felhasználói felülete is a kiforratlanságról és sok hibaforrásról adott tanúbizonyságot.
Amúgy az elgondolás fantasztikusan jó volt... a hangszer alapból úgy működik, mint egy sampler: a PROGRAM hangszínek sample mintákból és billentyűzet-leosztásokból épülnek fel, amelyek hangszínváltáskor töltődnek be a memóriába. A gyári hangszínkészlet is így működik de sajnos épp ez miatt folyton figyelnünk kell a memória állapotát és innentől kezdve kezd egy kicsit kényelmetlenné válni a dolog. A hangszínbankok is remek elgondolásúak, ugyanis nincsenek fix 128 darabszámú bankok... helyette mi magunk tudunk a hangszer merevlemezén vagy a CF kártyán BANK-okat létrehozni kedvenc hangszíneink, vagy munkastílus szerint... állhat egy BANK akár 10-20 hangszínből is, ahogy nekünk tetszik és bármennyi bank is lehet a hangszerben, nincs a számuk korlátozva. Sajnos az előbb említett szabadság egyben a hangszer egyik hibaforrása is, ugyanis minden egyes PROGRAM hangszínnek állnia kell SAMPLE mintákból, amiket látnia kell a hozzá tartozó KEYMAP-oknak, a keymapokat pedig látnia kell a PROGRAM hangszín-nek... miközben mindhárom elem (SAMPLE, KEYMAP és PROGRAM) külön könyvtárba rendezve helyezkedik el a könyvtárstruktúrában... ha bármelyik elem nem látja a másikat, a hangszer könyörtelenül szórja a hibaüzeneteket. Az első időszak, amíg az ember feltölti a hangszert és testreszabja a saját hangszíneivel, elég idegtépő, de érdemes végigcsinálni, mert csak ezután válik a hangszer kezelhetővé és élvezhetővé.
Található a hangszerben egy úgynevezett MIX üzemmód, ami pont úgy működik, mint a Korg-okban a COMBI üzemmód, azaz a hangszerben található Program hangszínekből állíthatunk össze 16 partos splittelt, vagy layerezett kombinációkat, melyek egyidőben tartalmazhatnak hangszíneket bármelyik szinti-motorból. Sajnos ennek a fantasztikus lehetőségnek is hasonló a buktatója, mint a hangszíneknek, azaz a MIX-nek látnia kell a PROGRAM-ot, a programnak a KEYMAP-ot, a keymapnak a SAMPLE mintákat... ha bármelyik elem nincs a megfelelő helyen, akkor ismét hibaüzenetekkel bombáz minket a hangszer. Ez előfordulhat velünk akkor is, ha valamiért megváltozik a Program hangszíneink struktúrája, ez pedig bármikor megeshet, ha új hangszíneket teszünk fel, vagy a régi készleteinken frissítünk. Egy Korg szintiben ha nem találja a COMBI a megfelelő hangszínt, maximum nem fog szépen szólni, de nem fog a hangszer hibaüzenetek garmadával bombázni minket.
Máris rengeteget írtam, pedig még szinte semmit sem mondtam el a hangszerről. Nem említettem az effekt blokkot, ami természetesen minden jóval ellát minket amire szükségünk lehet és 5 INSERT blokkot tartalmaz. Aztán nem említettem a szekvenszert, ami az egyik legfontosabb része a hangszernek, hiszen itt lehet sok-sok MIDI tracket létrehozni, amit kombinálni lehet AUDIO sávokkal, mert amit szintén nem említettem, hogy egy 8 sávos Hard Disc Recorder is található a hangszerben. A MIDI és AUDIO sávok kombinálása rengeteg lehetőséget ad a kezünkbe, de sajnos ezt a rész sem úszhatjuk meg szoftveres bug-ok nélkül.
Nagy általánosságban elmondható a hangszerről, hogy nagyon jó elgondolás, rengeteg lehetőséggel, sok hangzással, a sampler és a sok szinti-motor révén akár megunhatatlannak is jellemezhetném, de nagyon bug-os... kicsit korán jött ez az Alesisnek, nem volt idejük a szoftvert rendesen kidolgozni... később rengeteg javítás történt a szoftverben, sok fórumon az egyes hibákra megoldásokat javasolnak, tehát egy kis türelemmel és átgondolt alkalmazással nagyon kezessé lehet tenni. Ha most újra a kezem közé kerülne, talán adnék neki egy újabb esélyt, megtanulnám kikerülni a buktatóit, de annó sokkal egyszerűbb volt ismét Kurzweil-re váltani róla.
Lipi Barátom nagy Fusion mágus... az Ő ajánlása:
"Azért a FUSION védelmében elmondanám, hogy...
Egy két "apróságot" Csabi kifelejtettél... A plusz AUDIO kimenetet pl. Vagy azt hogy a 8HD csatornához tartozik ám 8 dedikált AUDIO Input is - mindez a sztereo MIC/LINE szintű bemenet mellett ami a samplinghez dedikált.
Arpeggiator 4 db van benne amelyek egyenként ruházhatóak fel hagyományos, phrase illetve drum arpeggiátorként.
A Master EQ 4 sávos és sávonként paraméterezhető a vágási/emelési freki. Az 5 insert FX pedig 5 különböző módon láncolható. A szekvenszere pedig összesen 32 szinti + 8 audio track-et kezel egyszerre. Természetesen bármely szinti track címezhető bármely MIDI csatornára...
Ugyanakkor az ami a hangkeltés mögött van sokkal izgalmasabb... Az EG-ék pl. (amiből egyébként 8 db van benne) fázisonként állíthatók +/- log avagy lineáris módra... DRUM típusú program 64 oszcillátort is használhat a 64 különböző dob sample-hez - minden egyes oszcillátorhoz egy-egy dedikált LP szűrő plusz a program "global" szűrője ahol is 9 különböző szűrő típus van alapban, azonban ez még tovább szorzódik az egyes szűrők beállításai miatt (1-2-4-6-8 pólusú szűrők)...
És akkor még nem beszéltem a 8 db LFO-ról no meg a szabadon ide-oda drótozhatóságról egy hangon belül!"
KURZWEIL PC3LE6
Ha valaki már megkedvelte a Kurzweil márkát, vagy most készül ismerkedni vele, ezzel a típussal érdemes kacérkodni. Ez a legolcsóbb új szériás Kurzweil modell, amely rendelkezik a márkára jellemző jóságokkal. Megtalálható benne a V.A.S.T motor, amely 32 rétegű Program hangszínek szerkesztését teszi lehetővé, benne van a KB3 Hammond orgona klón üzemmód és nem sajnálták belőle a KVA, azaz a Kurzweil Virtuál Analóg szinti motorját sem. Természetesen számtalan SETUP összeállítást lehet programozni benne, ami a Korg-ok COMBI üzemmódjának felel meg, ezen kívül teljes értékű szekvenszert is kapott. Természetesen a hangok effektezéséhez beledobták a KDFX motort is. Egyedül az effekt üzemmódban könnyítettek a hangszeren, ugyanis az effektek paraméterei nem szerkeszthetőek a KDFX részletességének megfelelően, ezért van a hangszer nevében az LE jelző, de aggódalomra semmi ok, így is több mint 1000 beállítás áll a rendelkezésünkre és természetesen egyes paraméterek kioszthatóak a kontroller potikra. Ha mindenáron bele szeretnék kötni, akkor két dolgot tudnék kiemelni: egyik, hogy csak egy sztereó főkimenete van, részemről elfért volna rajta még egy sztereo AUX kimenet... a másik, hogy a szekvenszerben nem lehet sávonként meghatározni a MIDI címzést hogy a belső hangmodul, vagy külső eszköz kapja az adott sáv adatait (ez már jó ideje megoldott az összes Korg workstation-ben). Ettől eltekintve szerintem nagyon derekas hangszer, gyakorlatilag bármilyen zenei stílusban ajánlott vétel, főleg színpadra, de otthoni komponálásra is remek csatahajó. UFF, szóltam! :)
WALDORF Rocket
Analóg szintetizátorként tartják nyílván, valójában digitális oszcillátorral és analóg szűrőkkel rendelkezik ez a kis dobozka. Alkotói elég sajátos módon oldották meg benne a hangkeltést, mert nem a klasszikus színusz, fűrész és négyszög jelek kiválasztásával indul a megszólaltatás, hanem két, egészen változatos módon állítható univerzális csavaróval tudjuk kitekerni a kiinduló hullámformát, amelyeknek csavargatása játék közben is változatos játékot tesz lehetővé. A hangszer ugyan monofón, de 8 oszcillátorral rendelkezik, melyek uniszónóban szólnak és az előbb említett tekerőkkel akár harmóniák, összhangzatok is beállíthatóak. Az analóg szűrők egészen szélsőséges beállításokat tesznek lehetővé, illetve állítható is, hogy HP, LP vagy BP tartományban szabályozzanak. Ehhez még hozzá vesszük az LFO-t, a Glide és a Boost funkciót és egy sokkal változatosabb kis eszközt kapunk mint gondolnánk. Szerintem ha valaki nem egy klasszikus analóg-rajongó, nem ragaszkodik az analóg hangszerek hagyományaihoz, de szeretne egy kis különleges analóg hangzású eszközt, ami nem is túl drága, könnyen jó partnerre lelhet a Waldorf Rocket-ben.
ALESIS iODock
Különös lehet hogy egy ilyen kiegészítő hogyan következhet ennyi hangszer után. Szinte minden fórumon kifejtettem már hogy mennyire ellenszenvezek a számítógéppel a zeneszerzés területén. Bizonyára sokan felszisszennek, hiszen épp a számítógép az az eszköz, ami szinte végtelen tárházat kínál a zene készítésére... de aki próbálkozik vele, tudja jól hogy amennyi lehetőség van benne, ugyanannyi a bosszúság is van vele. Számomra a számítógéppel, a driverekkel, a latency-vel való küzdelem megöli a zenei alkotást, a manualitást és a múzsa beröptét az ablakon. Az egyetlen eszköz, ami megtörte nálam a jeget, az az iPad. Ugyan nem képes kiváltani az igazi hangszereket, viszont meghajtani és felvenni és kiegészíteni tudja azokat és az érintő kijelző is jelentősen megkönnyíti az utómunkálatokat. Az iPad alapból jól működik, nem kell vacakolni a driverek telepítésével, nem kell számolni játék közben a latency-vel, hanem egész egyszerűen csak működik és kész. Pont olyan zenészeknek való mint én, aki nem ért és nem is akar érteni a számítógépes vacakolásokhoz, a hangszereket mint céleszközöket használja és az iPad is ezen elveket szolgálja. Itt jön képbe az iODock, mert ez az az eszköz, ami egy iPad-ot képes úgynevezett "vas" hangszerként beilleszteni a többi szintetizátor közé. MIDI ki- bemenetek, vonal bemenet, mikrofonbemenet fantom táppal, fülhallgató csatlakozás, szóval olyan, mint egy univerzális, érintőkijelzős hangszer. Király és nem is túl drága.
YAMAHA MOX6
Ezzel a hangszerrel édemes jobban megismerkedni. Első nekifutásra azt látja az ember, hogy a kijelzője kicsi, monokróm, miközben a versenytársaknál már nagy, színes és érintős kijelzővel készülnek a hangszerek. Ezen kívül a performance hangszínek csak 4 komponensből állhatnak, míg például a KORG szintik COMBI módjai már tíz éve is 8 part-ból álltak, az újabbak már 16-ból. Még sok érvet felsorolhatnék, ideértve a nehézkes kezelhetőséget is, ami miatt hamar leírja az ember ezt a modellt, de ne hamarkodjuk el. Adjunk neki lehetőséget, időt hogy megismerjük. Ugyanis ez egy nagyon jó kis hangszer... Ha már a Korgot említettem, a Yamaha MOX6 akusztikus hangjai sokkal élethűbbek, mint a rivális KORG KROME, vagy KROSS hangjai. A MOX6 kezelhetősége elsőre nehézségeket okozhat, főleg Korg, vagy Roland hangszerek után, de ha megértjük a logikáját, és főleg már tudjuk hol van az az egy-két dolog amit logikátlan helyre tettek, utána már a saját hasznunkra hajthatjuk a hangszer kezelhetőségét és felgyorsulnak a munkafolyamatok. A konstrukciója egy kicsit gyengécske, nem túl szinpadbarát, de szobai hobbi hangszernek érdemes megpróbálkozni vele.
ROLAND Fantom X6
Ez a hangszer egyszerre volt zseniális és unalmas a számomra. A hangszer felépítése szerintem tökéletes, masszív alumínium ház, szép és különleges oldal-elemek, van benne anyag. A dinamikus padok nagyon jól használhatóak, programozhatóak, egyáltalán nem okoz problémát felprogramozni például egy iPad-es iMPC, vagy egy Loopy HD vezérlésére. A szekvenszere olyan mintha egy mini Cubase-t néznénk. Ehhez szép nagy színes kijelzőt kapott, ami olyan pixeles, mintha valami kezdetleges elsőgenerációs színeskijelzős mobiltelefon képét kinagyították volna és ez nekem kicsit csökkentette a komfortérzetemet. A menük között itt is vannak bőven nehézkesen felfedhető paraméterek, szerintem tuti van sok olyan funkció, amiről még évek múlva sem tudja a gazdája, hogy mire valók... Ez azonban magában rejti azt a lehetőséget is, hogy bár minden felhasználó más, mégis mindenki találhat a bújára-bajára megoldást. Ennek ellenére én nem találtam a búbajomra megoldást, nem tudtam összerakni külső iPad-es szekvenszerrel, plusz a kontroller potik is nagyon szegényesek azzal a 4 darabbal. Ott van benne a CF kártya bővíthetőség, az audio felvétel lehetősége, de a CF kártyára egyedi fájlstrukúrát készít a hangszer, az importált hangmintáknak igazából sohasem sikerült kielégítően megfejtenem a helyét, sorsát, archíválhatóságát. A samplerbe frankón felépíthetünk saját, többrétegű hangszíneket, de marha macerás és a hangszer szeszélyei miatt könnyen el is veszíthetünk verejtékkel és tetemes időráfordítással készített szetteket. Van benne szép szekvenszer szekció, de nem tudtam külső eszközökkel kielégítően működtetni. Van benne 1000+ hangszín, amik egyenként jól szólnak, de hangszerelés közben egyik sem illett a helyére. Vannak benne jó effektprocik, de a szekvenszerben valahogy nem sikerült kielégítően bekonfigurálni őket. Szóval minden Pro-ra jön egy Kontra. Nem tudnám még ma sem megmondani, hogy miért nem maradt meg nálam akár évekig, pedig azóta már volt hogy újra kellett volna. A fentiek ellenére azt mondanám, hogy nagyon jó hangszer és könnyebben tanulható mint például a MOX6.
EMU Command Station XL7
Ez egy nem túl gyakori, de annál különlegesebb eszköz. Hozzám akkor került, amikor volt egy olyan elképzelésem, hogy pattern alapú, félig improvizatív jellegű, elektronikus zenei projektben fogom kamatoztatni. A cél az volt, hogy a megcsappant szabadidőmben csak zenei alapokat, vagy csak egyszerű patterneket hozzak létre, amiket a hangszerben élőben szabadon lehet kombinálni, így gyakorlatilag minimális munka és időbefektetéssel egy teljesen képlékeny, de összetett produkciót lehet elővezetni, élő szintijátékkal megerősítve. Na, erre tökéletes ez a hangszer. Alapból az Extreme Lead hangmodul készlete található benne, de több bővítőhely is rendelkezésre áll. Nálam egy Composer bővítő volt még a hangszerben, amitől még kerekebb volt a kitűzött célhoz. Több Audio kimenete és MIDI kimenete is van, így a szekvenszerben külső hangszert is megcímezhetünk a MIDI trackek számára, illetve Audio insert pontként külső effektet is beszúrhatunk a hangszer hangjába. A kontroller panel bőséges és programozható, a pattern trackek mátrixa is jól kombinálhatóvá teszi a performance-ot. Az effekt beállítása kis szokást igényel, de azthiszem épp azelőtt éreztem rá mielőtt továbbment tőlem. Sajnos nem volt időm és türelmem belakni a rendszert, így méltatlanul kevés időt töltött nálam ez a hangszer. Aki egyszer megkaparintja, valószínűleg többet nem adja el... Én kényelmesebb voltam és visszacseréltem egy már régebben is használt és megszokott Korg MicroStation-ra, ami azonban azóta sem inspirál annyira.
YAMAHA CS1X
Hú, de régi emlékek fűznek hozzá. Még 1997-98 környékén hallgattam rongyossá a demóját a német Keyboards magazin CD mellékletén. Akkor hangszerüzletünk volt és el is adtunk egyet, de rendesen kipróbálni nem volt időm. Azóta egyfajta misztikus köd lengte körül az emlékét. 2014 végén aztán eljutott hozzám is. Az első ismerkedés azzal telt, hogy úgy mégis hogy a fenében is van ez a hangszer? Hogyan vannak a hangszínei? Hol az effekt? Hol a GM? Stb. Aztán rájöttem, hogy zseniáls a hangszer felépítése. A bal oldali menü megértése egy kis utánaolvasással nagyon hamar ment, a jobb oldali mátrix tábla pedig nagyon áttekinthető és gyorsan kezelhető. A hangszín szerkesztéséhez szükségünk van a multisample táblázatra, ez sokat könnyít a dolgon, ezzel együtt pedig már egy egészen jó kis sound-design hangszer van a kezünk alatt. Szerintem gyors, inspiratív és tud bársonyosan, de metszően is szólni, az izgő-mozgó hangszínekről nem is beszélve. A CS1X a virtuál analóg (szerű) jellegét négy layer-en kamatoztatja, ezt hívja egyébként PERFORMANCE üzemmódnak. MULTI üzemmódban pedig GM-XG hangszerként üzemeltethetjük a CS1X-et. Ettől mondjuk ne várjunk sokat, mert elég korai WMA2 motorról beszélünk, azonban a VA szekciót használhatjuk hagyományos multisamplékkel hagyományos szintiként is, így EP-t, orgonát, fúvósokat, vonósokat stb. is felprogramozhatunk sokkal erősebb, testesebb hangszerré mint a sima GM timbrálokat. Egyszóval nem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk és egy baromi jó hangszert szerezhetünk ha lecsapunk egy jó állapotú CS1X-re.
NOVATION MiniNova
Nagyon kevés olyan hangszer van amivel ne tudnék mit kezdeni, de sajnos előfordul. A MiniNova egy nagyon klassz konstrukció, masszív, gyönyörű hangszer, el sem hiszem hogy itt volt az asztalomon és az ég világon semmire nem tudtam használni. A felépítését tekintve nagyon igényes. Korg-mániás létemre el kell ismernem, hogy a mini Korgok minőségre elbújhatnak a MiniNova mellett. És itt elakadtam a pozitívumok sorolásában. A MiniNovában százszám lapozgattam végig a hangszíneket és halálra untam magamat. A presetek unalmasak, a hangkép tisztátalan, valahogy mindig mintha valami bibi lenne, ami miatt nem szép tisztán szólal meg a hangszer. Van benne vocoderünk, de kábé egy preset használható, a többi meg olyan, hogy nagyjából 10 másodpercig élvezhetjük, hogy Darth Vader-ül szól a hangunk és ennyi. A modulációs mátrix egyébként szerintem valamivel használhatóbb mint a konkurens Korg MicroKorg hangszereknél, de nem olyan gyakorlatias mint például a fentebb említett Yamaha CS1X hasonló mátrix felülete. Aztán ott vannak a pad-ek, amikhez különböző funkciókat adhatunk és bár jó sok programozással biztosan rendelhetünk hozzájuk értelmes funkciókat, de a presetek tükrében csak temérdek badarságot lehet elérni ezekkel a funkciógombokkal, amelyek gyakorlati használat során teljesen irrelevánsak. A presetek felett érzett szomorúságom után megpróbáltam saját editálásba belemászni, de túl soklépcsős, nyögvenyelős és egyáltalán nem inspiratív, inkább fárasztó. Kapunk hozzá ugyan Editort, de az meg csak beépülő VST, mindenképpen kénytelenek vagyunk egy DAW szoftvert telepíteni hozzá, ami miatt már megint egy komolyabb PC-t kell üzemeltetnünk az amúgy pont kis ügyes, kompakt méretű hangszer mellett. A Korg-nál már vagy 10 éve megoldották hogy a hangszerünk Standalone Editorral szerkeszthető legyen, amihez bőven elég egy 15 centis netbook 800x600-as képernyőfelbontással... Én speciel pont ilyet használok a MicroStation-hoz. Nem temetném a hangszert, mert tényleg sokat tud, szép, masszív és talán az én készülékemben volt a hiba, de egy Novation XioSynth-et százszor inkább mernék ajánlani fele annyiért... Olyanom is volt pár éve és sokkal inspirálóbb, sokkal gyakorlatiasabb eszköz, amihez ugyan olyan érzés társul mintha ki akarnának esni a potijai... de akkoris jobb :)
ROLAND GW-8
Na erre Warrjál Gombot! Kezdjük azzal, hogy egész pályafutásom alatt rühelltem az automata kíséretes hangszereket, a GW8-ra mégis ingerenciám támadt. De miért is? A zeneiskolai tanuláshoz és fellépésekhez szükség volt egy nagyon általános színpadi hangszerre, jó hanggal és performance beállítások lehetőségével, az sem baj, ha USB drive-ra lehet vele menteni és onnan tud visszajátszani MP3 alapokat az otthoni gyakorláshoz, tanuláshoz, de a további Line IN csatlakozás sem hátrány. A hangszerben ott a potenciál, hogy saját automata kíséretet készítsünk, gyakorláshoz, vagy egyéni előadáshoz. Ilyen tekintetben elrugaszkodhatunk a tipikus vendéglátós stílusoktól és teljesen újszerű elgondolásokat is megvalósíthatunk. Mindezekben partner ez a hangszer. Érdekessége, hogy ismerve a Fantom X6 készleteit és lehetőségeit, nagyon sokminden köszön vissza a GW8-ban. Az effektprocesszorokban szinte teljesen ráismertem a Fantom X6-ra, de mivel a GW8 egy vendéglátós színpadi szinti, ezért ezek a beállítások sokkal áttekinthetőbbek, jobban kézre állnak. A hangszínekben is 1000 fölött járunk és bár zongorában, EP-ben, fúvósokban, vonósokban szerintem jobb a GW8 a Fantom X-nél, sajnos orgonában elmaradt pár alapminta, ami azért is érthetetlen a számomra, mert minden kategóriában jobban szól szerintem a GW8. Persze ebben a hangszerben a hangszínek nem szerkeszthetőek, ezt sajnos nem várhatjuk el egy vendéglátós hangszertől ebben a kategóriában... Cserébe viszont olyan kész hangszíneket kapunk, amihez nem kell nyúlni. Tulajdonképpen ez a hangszer akkor is jó színpadi performance eszköz, ha soha az életben nem piszkáljuk meg a hangszíneket, vagy az automata kíséretet. Azt hogy milyen kíséretek vannak benne gyárilag, hagyjuk, mert ez az a dolog ami miatt minden automata hangszertől írtóztam eddig is. Persze kipróbáltam a kíséretet és nagyon jól működik, nagyon jól használható, játszható, jó kis kíséretes masina... ha egyszer talán lenne időm a saját ízlésemre alakítani, akkor még ezt a szegmensét is megszeretném a hangszeriparnak. Lássuk csak hogy mibe lehet belekötni a hangszerben... Nem fő szempont volt a 16 sávos szekvenszer, de ha már benne van, örültem neki és megpróbáltam használatba venni. Sajnos a hangszerelés egy rémálom vele, mert mikor elkezdünk egy sávot felvenni, a fejlécbe mindjárt bejegyzeteli az adott hangszín sorszámát, a volume és panoráma beállításokat stb. ezután pedig csinálhatunk bármit a mixerben, a STOP gomb lenyomásával minden visszaugrik alapállásba és megy a levesbe amit addig finomítgattunk. Micro edit módban kell ezeket a paramétereket manuálisan átírogatnunk, vagy kitörölgetnünk, hogy használhassuk a mixert. A hangszínek beírása sem egyszerű, mert több mint 1000 hangszín van a hangszerben, de a GM, GS rendszer csak 128-asával tudja a hangszíneket címezni, így Bank utasításokat kell használnunk, amik természetesen tök másak mint amilyen rendszerezésben kategóriánként találhatóak a hangszínek a hangszerben, szóval egy táblázatot kell használni a zeneszerzés mellé. Ami még bosszantó, hogy a Pendrive-ról csak playlistát tud lejátszani, vagyis az hogy van egy pendrive-om MP3-makkal és azt csak úgy lejátszom a hangszeren, nem működik... Fel kell telepíteni egy számítógépre a playlista editort és azon keresztül kell playlistába szervezni amit le akarok játszani és azután visszatenni a hangszerbe. Ez azért egy kicsit bosszantó. Nekem csak annyiban probléma, hogy a zeneiskolás anyagot nem tudom csak úgy átteni és gyakorolni rá, hanem kell még egy számítógép is, de hogy egy vendéglátós helyen éles szituációban egy ilyen alap funkciót nem tud megvalósítani a zenész, az már nagyobb gáz... Persze van mentőöv, mert találunk a hangszeren egy 3,5-ös vonalbemenetet. Nagyjából ennyi, könnyű, cipelészhető hangszer, jó hanggal és kényelmes performance lehetőségekkel... Bármelyik műsorba be tudok vele ugrani amiben ügyködök.
ROLAND V-Combo VR-09
Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Electro és a Hammon SK-1 helyére, de abszolút befér melléjük a sorba. A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös és könnyű, igazi orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon. További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami a Fantom X6-ban található, ezen túl már minden csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon... Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, egyetlen potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora hang is és ebben szintén jól muzsikál a VR-09... Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, számomra ezzel vált teljessé, és itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett overdrive az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé. Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot. Aki csak idáig merül a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 363 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, super saw! akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket (PITCH, FILTER, AMP), szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t, egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert. Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez kábelezés és körülményeskedés nélkül. Nem említettem még a looper, felvevő szekciót. 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, vagy performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. A felvett loopokat USB pendrive-ra rögzíti a hangszer, így a jobban sikerülteket átmásolhatjuk továbbfelhasználásra. Csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk például az iPad-es Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz. A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így felveszi amit a billentyűzeten játszunk, ezzel pedig akár teljes zongoradarabot is megőrízhetünk magunknak, vagy az utókornak. Minden hurcolászó színpadi zenésznek melegen ajánlom a figyelmébe ezt a hangszert!
NORD Electro 2 Rack
NORD-ról nem egyszerű írni, mert kábé ennyit kéne ide tennem: Úgy jó ahogy van és kész.
Az Electro termékkategória az olyan színpadi zenészeket szolgálja ki remekül mint én, akik egy könnyen behatárolható zenei stílusban, stabil alapot képeznek és klasszikus élő zenei hangszínekre van szükségük, kompromisszum-mentes beavatkozási lehetőségekkel, élő szituációban. Nem mellékesen pedig a technikusok is szeretik a Nord hangjának hangosíthatóságát.
Az Electro 2 az akusztikus zongora mellett electromechanikus hangszínek megszólaltatására született, így elsősorban a Hammond emulációja, az elektromos zongorák és clavik reprodukálása miatt kerülünk izgalmi állapotba általa. Ezeket teszi nagyon jól és ez így rendben is van, de ennél semmi több.
A hangszínei egy számítógépes manager programmal cserélhetőek, pontosabban a Nord honlapján elérhető kb. 15 különféle mintából összeválogathatóak. Túl nagy memória nem áll rendelkezésünkre. A hangszer mindösszesen 6 mintát enged tárolni, amiből az akusztikus zongora fájlmérete a legnagyobb. Ha tehát követjük a gyári beállításokat és egy darab akusztikus zongorát válogatunk be és ez köré válogatunk változatosan EP-ket, akkor tudjuk tartani a gyári 6 mintát, ha azonban két eltérő karakterisztikájú akusztikus zongorát teszünk a hangszerbe, akkor EP-re már csak két férőhelyünk marad, vagyis 4 minta fog a rendelkezésünkre állni. Ez egy szűk keresztmetszete a hangszernek… Ja meg a Reverb hiánya, de az legalább bármilyen külső eszközzel pótolható.
Ezen felül a hangszer ízig-vérig a színpadi használhatóságra összpontosít, minden amit tud, kint van a kezelőfelületén, érthetően, átláthatóan, azonnali beavatkozással, gyors elérésű favorit gombokkal.
A Hammond orgona-emuláció szuper! Nagy valószínűséggel ez miatt nyúlunk a legtöbben valamilyen Nord hangszerhez. Ebben a módban nekem egy kicsit nehézkes, hogy a drawbarokat ledes nyomógombokkal kell kezelni, illetve a key click hangereje a hangszer egészére vonatkozóan állítható, vagyis két külön Favourite gombon elhelyezett orgona hangszínnek nem tudunk eltérő hangerejű Key Click beállítást meghatározni. Részletkérdés, de tud hiányérzetet okozni.
Az én Electro 2-m Rack kiépítésű volt, ami bizonyos értelemben bonyolítja a helyzetet, más helyzetben viszont könnyíti. Ha valakinek egyébként is Rack kiépítésű berendezései vannak, amihez megvan a megfelelő kedvenc mesterbillentyűzete, akkor egyszerűbb a Nord Rack-et beépíteni és nem kell plusz állványokat, szintiket felpakolni a színpadra. Az én esetemben viszont csupán egy hangszerre van szükség, ezért sokkal egyszerűbb lett volna egy billentyűs verzió, ami könnyen szállítható, pakolható és nem kell a színpadi elhelyezésével bonyodalmakat okozni saját magamnak.
YAMAHA KX88
Bizonyára minden billentyűs zenész előbb-utób találkozik olyan helyzettel vagy igénnyel, ami MIDI master keyboard használatára sarkallja. Én mindig az „egyben hangszer” használatát preferáltam, de még így is több zenekari setup-ban kellett Midi billentyű használatával bonyolítanom a színpadi beállásomat.
Az „egyben hangszerek” billentyűzete maximálisan össze van hangolva a hangforrással, a dinamikai értékek jól illeszkednek a megszólaltatandó hangszínek dinamikai reakcióival, ezért (is) szerencsés komplett hangszerben gondolkozni. A Midi billentyűk legfélőbb pontja tehát, ha külön álló billentyűzet és külön álló hangmodul találkoznak, akkor a MIDI billentyű dinamikai eloszlása, játszhatósága megfelelően találkozik-e a meghajtott hangmodul és az abban előre programozott hangszínek reakcióival. A legtöbb billentyűzetben ezért is állíthatóak a velocity görbék és a dinamika érzékenysége, de ennek ellenére is járt már a kezem alatt összeegyeztethetetlen konfiguráció.
A Yamaha KX88 egy legendás billentyűzet, nagyon régi, nagyon nehéz és nagyon nagy zenészek esküdtek rá, mint például Ray Charles is. És nem véletlenül. A KX88 úgy ahogy van, tökéletes. A játékérzet nagyon rendben van, a dinamika eloszlással egyetlen percig sem volt gondom, bár nem lehet rajta velocity görbéket állítani, ez eszembe sem jutott amíg használtam.
Láttam hogy sokan, sok helyen kalapács mechanikásnak nevezik, de nem az. Hatalmas rugós lapok vannak benne és hatalmas súlyok, szóval ez egy nagyon korrektül súlyozott billentyűzet, természetesen így kalapács reakciót se várjunk tőle, bár szerintem aki játszik rajta, nem fogja hiányolni, annyira jó érzés használni. A billentyűk alatt pedig a szintén legendás Yamaha fém-érintkezők találhatóak, amit mindenütt rendre elpusztíthatatlannak aposztrofálnak.
A menüjében nagyon sokmindent lehet állítani, igaz sok tekintetben elmarad a mai, modern billentyűktől elvárható kontroller funkcióktól, viszont sok ’90-es évek-beli paraméterrel találkozhatunk, amiben vagy találunk hasznosat, vagy nem. De nem is ezért szeretjük, hanem a fantasztikus billentése és időtállósága miatt.
ROLAND XP-50
Néha muszáj egy kis történelmi visszatekintést tennem egy-egy hangszer megítélésekor. Az XP50 is egy ilyen hangszer. 1996-ban komoly ugrás volt mikor a country zenekaromban KORG X5D-re váltottam, tulajdonképpen innentől számíthatom komolynak a zenekari jelenlétemet. Abban az időben a Yamaha PSS FM prüntyögős és PSR alsó kategóriás vendéglátós hangszerei voltak elérhetőek a hétköznapi fehér ember számára, így hatalmas dolog volt hogy a KORG megjelentetett egy olyan hangszert mint az X5D, amiből kihagyták a szekvenszert, a Workstation jelleget és ettől teljesen elérhető szintre került az árcetlije. A KORG szintetizátor-költeményei éppen reneszánszukat élték, az X5D ámulatba ejtett, egyaránt használtam szinti zeneszerzésre és country zenekari fellépésekre.
DE! A KORG zongorái, rettenetesen műanyagok, az X5D-től máig számomra kb. most, azaz 20 évvel később érték el a használható szintet. Az EP-k nagyon „egyszerűek”, az orgonák karcsúak voltak az X5D-ben. Viszont ez volt akkor a számomra az elérhető legkomolyabb technika. Sok programozási trükköt sikerült bevetnem és egyébként is a PSR szintik után valami irgalmatlan jó dolog volt egy X5D.
És most értünk el az XP50-hez. Már nem tudnám megmondani hogy 1996-ban mennyibe került, de biztosan kétszer annyiba mint az X5D, hiszen az XP50 egy Workstation és komoly, 4 kártyával bővíthető hangforrással rendelkezett. Ha 1996-ban a mai eszemmel egy XP50 került volna hozzám az X5D helyett, valószínűleg hamarabb felnőtt korba lép a zenei gondolkodásmódom. Igaz az XP50 zongorája még szintén nem egy csúcs minta volt, de sokkal zeneibb, élő zenekarba illőbb volt mint az X5D, és a PIANO bővítő kártyával még tovább lehetett szélesíteni a tárházat. Értsd úgy, hogy az XP50 10-15 féle zongora hangon tudott megszólalni, az X5D pedig 1! Ugyanez a helyzet az EP-kkel is, mert az XP50-ben sokkal szélesebb volt a minta paletta, élettel telibbek, izgalmasabbak a hangszínek. Orgona fronton is sokkal változatosabban lehetett kibontakozni az XP50-ből, de egy bővítő kártyával ezen a téren is magasabb szintre lehetett hozni a hangszert és akár egyes mai hangszereknél is magasabbra. Szintetizátor hangzásban már más volt az XP50 gondolkodásmódja… míg az X5D-ben 8 Part-os Combi mód kápráztatott el minket, addig az XP50 már kicsit karcsúbb mozgásteret adott ilyen szempontból. Cserébe szerintem sokkal karakteresebbek, fényesebbek a szinti hangzásai és az effektprocesszora is több izgalommal jár.
Emlékszem hogy az X5D-vel mennyi szekvenszert kipróbáltam hogy zenét tudjak írni vele. Többnyire a pénztárcám határozta meg hogy mivel próbálkoztam, de sok évvel később mikor már megtehettem, egy Roland MC50 MkII-ben állt meg a mérce. És az XP50-ben ott van ez a szekvenszer, tehát ha már a kezdetektől ezzel zenélhettem volna, biztosan minden másképpen alakul.
Biztosan észrevehető, hogy az XP50 megítélése kapcsán eddig a kezdetekről, a ’90-es évekről írtam. Azért tartottam fontosnak ezt beleépíteni az írásba, mert az XP50 hozzám 20 évvel a megjelenése után, azaz 2016-ban került… és mai szemléletek mellett, mai elvárásokkal is azt kellett megállapítanom, hogy Mennyire jó ez a hangszer! Egészen másképpen szól mint a mai hangszerek, ennek még van ereje, fénye, vasból van a háza, anyagból van és a DA átalakítók is biztosan tehetnek róla, hogy nem egy fátyolos steril hangot kapunk, hanem valami tényleg erős, fényes, élettel teli készséget. Én azért szereztem be, hogy legyen egy hurcolászós hangszerem, aminek a hangja minimális kompromisszumokkal használható jazz-es, pub-os haknizásra, de aztán ennél sokkal több lehetőséget fedeztem fel benne.
KURZWEIL PC361
Megint egy Kurzweil. Igen, mert a Kurzweil-ek nagyon jók, annyira állatul össze vannak rakva, tényleg azt érzi az ember, hogy komoly technika van a keze alatt. A kérdés jogosan vetődhet fel, hogy akkor vajon miért jönnek-mennek nálam mindig a hangszerek? A válasz egyszerű: mert anyagilag nem tudom mindegyiket megtartani amit szeretnék, vagy hogy egy olyan igazán drága, komoly eszközt vásároljak, ami szinte minden igényt lefed, viszont hajt a kíváncsiság és a célszerű munkakörnyezet kiépítése iránti igény.
Mindig ugyanazokat a köröket futom le: kell egy nagyon jó szintetizátor, kényelmes, intuitív szekvenszerrel, jó szinti hangokkal, és akkor lesz egy KORG-om. De aztán hiányoznak az akusztikus hangzások, amiben a KORG nem igazán van a toppon, ezért lesz egy YAMAHA-m (vagy ROLAND-om). Amiből meg nem tudok elég komolyat venni, csak amolyan műanyag, gyenge kivitelezésű, könnyű darabot, ezért az ember megkívánja a minőségi KURZWEIL-t. De a KURZWEIL meg annyira bonyolult, hogy nehéz felette úrrá lenni, és főleg kevés szabadidővel kreatívan kihasználni a lehetőségeit, ezért újra vissza kell nyúlni a dolgok egszerűsítéséhez és kezdődik elölről az egész kör a KORG-al.
A PC361-el ugyanez volt a helyzet: kellett, mert baromi jó, mert vasból van, tekintélyt parancsoló, a V.A.S.T.-vel tudom hogy fergeteges dolgokat lehet alkotni, nemcsak PCM hangszíneket, de a Hammond orgona klón és a VA szinti motor is azt sulykolja az emberbe, hogy kell egy ilyen. Korábban volt PC3LE6-om és tudtam róla, hogy nagyon jó, nagyon összetett, de kevés a kontrollere és a KDFX processzora nagyon zárt, ezzel szemben a PC361 végre a megfelelő számú kontrollerekkel rendelkezik, akárcsak a KB3 orgona 9 regiszterére gondolva, de minden egyéb hangszín felprogramozásánál is nagyon durván jó szolgálatot tesznek a szabad gyökök, amivel felruházhatjuk egy hangszín befolyásolhatóságát. A KDFX effektprocesszor pedig egy laza EDIT gomb megnyomásával teljesen, blokkokig visszamenően szerkeszthetővé válik, és ez volt az egyik igazán nyomós érvem a PC361 mellett. A szekvenszer nem kérdés hogy szükséges az alkotáshoz, ebben is nagyon rendben van a PC361, nyilván vannak elemei amit szokni kell, illetve kell egy jókora összefüggésekben való gondolkodásmód, de összetettségével a csillagos eget le lehet programozni.
A lehetőségek tehát adottak, csak élni kell vele, meg jó sok szabadidő kell, és ez az egyetlen olyan szűk keresztmetszet, ami miatt nem tud nálam megmaradni hosszabb távon egy Kurzweil. Nagyon észnél kell lenni, meg kell tervezni és át kell látni amit létre szeretnénk hozni, ösztön-szerűen nem elég zenélni vele, ehhez pedig sok szabadidő kéne, és ezen szoktam megbukni a Kurzweil-el. Ha anyagilag megtehetem(ném), hogy a Kurzweil-t megtartsam és szerezzek mellé egy másik hangszert alkotni, akkor a Kurzweil felkerül(ne) a színpadra a zenekaromba, mert ott bár nem lehet kihasználni a szekvenszer lehetőségeit és a V.A.S.T. programozása sem szükségszerű, ellenben élő zenekari környezetben, hangosítási szempontokból szuperszónikus a hangszer!
KORG Electribe 2
Van egy olyan perverzióm, hogy úúútálok a zenéléshez számítógépet használni, ezért minden zenei ötletet, komplett számot, hangszerelést hangszeren, „vas” szekvenszerben készítek. Nyilván macerásabb, de nekem szükségem van erre az analógiára.
Ettől függetlenül a vas szekvenszerben zenélés egy hosszadalmas, vacakolós folyamat, ezért néha próbálok egyszerűsíteni a dolgomon és olyan hangszert keresni, ami újabb, innovatívabb felületet mutat az alkotáshoz, amivel meg tudom reformálni a saját munkafolyamataimat.
Erre a célra került hozzám a KORG Electribe 2. A 16 sávos szekvenszerével előre el tudjuk készíteni a zenei alapjainkat, tehát a vas szekvenszeres munkamódszert megtartja, ugyanakkor egyfajta LOOP munkaállomásként működik, ami képes új lehetőségeket adni a zene formálására és előadására, miközben szabad teret enged, hogy valós időben változtassunk az előre elkészített frázisok összetételén, hangzásán. Plusz ott vannak a kontrollálási lehetőségek. VA hangforrása van, amivel önmagában is komoly megszólalásra képes az eszköz, de MIDI-n keresztül is meg lehet vele hajtani külső hangforrásokat.
A tervem az volt vele, hogy külső hangmodult fog meghajtani, akusztikus hangszínekkel mint egy hagyományos szekvenszer, de kiaknázom a LOOP módszer adta lehetőségeket. Erre a célra szereztem is hozzá külső hangmodult. Sajnos az Electribe 2 kifejezetten az elektronikus zenészekre szorítkozik, így az a tervem hogy majd kétkezes harmóniákat és más akusztikus hangszíneket fog meghajtani a külső hangmodulról és mellé a saját elektronikus hangszíneit keverem, dugába dőlt. Harmónia lefogások, neadjisten zongora játék rögzítésére nem alkalmas a kütyü. Az Electribe 2 hangforrásának polifónia foka nem csak az eszközön belül, hanem a meghajtott külső hangmodulon is jelentkezik, ennek megfelelően a hang-kioltások össze-vissza trollkodják a kétkezes szabad játékot. Egy sáv 4 hang polifónikus lehet, ami elvben elég lenne 1 basszus hang és 2-3 harmónia hang lefogására, de váltáskor nemcsak az Electribe-on belül, hanem a meghajtott hangmodulon is lecsapja a hangokat. Ezen kívül ha az Electribe-on pattern-t változtatok (mert esetleg egy számot több patternből szeretnék összeállítani), akkor kiküld egy Program Change üzenetet, amivel pedig a meghajtott hangszert és hangszerelést dobja szét. Nyilván a fogadó hangszeren lehet MIDI üzenet szűréseket beállítani a balesetek elkerülése érdekében, de akkor olyan adatokat sem fogad, amit viszont szeretnénk ha használna… Ezt nem szeretném itt részletezni, mert összetett és mélyre menő fejtegetés jönne ki belőle, a lényeg, hogy az Electribe 2 egy nagyon-nagyon jó lehetőség lenne (lett volna) szekvenszeres munkaállomásként, de van benne pár apróság ami ezt nehezíti, vagy megakadályozza.
Miután letettem arról hogy szekvenszeres központi elem legyen az Electribe 2, elkezdtem rendeltetés szerűen használni… avagy 16 sávos Elektronyos LiveAct eszközként. Erre tökéletes. Kicsi, elemes, jól elhelyezhető zenesarkos környezetben, de könnyű magunkkal vinni, magunkhoz ölelni akár utazás alatt használni, alkotni, de azért vas háza van és komoly hangja, tehát komplett, komplex cucc. Ehhez viszont már én voltam kevés… nem vagyok elektronikus zenész, inkább akusztikus környezetben számítottam volna az Electribe 2 segítségére, elektronikus zenére én nem tudtam elég kreatívan felhasználni.
ALESIS Quadrasynth S4
Újabb hangmodul a sok közül. Az S4 az Alesis Quadrasynth szintijének a modul változata, ennek megfelelően az átlagosnál egy kicsit izgalmasabb hangkeltőről van szó. Volt idő, amikor az Alesis egész jó hangszereket gyártott, a mai napig úgy hirdetik őket a használt piacon hogy „igazi USA hangzás”. Ez alól nem kivétel az S4 sem. Talán annyiból lehet érdekes manapság, hogy nem olyan elterjedt, nem elcsépelt annyira, mint a Korg, vagy Roland ’90-es évek beli hangforrásai.
Nem titok, hogy az előző írásomban szereplő KORG Electribe 2 mellé vettem akusztikus hangforrásnak. Az hogy nem vált be, nem az Alesis S4 hibája, hanem az Electribe-é. Így aztán mivel funkció nélkül maradt, inkább csak azért használgattam, nézegettem, mert ott volt a polcon és mégse legyen kihasználatlan.
Ezzel együtt kicsit jobban megismerkedtem vele és nagyon megtetszett. Sokáig nem tudtam hogy mit jelent a Quadrasynth, meg a menüin sem igazán tudtam eltájékozódni, aztán egyszercsak felfedeztem a logikáját, hogy egy hangszín gyakorlatilag 4 hangszínből áll, hogy azok hogyan editálhatóak, a gyári hangszínek hogyan állnak össze és hogyan lesz 16 PART multitimbrális a hangszer és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon frankó hangmodul.
YAMAHA MO6
Ez a hangszer egy érdekes momentuma a hangszeres evolúciómnak. Nem tervezett, nem várt fordulatként ugrott be hozzám, mégis az egyik legmeghatározóbb pillanatban tette ezt.
A Kurzweil PC361-el kűzdöttem épp, na nem azért mert olyan rossz, hanem épp mert olyan jó. De túl összetett, számomra nehézkes a kezelése és nem is azért mert nem tanulható meg, vagy ne lehetne végig menni a szükséges paramétereken, hanem azért, mert ez lassít, bonyolít. Én ösztönösen zenélek, csapongok, improvizálok, és ebben nem elég rugalmas partner a Kurzweil. A Yamaha viszont annál inkább.
Az MO6 pont az a típusú hangszer, amiben már egész jók az akusztikus hangszínek, de elektronikus hangszínekben is megállja a helyét, ott van benne a kreatív szekvenszer, de nem kell megőrülni a bonyolultságától és ha csak pár ütemnyi ötletünk van, elég a pattern szekvenszerben feljátszanunk. A pattern szekvenszer viszont annyira okos, hogy ha benne kezdünk el egy nótát, akkor abban akár végig is csinálhatjuk 16 pattern variációval, amiket akár élőben kombinálhatunk is. Mindeközben a hangszerelésünk az egy blokkban készített 16 pattern mindegyikére érvényes. Röviden: egymaga megvalósítja mindazt, amit korábban a Korg Electribe 2-vel és az Alesis Quadrasynth S4 modullal terveztem, vagy amit a Kurzweil szekvenszerében nem tudtam megugrani és ami miatt mindig újabb munkamódszert kerestem.
Az MO6 kialakítása jobban emlékeztet a nagytesó MOTIF-okra mint akár a MOX6 kialakítása. Ennek megfelelően az MO6 négy tolópotis kontrollerrel van felszerelve, amelyekhez paramétereket is rendelhetünk, ezzel szemben a MOX-on már csak tekerő potik vannak, fix paraméterekkel és csak két potihoz rendelhetünk saját paramétert.
A fuccsba ment KORG Electribe 2 munkamódszer és a megakadt Kurzweil PC361 után az MO6 megismerése a Yamaha felé mozdított, így én az MOXF6 felé haladtam tovább, leginkább a szekvenszerben használható Insert FX-ek mennyisége, és a bővíthetőség miatt.
Ha valaki színpadra szeretne Yamaha szintit venni és nem szükségesek a szekvenszeres, Insert FX-es paraméterek, akkor szerintem nem feltétlenül kell a drágább MOX, vagy MOXF-ben gondolkozni, bőven elég az MO6.
YAMAHA MOXF6
Mivel a MOXF6 a Kurzweil PC361-et váltotta, ezért a PC361-nél megkezdett gondolatmenetemet folytatnám. A Kurzweil tehát nagyon komoly, tudatos tervezést, munkafolyamatokat feltételez/követel. Mégha az alkotás során ösztönösen haladunk is, később mindenképpen el kell kezdeni belenyúlni a felépült rendszerbe és tudatos tervezéssel továbbformálni. Egy stúdióban ücsörögve erre van az embernek ideje, hangulata és minden bizonnyal affinitása is. Nekem azonban épp erre nincs időm (vagy szükségem) a kevéske szabadidőmben, csak le szeretnék ülni és teljesen ösztönösen muzsikálni.
Korábban erre is volt megoldásom: a KORG SOS, hiszen végtelen számú audio sáv felvételét lehetővé teszi és csak muzsikálgat vele az ember, de rá kellett jönnöm, hogy ennek a munkafolyamatnak a végeredménye reprodukálhatatlan, csak audio sávokat őrzök meg az „utókornak”, aminek nem lehet a hangjegyeit editálni, vagy az effektjeit módosítani, esetleg a tempón megfelelő módon változtatni, vagy a MIDI adatokat egy új hangszerre áthangszerelni. Maradt tehát a szokásos kör, hogy az ösztönös zenéléshez egy intuitív eszközt keressek. Irónikus, hogy pár éve a KURZWEIL PC3LE6-ot egy YAMAHA MOX6-al váltottam le és ezúttal a KURZWEIL PC361 leváltására keresett eszköz egy YAMAHA MOXF6 lett. A KORG-ot ez esetben már ugrottam.
Nyilván a hangszer-cserebere jár egy folyamatos jó érzéssel hogy az ember új hangszert kap kézhez, de emellett egy áldásos „melléktermék” az is, hogy egyre több hangszer lelkivilágát, munkafolyamatait lehet megismerni és egy-egy váltáskor könnyebb a megfelelő irányba kanyarodni. Tehát a Kurzweil PC361 után már tudatosan fordultam a Yamaha irányába, bár először a MOX6-ot jelöltem meg utódnak, végül szerencsésen MOXF6 lett belőle.
A MOXF6 lehetővé teszi, hogy az ember csak úgy leüljön elé és élvezetből muzsikáljon, ha közben megnyomjuk a REC gombot, akkor máris van egy zene-kezdeményünk. Ha PATTERN módban kezdünk improvizálni, játszogatni, akkor nagyon gyorsan összeáll előttünk a zenei alap, amit szinte csak szórakozásból pöttyintettünk össze, de később a patternek további feljátszásával bármikor folytatva eljuthatunk vele egy kész zenéig, anélkül, hogy az elején lett volna bármi koncepciónk. A 8 Insert FX használatával mi magunk választhatjuk ki, hogy a 16 szekvenszer sávból melyik 8 hangszer kapja meg a Program módban hozzájuk rendelt effekteket, ha tehát van egy Hammond orgonánk Overdrive-al és Rotary-val, akkor a szekvenszerben nincs más dolgunk, mint annak a sávnak bekapcsolni az IXF kapcsolóját és ezzel végeztünk is. A KORG hangszerekben például ez úgy működik(ött), hogy a PROGRAM módban hangszínhez rendelt effektek a SONG módban elvésznek, vagyis teljesen új IFX effekt rendszert kell magunknak felépítenünk a zenénkhez. A MOXF6-ban a hangszerelési munka is nagyon kényelmes, hiszen a MIX gomb megnyomásával egy teljesen átlátható és célratörő funkció-csoportban találjuk magunkat, nem nagyon kell képben lennünk, fejben tartanunk, hogy mi merre van programozva a hangszerben, mert egyetlen rápillantással felmérhetők a beállítások, és ugyanilyen gyorsan, egyszerűen módosíthatóak is. A hangszín keresés kategóriák és alkategóriák szerint történhet miközben a hangszer játssza a zenét, szóval lejátszás közben végihallgathatjuk gyakorlatilag az összes hangszínnel, hogy melyik áll a legjobban az adott sávnak. Az ilyen és ehhez hasonló apróságok miatt került a MOXF6 és munkastílusa újra a zenei háztartásomba.
Természetesen egy hangszer bemutatásánál nem feledkezhetünk meg a hangzásról sem. Bár nálam a felhasználói felület, az alkotási folyamat inspirációja előbbre való választási szempont, a MOXF6 esetében szerencsére nem kell kompromisszumot kötnöm. Végre egy olyan hangszer, ami elektronikus hangzásokban és akusztikusokban is kiszolgálja az igényeimet. Ezek mellett pedig ne feledkezzünk meg a külső hangforrás csatlakoztathatóságáról, amire használhatjuk a MOXF6 saját effektprocesszorát is, vagy a beépített Vocoderről, ami szintén plusz színt ad ahhoz a palettához, amit egy PCM szintivel létrehozhatunk.
Egy bánatom van vele kapcsolatban, hogy a Flash RAM büdös drága bele. Jó lenne (lett volna) kipróbálni külső sample mintákat, vagy akár sajátok készítését, de ilyen magas áron soha nem szereznék be RAM-ot. Nem is értem, hogy ha egy számítógépbe 4GB RAM-ot meg lehet vásárolni 10 ezer Ft-ért, akkor a hangszer 1GB-os RAM-ja miért kerül 100 ezer (100.000.-, egyszázezer!!!) Ft-ba. Illetve értem: jó nagy lehúzás!
CASIO Privia PX5S
A CASIO név szinte kivétel nélkül mindannyiunkban előítélet-kapcsolót kapcsol be. A dolog egyrészt megmagyarázhatatlan, hiszen a CASIO régóta gyárt jó hangszereket (is) a gyerek szintik mellett. Másrészt pedig tényleg, na, ismerjük be: vacakok azok az alsó kategóriás hangszerek :)
Ettől függetlenül nem mehetünk el az mellett, hogy mennyi Privia zongora mellett mentem már el az elmúlt évek hangszerkiállításain. Egyszer el kellett jönnie annak az pillanatnak, amikor leülök egy Privia zongora elé. A kiállításokon csak pár percre próbáltam ki egy-egy nagyobb példányt, de nagyon jó érzés volt játszani rajtuk. Nem vagyok zongorista, nem tudom egy hangverseny zongora vagy pianínó billentyűzetét megítélni, vagy egy digitális zongora billentyűit hozzájuk hasonlítani. Viszont több kalapácsmechanikás hangszeren játszottam és miután hozzám került a CASIO PX5S, ezt egy nagyon kellemes kategóriába tudnám sorolni. Nézegettem az interneten a mechanikát, láttam hogy műanyag az egész, ez érződik is, kicsit zörög, de ettől függetlenül jó érzés rajta játszani és remélem időtálló is lesz.
Az első kalapácsmechanikás billentyűm egy első generációs FATAR SL-880 volt, amiben volt egy dinamika-tartomány, amin nehéz volt játszani a kalapácsok tehetetlensége, mozgása miatt. Vagy hirtelen hangosabban szólalt meg a hang mint szerettem volna, vagy nem szólalt meg, a kalapácsok billegetésével való küzdelem során. A CASIO PX5S-nél ilyen problémáim nincsenek, nagyon kényelmesen kijátszható a teljes dinamika tartomány és olyan érzése van az embernek, hogy él, mozog a keze alatt a hangszer mint egy élőlény. Így utólag nem tudnám megmondani, hogy ha nem néztem volna meg és nem tudnám hogy műanyag az egész mechanika, akkor is érzékelném-e a műanyag voltát vagy ez már csak lélektani hatás.
A hangját hallgatva szintén nehéz ítéletet hozni. Összehasonlítva például egy Roland digitális zongorával, a Roland sokkal dúsabb, teltebb, a PX5S pedig egyszerűbbnek, vékonyabbnak hat, ezért a Roland csábítóbb. De pont ezért a Roland egy kicsit természetellenes, tömött, kórusos túl-túl nemtommi, a PX5S pedig egy szép, egyenes, tiszta zongora hang, ha meg akarom, majd jól meg-effektezem, meg-editálom. Így végeredményben a PX5S-t teljesen jó fényben tüntetném fel, nem mellékesen az árcetliket is összehasonlítva.
A PX5S ráadásul nem is egy egyszerű Privia zongora, hanem egy komplett 16 PART multitimbrális 256 polifón hangforrás, amiben megtalálható a CASIO XW-P1 szintiből származó Hex Layer motor, plusz multieffekt processzor, teljes hangszín editálás és Performance mód editálás, ami már önmagában alkalmassá teszi a hangszert akár Vangelis darabok lejátszására is, de egyszer talán a frázis szekvenszert és az appreggiátort is megfejtem benne. Node van benne Audio recorderünk, USB-Midi interface-ünk, két fülhallgató kimenetünk, külön Audio bemenetünk 3,5-ös és 6,3-as Jack is, pedál bemeneteink, PC-s Editor szoftverünk és nem utolsó sorban elemes táplálásunk.
Mit mondjak no, Casio és mégis szeretem :)
BOSS Micro BR-80
Erről a kis kütyüről nem akarok sokat írni. Egyszerűen minden zenésznek kötelezővé tenném.
Kicsi zseb-berendezés, ami tökéletesen alkalmas zenei alapok gyakorlására, akár hangnem eltolással, vagy sebesség változtatással, eredeti zenei alapra, vagy sajátra. Készíthetünk saját metronóm, vagy dobritmus sávokat gyakorlásra, vagy saját magunk kíséretére. Zenei ötleteinket azonnal feljátszhatjuk rá, tovább dolgozhatjuk, vagy akár a végleges fomáig is eljuttathatjuk. A saját effekt processzorát használhatjuk gitár effektnek, ének effektnek, vagy sztereo szinti bemenet effektezésére.
Elemes, könnyű, hurcolható, bárhol, bármikor ötleteket rögzíthetünk vele, vagy környezeti zajokat amiket később samplerezésre is használhatunk. Ha komplett műsorunk van, akkor feltehetjük rá és felhasználhatjuk zenei alapnak, mintha nagy és komoly HD recorderről játszanánk.
Ha rock zenészek vagyunk akkor azért, ha tanulunk, akkor azért, ha sampleresek vagyunk akkor azért, ha ambient/chill zenészek vagyunk akkor azért, ha egyéni előadók akkor pedig azért, de nincs mese, kötelező darab.
KORG M3 XPanded
Aki lineárisan olvassa az egyes hangszerekhez fűzött irományaimat, az már találkozhatott a KURZWEIL/KORG/YAMAHA/ROLAND márkatípusok közötti ugrálásommal és a Workstation „vajúdásommal”. A YAMAHA MOXF6-nál megemlítettem egy olyan gondolatot, hogy a KURZWEIL PC361-ről a Yamaha MOXF6-ra való váltással kihagytam egy KORG-os próbakört a szokásos workstation-vergődésemből. Ez akkor jó húzás volt, de aztán mégsem. De miért is?
A Yamaha MOXF6 legnagyobb találmánya a pattern szekvenszer és annak működése. Csak ez a fegyvertény önmagában elég ahhoz hogy az ember beleszeressen a hangszer nyújtotta workflow-ba. A hangszínek nagyon mélyen editálhatóak, de azért mégiscsak áttekinthetőbben mint egy KURZWEIL szintiben… ennek ellenére a Yamaha hangszíneditálása számomra mégis testidegen maradt. Valahol valamikor megszoktam a KORG editálását, és ehhez szinte mindig visszakeveredek.
A Yamaha MOXF6 sorsa is ez lett, azaz lecserélődött egy KORG M3-ra.
Mitől jobb az M3 a számomra?
Először is a PROGRAM hangszín struktúra sokkal áttekinthetőbb, vagy inkább ismerősebb a számomra. Ez már elég ahhoz, hogy könnyebben állítsam elő a szükséges hangzást, és ezzel időt, energiát spóroljak meg magamnak a nagyon kevés szabadidőmben.
Aztán ott van az Insert effektek rendszere: a MOXF6-ban az Insert FX-ek az egyes hangszínekhez tartoznak és a szekvenszer 16 sávja közül mi választhatjuk ki, hogy melyik 8 PART-on található hangszín Insert effektje érvényesüljön. Ez így nagyon jól hangzik, valahol már talán ki is fejtettem hogy miért, DE! Ez azt jelenti, hogy minden hangszínhez csak azt az Insert FX-et használhatjuk, amit hozzáprogramoztunk, nem tudunk olyat csinálni, hogy egy szekvenszer sávhoz kiszerkesztünk egy szép úszó Phaser-t és abba több azonos funkciójú szekvenszersávot bele-routeolunk. Ez a KORG hangszerek sajátja, ezért is az M3 felé billent a mérce. A KORG M3-ban van 5 Insert FX, amin a teljes szekvenszer mind a 16 sávja osztozhat, különböző utakat bejárva. Kicsit feljebb ezt a tulajdonságot inkább negatívumként fogtam fel, de később ezt jobban kezelhetőnek találtam, éppen azért, mert egy-egy jól megkomponált effekt beállítást, jó teret, vagy dinamikát több sávhoz hozzá lehet rendelni.
Ez az Insert FX rendszer szinte minden hangszerválasztásomkor sarkallatos pont. Utólag minden elgondolást, kísérletet ki tudok értékelni a szerzett tapasztalataimmal, de előre nem tudom, hogy melyik munkamódszer fog jobban idomulni a csapongó zenei tevékenységemhez, ezért ezek az írások mindig azután születnek, hogy egy-egy hangszer lehetőségeit már kipróbáltam és sejteni vélem, hogy egy másik módszer talán jobban bejönne. Ráadásul hol ezt, hol azt a módszert találom célravezetőbbnek, nehéz ügy… Talán az a legdöntőbb érv, hogy melyik hangszer kínálja a legfelhasználóbarátabb workflow-ban a tudását és nem az, hogy mit tud.
A nálam járt M3 egy Xpanded verzió volt, így volt benne egy memóriabővítés, gyári zongora és fúvós hangszíncsomag bővítéssel. Ez nagyon-nagyon kell az M3-hoz, mert nélküle már nagyon elavult a halálra unt zongora multisample. De egyébként lehet a hangszerbe sample mintákat és multisample készleteket készíteni és tölteni. Ez nagyon sokat hozzátehet még a hangszerhez, de inkább annak ajánlom, aki rengeteg szabadidővel rendelkezik és olyan sample készleteket akar alkotni, ami nem létezik… teszem azt zongorát teljesen felesleges csinálnunk bele, de egyedi industriális hangszíneknek már van értelme nekiállni.
A KARMA. Ez egy írtózatos nagy témakör. Ha valaki hajlandó belemászni és meg is érti, az olyan fegyverhez jut az M3 által, amit nehéz bármilyen szekvenszerrel, groovebox-al, vagy akár MPC-vel űberelni. A KARMA nem csupán hangokat, hangmagasságokat mozgat, mint egy arpeggiátor, hanem egyéb hangszínértékeket, szűrő, EG, oszcillátor, effekt paramétereket is… a paraméterek ilyen-olyan módon korlátok közé szoríthatóak, billentyűkövetőek lehetnek, az irányultságuk, más trackekhez való viszonyuk és minden (is) szénné programozható. Az M3-ban gyárilag előkészített algoritmusok vannak, amelyek valamilyen szinten módosíthatóak, átstruktúrálhatóak felhasználói szinten, de az igazi az, ha az ember rendes, számítógépes (jó drága) editorban készít saját algoritmusokat, amiket aztán fel lehet tölteni a hangszerre. Maradjunk annyiban, hogy ez annyira bonyolult, hogy én is csak ilyen általánosságban tudok róla írni.
Amit még nagyon javallott az M3-ba beszerezni, az egy RADIAS bővítőkártya. Ehhez is volt szerencsém. Réges-régen a KORG Tinity nálam akkor vált „húha” hangszerré, amikor belekerült a Prophecy bővítőkártya. Az eredeti Prophecy a kis, két soros kijelzőjén megjelenített rövidítések miatt egy nagyon nehezen áttekinthető hangszer, mert rengeteg olyan dolgot tud a fizikai modellezés révén, amit egy hétköznapi szintetizátorokon nevelkedett zenész nem feltétlenül ért meg… Viszont a Trinity nagy, érintőkijelzős felületén a bonyolult paraméterhalmaz egy könnyen áttekinthető és értelmezhető felületté vált… Ugyanezt vártam az M3-ba épített RADIAS kártyától is, és lényegében meg is kaptam. Persze az eredeti Radias esetében már van egy nagy tekerentyűs felület, amit az M3-ban nélkülöznünk kell, de ezzel együtt is sokkal több paramétert és összefüggést láthatunk és kezelhetünk egyszerre egy kijelzőn, ezért én nem tudtam elítélni a RADIAS bővítőt az eredeti Radias-hoz képest. Ja és ha valaki kételkedik hogy hogyan szólhat egy M3-ba épített kártya ugyanúgy mint egy egész RADIAS rack szinti, megnyugtatnám, hogy bizony szól úgy… sőt! Hiszen az M3 effektrendszere kicsit komolyabb mint a Radias-é, így az M3-ba épített Radias kártya ezen az effektrendszeren keresztül érkezik ki a hangszerből. Egy kis pluszt majdnem elfelejtettem megemlíteni: hogy az M3-ba épített RADIAS kártyán több modulációs forrást, 8-at tudunk megcímezni, míg az eredeti RADIAS-on csak 6-ot.
A KORG M3 egy nagyon szép hangszer, vasból van, masszív, cserébe nagyon nehéz. Nekem nagyon tetszik hogy felbillenthető a kezelőfelülete és ezzel rendkívül ergonómikusan lehet rajta dolgozni. A RADIAS kártyával még izmosabb lesz a hangszer és természetesen ez a RADIAS bővítő beolvad a COMBI illetve SONG beállításokba is, így sokkal könnyebben meg lehet szólaltatni, mintha külön midiznénk rá egy RADIAS-t bármilyen más hangszerünkre.
ROLAND FA06
A kezdet kezdetén minden hangszerről csak pár szót, egy-két mondatot írtam, de úgy tűnik egyre nagyobbra híznak ezek a „rövid” összefoglalók. Az is furcsa lehet, hogy újabban minden hangszer bemutatását az őt megelőző hangszerrel kezdem, de egyszerűen elkerülhetetlen párhuzamot vonnom, hogy az új hangszer mi alapján ütötte ki az elődjét. Így lesz ez most is.
Legutóbb a KORG M3 XPanded már majdnem jó volt. Végeredményben akár maradhatott is volna… de akkor miért nem? A megszokás/megunás.
Érdekes hogy a KORG M3-at azért választottam legutóbb, mert ismerős volt a struktúrája, működése, hangszínszerkesztése és ezáltal gyorsabban juttatott a kívánt eredményhez. Egy valamivel viszont nem számoltam: hogy a multisample készlet szinte semmi újat nem fog hozni mint amit már unásig hallottam a KORG-okból az elmúlt 20 évben. Oké, gondoltam, hogy legalább 50-70%-ban már ismert készletek lesznek, de reméltem, hogy csak lesz benne sok-sok újdonság is. Aztán nem volt. A szinti hangszínek tipikusan Korgosak, az akusztikus hangszínek nem elég élethűek és ami nekem külön fájó pont, hogy orgona mintákból nagyon nem erős a felhozatal.
Másik fájó pont az volt számomra az M3-ban, hogy amikor ambient zenéhez felhúztam a reverb lecsengési idejét maximumra, olyan siralmas műanyag lecsengésű teret kaptam, ami alkalmatlan volt az elképzeléseimhez. Rendben, ezért nem kellett volna az egész hangszert lecserélni, elég lett volna egy külső Reverb effektet vásárolni és felhasználni az M3 AUX kimenetein. De ha már megingott a hangszer iránti elhivatottságom, akkor érdemes volt újabb alternatívát keresni.
Így lett a ROLAND FA06. Pár hangszerrel feljebb ódákat zengtem a ROLAND VR09 Hammond emulációjáról és a SuperNatural Synth motorról, így nem volt kérdéses, hogy e-téren nem fogok az FA06-ban sem csalódni. Így is lett. Míg a VR09-ben egyszerre csupán 1 SuperNatural Synth (SN-S) timbrált tudok használni és csak külső editorral szerkeszthető, addig az FA06-ban 16 sávon is munkálhatnak SN-S sávok és magán a hangszeren teljes terjedelmében editálható is ez a szinti motor. Ez egy nagyon nem mindegy fegyvertény. Az SN-S motor, olyan, mint egy 3 oszcillátoros VA szinti és képes fogadni a ROLAND Integra-ban készített SN-S hangszíneket is. Vagyis az FA06 akár mind a 16 timbréjén lehet egy VA szinti hangszínünk. Ezen felül van a hangszernek SN-A motorja, ami a hangszíneket akusztikus jellemzői alapján teszi artikulálhatóvá, illetve itt találhatjuk a 9 regiszteres Hammond orgona emulációt is. Ezek eddig pluszt jelentenek egy hagyományos PCM szintihez képest, de a hagyományos értelemben vett PCM motor is megtalálható az FA06-ban, ami megfeleltethető a KORG multisample PROGRAM hangszíneinek. A PCM motor nagyon széles spektrumú, de a ROLAND ennél is tovább ment, mert lehetővé tették, hogy két virtuális „bővítőkártyát” még pluszban betöltsünk a hangszerbe… ez nagyon hasonlatos a Roland hangszerekben megismert SRX kártya bővíthetőséghez, annyi különbséggel, hogy nem fizikális és ingyen áll rendelkezésünkre… én egyelőre 11 ilyen bővítő létezéséről tudok. Az eddig felsorolt szintimotorokkal készített hangszíneket 16 multitimbrálos Studio Settekben használhatjuk fel, amik lényegében a KORG-ok COMBI és/vagy SONG módjának feleltethetőek meg.
Nagyon nehéz lenne írásban összefoglalni, hogy az FA06 Studio Set-jei miért jobban áttekinthetőek és jobban használhatóak mint például a KORG M3 COMBI módja, de nekem nyugodtan el lehet hinni, hogy sokkal áttekinthetőbbek.
Az FA-ban az egyes SONG-oknak nincs külön hangszerelésük, hanem egy-egy Studio Set-et használnak fel, hívnak be, így egy SONG-hoz akár többféle eltérő hangszerelést is készíthetünk és egy sima „hangszínváltással” meghallgathatjuk hogy melyik sikerült jobban. Ez például nekem sokkal jobban tetszik, mint a KORG-ok rendszerében, hogy a hangszerelést a SONG-al együtt menti el.
Az FA zengetői pedig végre hozzák azt a szintet, amit ambient zenéhez egy workstation-től elvár az ember. Amit az M3-ban nagyon fájlaltam, a műanyag lecsengésű nagy terű reverbek, az FA-ban értékelhető és használható minőségűek, szépek, melegek, finomak.
A workstation-ök Insert effektjeinek struktúrája között van pár annyira alapvető különbség, ami miatt nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik márkájú hangszer fogja kielégíteni az ízlésünket, vagy munkastílusunkat. Az FA bemutatásához egészen a YAMAHA MOXF-ig kell visszamennem:
A MOXF-nél egy-egy hangszínnek 2 darab Insert FX-e lehet és amikor egy SONG-ot készítünk, összesen 8 db PART-on kapcsolhatjuk be hogy melyik PROGRAM hangszín Insert FX-ei érvényesüljenek az adott PART-on. Ez azért lényeges, mert például egy szőnyeg hangszínen Phaser-t, egy orgonán Rotary speakert, egy gitáron meg valószínűleg torzítót szeretnénk használni és ezekkel az effektekkel vannak a PROGRAM hangszínek is elkészítve. Amikor egy SONG hangszerelésében ezekre a hangszínekre hivatkozunk, elég bekapcsolnunk egy pipával, hogy melyik PROGRAM hangszínt szeretnénk a saját Insert FX-jeivel használni és ezzel el is készültünk, nem kell tovább variálnunk a dolgot. A hiányossága ennek a rendszernek az, hogy „csak” 8 PART-on lehet Insert FX, a maradék 8-on meg lényegében semmi, illetve az egyes Insert FX-ek-be nem route-olhatunk be más PART-ról hangszínt, hogy például két különböző szőnyeg hangszín használhassa ugyanazt a jól beállított Phaser-t.
Többek közt ezért is váltotta a MOXF-et a KORG M3. A KORG M3 Insert FX rendszere merőben más. Az M3-ban van 5 darab Insert FX, ami teljesen az adott nótához konfigurálható. Mind a 16 PART tetszőlegesen küldhető bármelyik IFX-be, tehát megvalósulhat, hogy egy-egy jól beállított effektet, például Phasert több hangszín is használhasson. Ezen felül az IFX-ek is route-olhatóak egymásba, tehát több merően eltérő Insert FX útvonalat létrehozhatunk a SONG-unkban és mind a 16 PART részt vehet ezekben az IFX utakban a legváltozatosabb módon. A buktatója ennek a rendszernek, hogy a PROGRAM hangszín is 5 IFX-et használhat és egy SONG is… vagyis a PROGRAM hangszínben felépített IFX rendszer lényegében lenullázódik amikor egy SONG készítésébe belekezdünk. Ha azt szeretnénk, hogy egy adott PROGRAM hangszín ugyanúgy szóljon a SONG-ban is mint önmagában, akkor át kell hívni a hozzá készített IFX rendszert… ha pedig a gyártó úgy oldotta meg, hogy az a PROGRAM hangszín attól szól baromi jól, hogy mind az 5 IFX-et felhasználta, akkor a SONG módban sem nyúlhatunk bele ebbe a struktúrába és attól függően, hogy ez éppen hogy néz ki, még olyan helyzet is előállhat, hogy az IFX rendszert el is felejthetjük, hogy a többi PART-ra be-routeoljuk. Nyilván ez egy extrém helyzet amit írtam, de simán előfordulhat, illetve ha nem is fordul elő, akkor is sok meló ezt az IFX rendszert optimálisan felhangolni.
Ezért érkezett a következő módszer, amit az FA szolgáltat. A recept nagyon egyszerű: mind a 16 PART-nak van 1-1 IFX-e, amik a SONG írásakor használt Studio Set-eken belül módosíthatóak… ugyan el kell menteni a PROGRAM hangszínnel együtt, de egyetlen művelet végrehajtásához sem kell kilépnünk a SONG módból. Egy felületen dolgozunk mindvégig, egy felületről nyúlhatunk bele magába a PROGRAM hangszínbe, az IFX és Master FX rendszerbe, a Studio Set-be és a SONG-ba… egy képernyőlapon látjuk, hogy melyik „tétel” (PROGRAM, STUDIO SET, SONG) nincs még elmentve a változtatások óta és egy listán tudunk rámenteni mindhárom objektumra. Hiányossága hasonlóan a MOXF-hez, hogy ugyanabba az IFX-be nem tudunk több PART-ot bele-routeolni. Cserébe minden PART-on van IFX-ünk, és ahogy az előbb kifejtettem, nem csak egyszerűen technikai dolgokban, hanem felhasználói felületben is olyan kényelmet nyújt, ami miatt megkönnyíti a vele való munkát és ezzel időt spórol.
Az effektrendszer túl sok mondanivalót hozott ki belőlem, pedig pont ugyanennyit írhatnék a PROGRAM hangszínek multisample oszcillátorainak a felépítéséről is. A rövidség kedvéért: a YAMAHA MOXF csak PCM szinti és egy Program hangszín 8 oszcillátorból állhat, a KORG M3 szintén csak PCM szinti és egy Program hangszín 4 oszcillátorból állhat.
A ROLAND FA06-ban viszont van egy SuperNatural Synth motor, ami egy olyan VA szinti, ami 3 oszcillátorból állhat, mindhárom oszcillátornak külön AMP és FILTER burkológörbével és mindhárom oszcillátornak külön AMP, PITCH és FILTER LFO-val. Lényegében felépítését, funkcióit tekintve olyan mint egy ROLAND GAIA, és ha a PART-ok számát is figyelembe vesszük, akkor egy FA06 egyszerre 16 GAIA-t tud megszólaltatni. Azonban az oszcillátorokhoz nemcsak VA hullámformákat rendelhetünk, hanem multisampléket is, ami pedig már eszembe juttatja a YAMAHA CS1X működését, ami tulajdonképpen attól volt különleges, hogy multisampléket használt az oszcillátor hangforrásaként, de VA szinti jellemzőkkel módosította azokat.
Itt még nem áll meg az FA, mert természetesen megtalálható benne a hagyományos értelemben vett PCM szinti is, amiben egy Program hangszín 4 oszcillátorból állhat, illetve ami bővíthető virtuális hangszínbővítő kártyákkal, amelyek tartalma szintén megjelenik a Program hangszín oszcillátorainak editálásakor.
És még mindig nincs vége, mert az FA rendelkezik egy SN-A szinti motorral is, ami a valósághű akusztikus megszólalást célozza és az ennek megfelelő egyszerűsített paraméterek editálását kínálja…, de itt található a ROLAND VK orgonákból megismert tonewheel orgona emuláció is, ami lényegében a ROLAND Hammond orgona klón megoldása, ez pedig az FA orgona szekcióját magasan fölé emeli a MOXF vagy az M3 nyújtotta PCM orgona lehetőségei fölé.
A hangkeltésről így nagyon keveset írtam, pedig látható hogy nagyon úgy fest a dolog, hogy több, eltérő funkciójú és működésű szinti motor áll a rendelkezésünkre az FA-ban.
Talán még egyetlen hangszerről sem írtam ilyen sokat, pedig még csak most jöhetne a szekvenszer, ami minden workstation lényege. Rövidre fogom: majdnem olyan, mintha egy mini Cubase Midi szekvenszerét látnánk magunk előtt. Nagyon szépen átlátható, használható, PART view módban minden paraméteren, effekt-arányon, panorámán, hangerőkön, számtalan midi szűrőn, EQ-kon végig lehet menni miközben a hangszer játssza a zenénket. A hangszer egyetlen hiányossága például a MOXF-el szemben, az a Pattern mód hiánya. Az FA-ban ugyan ki lehet helyezni LOOP pontot tetszőleges hosszúságú szakaszra, így loop szekvenszerként is használhatjuk, komponálhatunk, de hagyományos értelemben véve lineáris szekvenszerként használandó. A MOXF-ben ehhez képest azért igencsak fejlett Pattern szekvenszer megoldás található.
Az FA-ban található Sampler-ről már csak pár szót próbálok írni: ez egy sample player 8 hang polifóniával, amin mono vagy sztereo minták tudnak osztozni. Tehát azt nem tudjuk az FA-val megvalósítani hogy felveszünk egy hangot és azt kiosztjuk a billentyűzetre hangmagasság szerint. Cserébe a PAD-okra kiosztott mintákat közvetlenül az SD kártyáról játssza a hangszer, így nem kell számolgatni hogy hány MB helyünk van a memóriában… jöhet a Sample PAD-okról Oneshot dobhang, de loop is, máshonnan begyűjtött minta, vagy saját magunk által készített felvétel a hangszer vonalbemenetéről. A PAD-ok sajnos nem dinamikusak, tehát egy rögzített velocity értékkel lehet őket használni, viszont a sample PAD-okon található mintákkal a hangszer billentyűzetén is játszhatunk, ahol viszont már dinamikusan reagálnak.
Az FA-t úgy tudnám összegezni, hogy az egyik legösszetettebb és legtöbb lehetőséget kínáló workstation azok közül, amelyekhez szerencsém volt, viszont a legkönnyebben, legátláthatóbban és legfelhasználóbarátabb módon juttat hozzá ehhez a sokrétűséghez.
ZOOM MS-70CDR
Szinte biztos vagyok benne, hogy aki ambient zenében gondolkozik, előbb-utóbb eljut oda, hogy kell neki egy Strymon Blue Sky, vagy Big Sky zengető effekt. Ezek nem olcsó effektek.
A mai kor zenésze gyakran abban a szerencsés helyzetben van, hogy ugyanolyan árszintű vagy minőségű hangszeren zenélhet Bütyökújfalván, mint bármelyik világsztár Londonban az O2-ben. Ezzel együtt nálam azért az mindig szempont maradt, hogy csak hobbiból zenélek, még ha vágyok is drága, komoly eszközökre, azért mindig megkeresem a pénztárcám és a hobbim szintjének megfelelő eszközt, ami azért megvalósítja az elvárásomat. Az említett Strymon effektek ráadásul még csak nem is a legdrágábbak, de azért mégiscsak sokba kerülnek egy átlagos zenész számára, ezért nem bánom ha kapunk hasonló tudású eszközt harmad annyi áron…
Ez a ZOOM-MS70CDR. Ez a kis effekt számomra nem csak egyszerűen zengető, hanem „kreatív zengető”, mert nem csupán megzengeti a beérkező jelet, hanem képes azt úgy is modulálni, hogy új hangszín szülessen. A zengetése nagyon szép, nagyon hosszú lecsengést képes úgy produkálni, hogy ne forduljon műanyagba a hangzása. A DSP-je azonban egy kicsit hamar megtelik… elvileg 6 effektet tudunk láncba kötni… ja a leggyengébbekből. Ha a legnagyobb HD Hall effektet felhasználjuk, akkor legfeljebb egy valami kisebb erőforrású effektet tudunk mellé tenni, a legtöbb effekt helyére pedig kiírja hogy „DSP FULL”. Ez nyilván azért van így, hogy maradjon az effektnek erőforrása a szép lecsengések kiszámolására és ne menjen a végén gagyiba, vagy ne harapja el… így ez is lényegében értünk és a minőség miatt van. Nekem ezzel együtt is tökéletesen megfelel az effekt. Amit nagyon sajnálok, hogy a ki és bemenetei oldalt vannak… igen, tudom-tudom, ez egy gitár stomp, de így nagyon vacakul lehet billentyűsökre rákötni és dekoratívan elhelyezni.
Pozitívuma, hogy USB-ről is lehet táplálni, sőt az egész effekt processzort lehet egy online editorral számítógépről szerkeszteni, ami Android tableten is működik!
Novation Circuit
Van valami ellenállhatatlan ezekben a kis kütyükben. Értelemszerűen nem használhatóak komplett lineáris szekvenszernek, vagy komplett dalok készítéséhez, mégis valamiért jó érzés velük zenélni, alkotni, ötletelni.
Egy ilyen kis groovebox-ot kétféleképpen lehet megközelíteni: egyrészről, lehet értelmetlen nyenyerészést csinálni velük, amik a végtelenített loop játszás miatt még unalmassá is válnak.
Másrészről ügyesen megmunkált, megmozgatott és kidolgozott patterneket lehet velük készíteni, amelyeket élőben lehet variálni és játszani is melléjük. Ez a második módszer pedig komoly készségfejlesztő is egyben, hiszen nagyon ébernek kell lenni, gyakorlottnak és tudni kell élőben is játszani, ha pedig valamelyik lépés nem úgy sül el ahogy terveztük, akkor alkalmasnak kell lennünk az improvizálásra.
Én e második célból szereztem be a Novation Circuit-et. Ebben az olvasatban az eszköznek nagyon kezesnek kell lennie, könnyen elérhető funkciókkal, gyors beavatkozási lehetőségekkel. Pont ez az a dolog, ami miatt először ódzkodhat az ember egy Circuit-től, hiszen a sok színes PAD-el lehet a legtöbb funkciót elérni és befolyásolni, amikről nincsenek feliratok a hangszeren, vagy a potik körül. Azt gondolhatnók, hogy minden funkcióhoz fényjeleket, meg kódokat kell megjegyezni… én is ezt gondoltam, ezért nem fordultam évekig a Circuit felé. Ha valaki csak egy Music Expo-n fér hozzá, ráadásul valaki már jól el is csavargatta előttünk, akkor lehet hogy meg sem tudjuk szólaltatni.
Szerencsére ez csak látszat, nem így van. Nagyon könnyen elsajátítható, rendkívül intuitív, ezen kívül nagyon sokszor készítenek hozzá szoftverfrissítést, ami elsősorban nem hibajavításokat jelent, hanem bővülő funkció-tárházat. A Circuit kezelésének elsajátításához elég csak megnézni a YouTube-on a szoftverfrissítések újdonságait, meg egy-két alap videót, én a kézikönyvét ki sem nyitottam.
A pattern szekvenszere a legjobb a kategóriában, nagyon változatosan lehet vele akár élőben is alakítani a dalszerkezetet. Ha ügyesek vagyunk, menet közben is elkészíthetünk nulláról egy zenét anélkül hogy meg kéne állnunk. A hallgatóközönség egyszerre élvezheti a felépülő zenét úgy mintha egy előre elkészített alapot hallana, ugyanakkor szemtanúja lehet annak, hogy nem egy MP3 alapot kap az arcába.
Van két DOB csatornánk és két SYNTH csatornánk a hangszeren amelyekre feljátszhatunk önálló PART-okat és kialakíthatjuk belőlük a Patternjeinket. A patternek lejátszási sorrendje folyamatosan alakítható, az egyes PART-ok KI-BE kapcsolása realtime megvalósítható, ahogy az effektek arányainak és az egyes PART-ok hangerejének folyamatos állíthatósága is. A szűrők, a MACRO potik és minden ami mozgatható a hangszeren, rögzíthető is a patternbe, így a valós időben bejátszott, bemozgatott valamennyi változás tovább mozog a lejátszás során.
A dob csatorna két sávja 64 darab sample-ből építkezhet, amelyeket teljesen lecserélhetünk sajátokra is. Az egyes sávokban használt sampléknek állítható a hangmagassága, hossza, EQ-ja, amelyek mozgatását szintén rögzíthetjük a szekvenszerben. Látható tehát hogy szénné mozgathatunk egy-egy patternben mindent.
A Circuit szintimotorja is rendkívül összetett, lényegében majdnem MiniNova színvonal. Az oszcillátorok számában van egy kis korlátozás, mert soundengine-enként 2 oszcillátorunk van, míg a MiniNovában 3. Cserébe kettő szintink van a Circuit-ben, amivel már 2-3-4 szólamot is létre tudunk hozni. A szintimotornak van 20 darab modulációs forrása (MOD MATRIX), ami rendkívül magasan pozícionálja ezt a kis kütyüt a mai VA szintik mezőnyében, ahol sok esetben max 2-3 LFO-ról beszélünk további modulációs mátrix nélkül. A MACRO potik pedig további izgalomra adnak okot, hiszen egy-egy potihoz akár 4 paramétert is rendelhetünk, amelyek modulációs forrását, értékét, mértékét és határolóit is mi magunk adhatjuk meg… ez rendkivüli hangszínek és modulációk kialakítását teszi lehetővé, amit az élő játék során nonsztop kamatoztathatunk és rögzíthetünk a szekvenszerbe.
A hangszernek egyetlen bibije van. Bizony ez a szintimotor rendkívül komplex, pont ezért jó és pont ezért magán a hangszeren nem is editálható, csak számítógépen keresztül. Ez volt az egyetlen ami miatt nem tartottam meg. Maga a Circuit rendkívül guszta, jó vele dolgozni, jó használni, nagyon kompakt, működik elemmel is a hegy tetején akár. De a saját hangszínek készítéséhez számítógépre kell kötni és a sounddizájnhoz is sok idő kell, meg a Macro potik felprogramozásához is sokat kell bíbelődni agyalni és előre gondolkozni. Erre nekem nem volt időm.
YAMAHA MX61 MkII White
Miért lehet szüksége egy YAMAHA MX61-re olyan valakinek, aki már túladott egy MOX6-on és egy MOXF6-on? A válasz egyszerű: zenélni.
Azért van egy kicsit összetettebb válasz is: Az említett MOX6 és MOXF6 hangszerek nagyon jók a maguk nemében, ami a Workstation kategóriát jelenti. Aki viszont színpadon zenél zenekarban, tuti ziher, hogy az élő zenekari szituációban mellőzi a hangszer szekvenszerének a használatát, ami azt jelenti, hogy felesleges erőforrásokat és „pénzt” hurcol magával. Egy MX61 szinti körülbelül fele annyiból megvehető mint egy MOX6, vagy MOXF6, viszont élő szituációban pontosan ugyanannyira hatékony.
A workstation-ökkel jellemzően alkot az ember, zenét ír és hangszíneket álmodik meg, tehát az összetettséget, a komplexitást és a potenciális lehetőségeket keressük bennük, a színpadi hangszerekben ezzel szemben épp ellenkezőleg, az egyszerűséget, a könnyű kezelhetőséget és átláthatóságot keressük.
A két hangszer-kategória között nagyon nehéz megtalálni az optimális egyensúlyt: meddig jó ha komplex egy hangszer és honnantól túl bonyolult már ahhoz, hogy élő szituációban is bátran belenyúljunk egy-egy paraméterbe. Ráadásul szintén jellemzően a workstation kategórás hangszerek megkapják a legjobb, legfejlettebb hangszínkészleteket, a színpadi hangszereket pedig lebutítják egy kicsit.
Az MX61 azért optimális átmeneti hangszer, mert ugyanolyan jól szól, mint a workstation nagytesói, tartalmaz minden elérhető jó hangszínt, az editálás egyszerű, de nyújt azért lehetőséget a komplexitásra is amellett, hogy megőrizte az egyszerű, átlátható felépítést és néhány olyan fogást, ami miatt élőben jól lehet kamatoztatni a hangszert.
Gondolok itt például arra, hogy a hangszer 16 timbrális és a timbrálok között gyorsan tudunk váltani, tehát szám közben nem hangszínt váltunk, hanem csak timbrált, ami azt jelenti, hogy nincs ugrás az effektekben, rendesen kicseng az előző hangszínünk, miközben már másikon játszunk stb., a váltás gyakorlatilag nem jelent időt. De gondolok arra is, hogy a hangszer rugalmasan előre felprogramozható bármilyen zenei stílusra, akkor is ha szinti zenét játszunk és arpeggiátorokkal teletűzdelt szóló szinti hangszíneket meg szőnyegeket használunk, meg akkor is ha lagziban zenélünk, és akkor is ha rock zenekarban toljuk róla a Hammondot.
Az MX61-nek van egy másik aspektusa is, ez pedig a számítógépes és iPad integráció. Említettem a MOX és MOXF workstation-öket, de ki az egyáltalán napjainkban (rajtam kívül), aki használ még szinti szekvenszert? Manapság mindenki számítógéppel zenél, így megintcsak felmerülhet a kérdés, hogy akkor minek vegyünk egy MOXF6-ot, mikor kevesebb mint feleannyiért vehetünk egy MX61-et? Hiszen úgyis számítógéppel intézünk minden zenei editálást, tehát lényegében a hangmotorra és a billentyűzetre van csak szükségünk. Az MX61 úgy csatlakozik a számítógéphez egy darab USB kábellel, hogy a MIDI-t és az AUDIO-t egyszerre oda-vissza közlekedteti, az MX61 fülhallgató-kimenetén halljuk a hangszert és a számítógépet egyaránt… ÉS a számítógépen megszólaltatott VST hangszereket is, hiszen a számítógép hangkártyának használja az MX-et, méghozzá igen alacsony latency-vel.
Van még egy érdekes bónusz az MX61 II-ben, mégpedig hogy az iPad-el és az iPhone-al is ugyanúgy viselkedik, mint a számítógéppel, vagyis hangkártyaként és MIDI billentyűként használható oda-vissza egyszerre. Az MX II-höz tartozik egy iPad-es és iPhone-os FM Essential nevű FM szinti is, ami az MX csatlakoztatásakor teljesértékű programként nyílik meg, lehetővé téve hogy az MX saját szinti motorját egy FM szinti hangkeltésével együtt szólaltassuk meg, amivel már nagyon hasonlatos dolgokat tudunk művelni, mint a frissen megjelent YAMAHA MODX szintivel.
Látható tehát, hogy amikor az írás elején feltett kérdésemre azt válaszoltam hogy „zenélni” kell az MX61, akkor egyszerűen azokra gondoltam, akik megfognak egy 5 kilós hangszert, a hónuk alá kapják és elmennek vele muzsikálni bármilyen zenekarba…, de az MX61 ennél sokkal-sokkal többre képes ha beépítjük a szolgáltatásait a házi stúdiónkba.
BEHRINGER DEEPMIND 12
Tudtam hogy nem egy napos lesz az ismerkedés, sőt az első napon konkrétan szívrohamot kaptam, annyira szűkösek az oszcillátor lehetőségei, de tisztában voltam vele, hogy el kell vele jutni egy olyan szintre, ahonnan már érteni és értékelni fogom az analóg hangzást, a MOD mátrixot és a modulációs szekvenszert.
Az oszcillátora (OSC1) lényegében egy darab nem túl izmos SAW. Mellé lehet tolni egy SQUARE-t, ami full állásban nagyjából annyit tesz az oszcillátorhoz, ami egy átlagos szintin kb. 10%-ot jelentene... szóval minimális szélső értékek között lehet benne mozogni. Az OSC2 meg csak SQUARE. A SYNC-el, meg az elhangolással lehet játszani, végeredményben egy színezeten belül sokat lehet csavarni benne, de mindig egy színezet marad. Tehát szerintem oszcillátorban nagyon szűk keretek között lehet mozogni.
Mikor először leültem elé, majdnem sírva fakadtam hogy nulláról fullra tologatom a potikat és egyszerűen nem tudok eltérni az eredeti karaktertől. De tudtam, hogy jó hangszer és tanulnom kell, meg kell ismernem a határait, és a lehetőségeit, amivel át lehet ugrani azokat.
Aztán mégis megszerettem. Mert megismertem, hogy az OSC + szűrő + EG + velocity finomhangolásaival nagyon élő, mozgó hangszíneket lehet kiügyeskedni. Ezután érkezik rá a 8 darabos MOD mátrix, ami szinte kimeríthetetlen forrást tud mozgatni, beleértve az FX procik paramétereit is, vagyis simán lehet LFO-val vagy step szekvenszerrel modulálni egy TC Helicon Reverb terének méretét. Baromi összetett, mégis egyszerűen fér hozzá az ember és nem kell olyan mélyen kutakodni mint például egy MiniNova-ban. Az eddigiekhez kapcsolódhat egy STEP szekvenszer, amibe mi magunk is programozhatunk lépéseket, ami mozdíthat paramétert, de hangmagasságot is... vagy mindkettőt egyszerre. Nem utolsó sorban pedig a 4 darab FX blokk... Az effektek egyenként is olyanok, amilyennel még szintiben nem találkoztam, itt pedig négy effektet köthetünk egymáshoz tíz féle routeolási variációban. Az iPad Editor is sokat nyom a véleményem latján, hiszen kifogástalanul működik, akár a Deepmind saját, beépített wifi router-én keresztül is. Illetve PC-n is ugyanilyen zökkenőmentesen használható az editor program.
Nagyon sok olyat tudtam megvalósítani rajta, amit eddig még sohasem, egyetlen VA, vagy PCM szintin. És még mindig milliónyi lehetőséget nem is ismerek benne. De (és ez nagyon fontos a saját szemszögemből), a Deepmind 12 akkor is használható sounddizájnolni és egyedi dolgokat alkotni, ha az ember csak a tizedét érti... aztán majd beletanul még ügyesebb megoldásokba. Más szintin ha csak a tizedét, neadjisten a felét értettem, akkor sem lehetett már boldogulni vele.
A kezelését személy szerint nagyon ügyesen átgondoltnak tartom. 20 év alatt talán az első szintim volt, amin valóban sound-dizájnoltam. 4 darab ilyen szintű FX procit pedig nemigen talál az ember még akár nagyobb szintikben sem.
KORG MINILOGUE
Van nekem egy örökös harcom: ha PCM hangszerek vesznek körül, akkor kell valami VA vagy analóg, ha meg ott van az asztalomon egy VA vagy analóg hangszer, akkor kevesellem a hangzásukat vagy funkció-gazdagságukat.
A Deepmind 12-nél például nehezen barátkoztam meg az egy darab SAW oszcillátorral, amihez csak nagyon minimális Square-t lehetett tolni, azután már csak a második oszcillátor sync-el volt lehetőségünk változtatni a kiinduló karakteren. Ellenben voltak LFO-i, MOD mátrixa és komoly effekt processzora. A Minilogue-nál épp ellenkezőleg, az oszcillátor szekció a két oszcillátorral és a shape-elhető hullámformákkal dramatikusan megsokszorozta a hangzás lehetőségeit, csak az meg LFO-ban és effektben volt karcsú.
Hogy magyarul fogalmazzak, a Deepmind-nál sajnáltam a pénzt a szűkös oszcillátorra, a Minilogue-nál pedig sajnáltam a pénzt egy darab LFO-ra, mikor egy iPad-es VA szintiben a tucatnyi shape-elhető oszcillátor hullámforma és scan-elhető wavetable fölött tucatnyi forrást és célt tartalmazó modulációs mátrix található, és még jó minőségű plugin effekteket is lehet hozzájuk használni.
Nem köntörfalazok, a Deepmind és a Minilogue is azért ment el tőlem, mert a szolgáltatásokat összehasonlítottam pár iPad-es VA szintivel és úgy éreztem, hogy az iPad sokkal-sokkal többet nyújt kábé két doboz cigi árából, mint ezek az analóg szintik 200 ezer forintos befektetésért, így feleslegesnek éreztem egy halom pénzt tartani olyan vas szintikben, mint akár egy Minilogue.
CSAKHOGY! Azóta sem szólt semmi olyan szépen nálam, mint a Minilogue. Az analóg áramkör nem hazudik. Egy ilyen hangszer olyan, mint egy élőlény, nem lehet szoftveresen utánozni. Hiába tud egy szoftver tízszer többet. Lehet hogy egy analóg szinti csak pár alap funkciót nyújt, de az élettel teli.
Megmagyarázhatatlan dolog ez, mégis sokan próbálják megmagyarázni, de szerintem nem érdemes. A szoftver szintik rengeteget tudnak, modernek és kényelmes hogy minden funkciójuk integrálódik a DAW munkafolyamatainkkal, felesleges elvitatni, hogy nem tudunk nélkülük meglenni. Viszont aki teheti, annak érdemes legalább egy Minilogue-ot, vagy hozzá hasonló vas hangszert a szoftver szinti helyett (vagy inkább mellett) használni.
BOSS RC-505
Ez a looperes előadásmód számomra egy nagyon izgalmas terület. Szeretem látni a Youtube videókban, ahogy összeáll egy komplett dal a zenész keze vagy lába alatt. Hát már hogy ne próbáltam volna ki én is?
Nagyon jók ezek a looperek, akár csak a kis pedálok, vagy a komolyabb 2 sávos típusok, de ez az RC-505-os az 5 sávval a legkomolyabb köztük. Iszonyú sok lehetőség rejlik benne az 5 független sávval, amelyeknek eltérő lehet a hosszuk is, de szinkronban futnak egymással.
Ami a megvásárlás előtt nem derül ki, hogy ezeknek a loopereknek a használatához baromi sok kreativitásra van szükség. A Youtube videókban mindenkinek olyan könnyedén megy, hogy azonnal kedvet kapunk a zenéléshez. És ez nagyon jó, főleg ha eleve tudunk zenélni, kreatívan tudunk hozzáállni, és ha tartósan használjuk az eszközt, akkor ez iszonyat sok gyakorlást jelent. A végeredményben pedig szerintem nagyon menő, ha valaki egy-két hangszerrel a kezében egy ilyen looperrel össze tudja hozni a saját előadását.
A technikai oldalát nézve az RC-505-ben egy MicroSD kártya található, amire rögzíti a tárcsákra feljátszott sávokat, így különálló WAV fájlokat kapunk, amik ütemhelyesen loopolhatóak. Minden egyes elmentett projekt egy könyvtárszerkezeten belül, WAV fájlokat helyez el, amiket ki lehet másolni vagy exportálni az eszközről és felhasználni tényleges stúdiómunkára. Ilyen értelemben ötletelésre, rögzítésre vagy dalszerzésre is használhatjuk ezt a berendezést. Vagy éppen fordítva, már elkészült zenei alapot importálhatunk vissza a tárcsákra, amiket loopolt zenei alapnak is felhasználhatunk, amire élőben játsszuk rá a további sávokat.
Ha megvan a kellő motivációnk és kitartásunk, akkor egy ilyen looper hosszú távú barátunk és komoly előadói eszközünk lehet. Azonban ha nem sikerül elég energiát belefektetni, akkor hamar megjelenhet az apróhirdetésekben "kihasználatlanság miatt eladó" címszóval.
ROLAND JD-Xi
A SuperNatural Synth hangmotort már korábban megismertem a VR09-en és az FA06-on, ezért hihetetlen volt a számomra hogy egy ilyen kicsi hangszerben is megkaphatjuk ezt a hangforrást. Ezért is volt számomra vonzó a JD-Xi, mert az SN-S szinti motor teljes mértékben szerkeszthető rajta PC editor nélkül is.
Egy nagy félelmem volt vele kapcsolatban, hogy az SN-S szinti motor összes paraméterén pár gomb nyomkodásával lehet csak végig menni, tehát tartottam tőle hogy mennyi nyomkodás lesz ez? De alaptalan volt a félelmem. Annyira jól kitalálták, hogy na. A SHIFT gomb megnyomásával a hangforrás főbb paramétercsoportjaihoz ugorhatunk, az értékeket pedig szintén a SHIFT gomb lenyomásával, tízesével léptethetjük, így egyetlen hangszín szerkesztése során tízen- húszon-, akár több száz gombnyomást is megspórolhatunk. Plusz a TONE gomboknak is vannak gyorsbillentyűi a számgombokon, amikkel kiválaszthatjuk hogy épp melyik TONE értékeit szeretnénk módosítani, szintén sokat segítenek a kezelhetőségen. Tehát aki attól tart, hogy nehézkes a paramétererdő szerkesztése az megnyugodhat.
Az SN-S-en felül található analóg monofón sáv hasonló eszközkészlettel rendelkezik, mint az SN-S sávok, így hasonló a mozgásterünk, persze túl azon, hogy az egy analóg hangforrás, analóg szűrővel és egy Square shape tekerővel.
A hangforrások minden paramétere, tekerője automatizálható a szekvenszerben, illetve ügyesen route-olhatóak az effektekbe, így a végén szénné lehet mozgatni a performance-unkat.
Ja igen, egy dobsáv is található a hangszerben, ami tartalmazza szerintem az összes klasszik Roland dobgép hangját és valami eszméletlen dinamikával szólalnak meg ebben a kis gépezetben.
Ami nekem nem tetszett, hogy nincsenek benne hangszín Bank-ok. A kategória tárcsa segítségével elérhető pár gyári Preset, de nem tudunk saját hangokból egy Preset Bank-ot összeállítani. A hangszínek teljesen szerkeszthetőek, de az általunk kialakított hangszín csak projekttel együtt menthető el és másik projekben is csak akkor használható, ha előtte átmásoljuk onnan. Olyat viszont nem tudunk, hogy műsor közben kiválasztunk egy tetszőleges saját hangszínt.
A mikrofon és a vocoder viszont kárpótol sok mindenért.
KORG M50 (88 RH3)
A KORG típustörténete mára nem sok megfejtendő vagy meglepő fordulatot hagyott a számunkra. A legtöbben végigmentünk már a szamárlétrán, unásig ismerjük a KORG hangzást és biza tudjuk, hogy az ezekben a hangszerekben található zongorákkal sem fogunk már messzire szaladni színpadon.
Sokszor említem, hogy aki egyszer próbált már KORG-ot, az újra szeretne, majd mikor ott áll az asztalon, két nap alatt megunja. Köszönhető ez az izgő-mozgó tipikus KORG Combiknak és a sok-sok izgalmas gyári presetnek, amelyek vonzóvá teszik a hangszert és egyúttal csömört is lehet kapni tőlük ha nem alakítjuk a hangzást egyedivé, ránk jellemzővé. És én ebben látom ma még egy M50 létjogosságát.
Egy ilyen KORG M50-hez akkor érdemes visszanyúlnunk, ha szükségünk van pár olyan tipikus KORG hangzásra, ami semmi mással nem utánozható, illetve ha szeretnénk saját hangzásokat kialakítani, rendkívül alacsony költségvetéssel. Én például azért nem tartanék M50-et, hogy csupán a gyári preset hangszíneit felhasználva egy sima hangszerelő hangszernek használjam, amiből sok akusztikus jellegű hangszínt is fel szeretnék használni... erre a célra inkább egy YAMAHA MX61-et vagy MOXF6-ot választanék.
Ellenben ha szeretnék elmélyülni a saját, főleg szintetikus hangszínek készítésében és saját izgő-mozgó szőnyegek megalkotásában, akkor az M50 egy kellően összetett és nagy tudású hangszer. Ha pedig jobban belenézünk, nincs is olyan hatalmas különbség az utód KROME és az M50 között, mint azt gondolnánk.
Az RH3, 88 billentyűs mechanikával ellátott M50-esen nagyon jó érzés zongorázni és bizonyára a billentyűzet is ad hozzá egy kis plusz érzetet, ami miatt én az M50-ben szebbnek hallottam a zongorát, mint az M3-ban vagy úgy általában a KORG-okban. Cserébe csak maga a hangszer majdnem 21 kg.
ROLAND JUNO STAGE
Egy színpadi hangszerrel kapcsolatban én először mindig négy jellemzőre gondolok: legyen jó hangja, legyen könnyen kezelhető, legyen könnyű cipelni és ne legyen gagyi a billentyűzete.
Az már csak hab a tortán, ha a fenti jellemzőkön túl a hangszer másra is használható. Számomra legalábbis luxus, ha a színpadi hangszeremet csak a színpadon tudom használni, két koncert vagy próba között pedig csak elrakva, tokban áll.
A kifejezetten STAGE hangszerek szinte mindig kiváló hangzást, de kevés, válogatott hangszínt, és csökkentett funkciókészletet tartalmaznak egy DAW mellé szánt szintihez vagy workstationhoz képest. Nem ritka, ha egy színpadi hangszer csak 1-2 PART multitimbralitást kínál 15-20 kg tömeg mellett.
Ezzel szemben a Roland Juno Stage a 9 kilójával egy komplett PCM szinti motort és 16 PART multitimbralitást tartalmaz. A billentyűzete nagyon kényelmes, láttam már színpadra szánt hangszert ennél rosszabb billentyűzettel és a 76 billentyűs hossz is pont az a se nem sok, se nem kevés méret.
A színpadon minden funkció kézre áll. A mikrofon bemenet a hozzá dedikált hangerőszabályzóval és külön reverbbel, a játékhoz hasznos FAVOURITE gombok és az egyéb kontrollerek, a programozható pedálok stb. megadják azt a kényelmet és egyszerűséget, ami a színpadon, rossz fényviszonyok mellett is azonnal kezelhetővé teszik a hangszer fő funkcióit. Ha pedig otthon kitesszük a hangszert és rádugjuk egy DAW-ra, akkor egy teljes mélységében szerkeszthető, 16 PART-os hangszert kapunk, amit mintha stúdiózásra terveztek volna, egy olyan minőségű billentyűzettel, amihez sokszor PRO kontrollert kell vásárolni az otthoni munkához.
A multisample készlet érzésem szerint a Juno Gi generációval azonos és tovább is bővíthető 2 db SRX kártyával. A gyári preset hangszínkészlet is tetemes, de a teljes, 4 TONE mélységű editálás is abszolút szabadságot ad ahhoz, hogy a hangszert a színpadon használatos pár zongorán és elektromos zongorán túl bármilyen területen vagy zenei stílusban használhassuk, és totál egyedit alkossunk.
Két kényelmetlenséggel találkoztam a hangszeren. Az egyik, hogy az USB pendrive-ról csak olyan AUDIO fájlokat lehet lejátszani, amiből előzőleg számítógépen lejátszási listát készítettünk, tehát csak úgy, egy mástól kapott pendrive tartalmát nem tudjuk elindítani rajta. Cserébe van rajta AUX IN bemenet zenelejátszó, vagy mobiltelefon számára és itt a másik kényelmetlenség, hogy ennek a bemenetnek nincs külön hangerő szabályozója a hangszeren, hanem a bedugott eszközön kell szabályozni, ami akkor gond, ha a lejátszónak nagy az alapzaja, amit amúgy ki tudnánk küszöbölni, ha a Juno Stage-en lehalkíthatnám a bemenetet és a lejátszónak a hangerejét növelném meg. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
ROLAND MC-101
A Roland jól feladta a leckét az új ZEN-Core hangmotorral. Bevitték a szoftveres környezetbe is és a hardvereikbe is. Olyan emberek kerültek kapcsolatba a Roland Cloud-al, akiknek korábban eszük ágában sem volt beleugrani. Én is közéjük tartozom, köszönhető ez ennek a kis MC-101-nek. Ha nem különösebben érdekel bennünket a groovebox zenélés, akkor is egy guszta kis berendezés ez, de ha jobban belenézünk, olyan hatalmas hangszínmennyiséget és olyan összetett hangmotort találunk benne, hogy muszáj volt egy cikket írni róla:
YAMAHA MODX6
A YAMAHA MODX6 egy nagyon komoly, rengeteg fejlesztést, újítást és remek hangminőséget nyújtó hangszer. Kifejezetten tetszik a felépítése. Tetszik, hogy ugyanazzal a tudással bír, mint a nagyobb Montage és csupán a műanyag ház, meg pár egyéb felépítésbeli különbség van köztük. Korábban sosem gondoltam bele, de ennél a hangszernél nekem nagyon bejön, hogy a billentyűk fölé helyezték a PITCH és MOD kereket, így annyival kisebb tud lenni, hogy elfér mellette az asztalon a számítógép egere, és mivel a hangi adottságaiban nem tér el a Montage-tól, így nem is vágynék a drágább Montage-ra.
A MODX 8 PART-os Performance módja duplája az előd MOXF 4 PART-os Performance-jának, de még mindig fele a versenytársak 16 PART-jának. Ami különösen érthetetlen számomra, hogy a belépő szintű Yamaha MX is tudja már a 16 PART-os Performance-ot, akkor a MODX-nél miért szabták szűkebbre a nadrágot?
A hangminőségre nem lehet panaszunk. Máig azt vallom, hogy számomra a Yamahák szólaltatják meg legszebben az akusztikus hangszínek "utánzatait", és ebben a hangszerben tetemes hangminta áll a rendelkezésünkre. De nemcsak akusztikus mintákra kell itt gondolni. A MODX egy DAW mellett szinte minden hangszerelési igényt kiszolgál az elektronikus zenéktől az akusztikusabb stílusokig. A számítógépes munkához pedig a Steinberg Yamaha audio driver számomra rendkívül döccenőmentes kapcsolatot biztosított, úgymond a számítógépes zenélés szebbik orcáját mutatta.
A lineáris szekvenszert kihagyták a hangszerből és a Pattern szekvenszert is csak felhasználói nyomásra, egy későbbi szoftverfrissítéssel tették bele, így viszont mára legalább ez megtalálható benne. A Performance-ok 8 PART-jával ellentétben a Pattern szekvenszer már kihasználja a 16 PART-ot és 8 SCENE is a rendelkezésünkre áll, hogy változatos zenei alapokat készítsünk, változó hangszereléssel.
A sok-sok újításnak köszönhetően született a hangszerben jópár érthetetlen dolog is, amit meg kell szokni, vagy meg kell szökni… de inkább egy cikkben próbálom meg összefoglalni a hangszerrel kapcsolatos érzéseimet:
KORG KROSS2
A kis KORG KROSS2 kapcsán jutott eszembe hogy hogyan lehet az, hogy vannak komoly, drága hangszerek, amelyek valamiért nem tetszenek és vannak kicsi olcsó "vackok" amik pedig belopják magukat a szívembe?
Nyilván fontos az ár/érték arány, fontos hogy mennyire szimpatikus számunkra egy hangszer kezelése, mennyire adja magát. Néha az irgalmatlan nagy tudás inkább elrettentő lehet a kicsi, de érthető felépítéshez képest.
Ha ez nem lenne így, akkor csak simán kijelenthetnénk, hogy a millás hangszerek jók, az olcsók meg nem, azt' kész, ezzel be is fejezhetnénk egy-egy hangszer elemzését. De szerencsére a zenélés és a hangszerek annyira szubjektív terület, hogy nem érdemes pénzzel kifejezni.
Így vagyok a KROSS2-vel is. Tudom, hogy gagyi, látom, érzem, hogy ez a hangszer egy tipikus példája a mai világban tapasztalható olcsósításnak. A tervezésnél egészen biztosan nem volt szempont, hogy 15-20 év múlva is olyan jó állapotú és tartós legyen, mint egy veterán KORG M1.
Mégis imádom. Egy igazi kis kincses doboznak tartom. Tud mindent, amit a KORG-októl megszoktunk, (fogalmazhatnék úgy is, hogy meguntunk), de azért kapott annyi ráncfelvarrást és bővítést, ami miatt újabb, modernebb eszköztárhoz juthatunk általa. A formája cuki, a mérete optimális, a hangforrása pedig minden olyan elképzeléshez jó, ami miatt KORG márkához szoktunk nyúlni.
A megítélése nagyon sokféle lehet az eltérő szempontrendszerek miatt, ezért szenteltem neki egy kicsit hosszabb cikket: