Szintimánia.hu

Koródi Csaba honlapja

Minek nevezzelek? - Yamaha MODX6


MODX, MODX, minek nevezzelek? Nagyon nehezen állok neki ennek az írásnak, mert ez a hangszer egy kiemelkedően jó hangszer, felfoghatatlanul sok újítással. Nekem mégsem jött be. Ez annyira szubjektív, hogy igazságtalan lenne lehúzni a hangszert az én handycap-em miatt. Ezért bármit is írok, az az én szubjektív véleményem és ne homályosítsa a hangszer, egyébként nagyon komoly érdemeit.





Mióta a vetélytársak már a középkategóriában áttértek a szép nagy színes kijelzőkre, a Yamaha nyomás alatt lehetett, hogy ők is megfeleljenek a kor követelményeinek, (gondolom) ezért "végre" megalkották a saját, szép nagy, színes kijelzős és érintős középkategóriájukat. Nyilván egy ennyire újszerű kijelző a felhasználói felület (User Interface) teljes újratervezését igényelte.

Ez elkerülhetetlen volt, de sajnos ettől én még nem szerettem meg ezt az új User Interface-t és a kijelzőt. Mindenhol lehulló, meg felugró menük. Van, amikor a felugró kis menü kiválasztás után eltűnik, máskor meg nem és van, amikor félig eltűnik de a fele ott marad és be kell csukni. Lassú, bizonytalan, előfordul, hogy egy funkciót 2-3-szor is meg kell nyomni, hogy megtörténjen. És ez nem csak az én hangszerem hibája volt, mert láttam a Yamaha bemutató videókban is, hogy miközben a demonstőr nagy ívben magyaráz a MODX vagy a MONTAGE fölött, közben jól elsumákolja, hogy vannak pillanatok, amikor 2-3-szor is megnyom egy-egy gombot, amiről épp magyaráz. A szövegeléssel elfedi, de én látom :)

Ez nem új keletű dolog, nem azt jelenti, hogy hibás a hangszer. Sőt, az is lehet, hogy ez csak engem zavar, mert máshoz szoktam. Ilyenek voltak a korábbi érintő kijelzős hangszerek is, és ha ilyennel találkoztam, gyorsan tovább álltam… még a KORG KRONOS-t sem kívánom épp ez miatt.





Szóval ez félig-meddig a hangszer és félig-meddig a saját hibám is, mert én egy veterán, nyomógombos pali vagyok. A MOXF menüiben és a hardvergombokkal izommemóriából úgy szaladgáltam, mint az ördög. Ki tudtam próbálni egy Korg KROSS2-őt is a MODX mellett és azon is 10 perc után izommemóriából toltam a navigálást, ahogy ROLAND Juno Stage-en vagy FA06-on is. A MODX-en viszont nem lehet izommemóriát kialakítani, el kell találni a kijelzőn egy kis felületet és már nyúlnék is a következő funkcióért, amikor észreveszem, hogy nem vette a lapot és újra el kell találnom az előző kis felületet, megvárni, hogy ezúttal bevette-e?... és néha 2-3-szor is meg kell nyomnom valamit. Ez van tetézve azzal, hogy minden funkcióért többet és többet kell nyomkodni, szóval hatványozottan lassít a rendszer például egy MOXF-hez képest. Legalábbis az én szemléletem és virtusom szerint. Aki ehhez szokik hozzá, az valószínűleg nem érti ezt a fajta problémámat és azt fogja mondani, hogy a hangszer tökéletesen reagál… és ez így rendben is van, mindenkinek más az ízlése.

A hangszer következő nagy újítása, hogy kiírtották belőle a PROGRAM hangszíneket és a hangszer működési elvét a PERFORMANCE-okra helyezték át. Ezzel megoldottak egy több évtizedes problémát, amivel máig találkozhatunk a többi márka képviselőiben a PROGRAM hangszín és a PERFORMANCE vagy COMBI kapcsolatában. És persze előidéztek egy csomó más természetű anomáliát, amit én nehezebben emésztettem meg, mint az eredeti problémát, amire az évtizedek alatt kialakult már a megszokás és a megoldás.

Oké, értem én hogy rámentek a Performance-ra és valószínűleg a programozók kaptak egy ukaszt, hogy szűntessék meg a konkurencia gépeihez hasonló Program kontra Performance (Combi) issue-t. Az nagyon frankó is hogy a hangszínen végzett módosításokat a Performance-ban menti el, így ha változik a hangszer tartalma, a Performance akkor is helyes marad, viszont a hangszíneket így sehonnan máshonnan nem érhetjük el. A hangszerelés folyamatában annyi problémás kérdést vet fel az ötlet, hogy na. Kezdődik a probléma azzal, hogy nincsenek bankok és nincsenek sorszámok, minden ömlesztve van, és csak kategóriaszűréssel lehet eljutni a kívánt hangszínhez, amihez ha nem tudjuk pontosan a keresett hangszín nevét, akkor lehet 16-osával léptetgetni akár 20-30-40-szer.

Egy látássérült ismerősöm az ölébe vette a Korg Trinity-t, tudta hogy mondjuk a 123-as hangszín egy jó lead, vakon beütötte, nyomott egy entert és már játszott is rajta... Ugyanez a MODX-en: 1. kattintás a névre (ami nekem néha 2-3-dik nyomásra valósult meg, 2. kattintás a Category Search-re, 3. Szűrés a BANK-ra, 4. Szűrés az attribútumra, 5. Szűrés a MAIN kategóriára, 6. Szűrés SUB kategóriára és alul a PAGE gombon még vagy 5-10-20 kattintás... ha abban a bankban nincs amit keresek és kicserélem a BANK szűrést, akkor a MAIN és SUB kategória is lenullázódik.... MÉ'?

Persze ha tudom pontosan egy hangszín nevét, akkor beírhatom, de az meg egy hangszerelési folyamat közepén, amikor hangszíneket keresek, akkor nem túl életszerű, hiszen nem ismerem a hangszín nevét, hanem épp most keresem(ném).





De ha már itt tartunk, nézzünk egy életszerű helyzetet hangszerelés közben: épül a zeném, van már 8 sávom, a 10-ediken a dob és a 9-edik sávra keresek egy basszust... Elkezdem a category search-et és találok egy basszus hangot ami tetszik, de kiderül, hogy amúgy 2-3 PART-ból áll...(mellesleg valójában itt még nem derül ki hogy hány PART-ból áll, csak ha már behívtuk és teleszórta a hangszerelésünket 1 PART helyett mondjuk 3-al)... Szóval jelen szituban ahol csak a 9-es PART áll üresen, hogy teszi be? sehogy... beteszi kiválasztott 2-3 PART-os hangszínből az első PART-ot a 9-es PART-ra és kész, a többit ignorálja...

Rendben, így nem jó, akkor oldjuk meg máshogy és ne a 9-es, hanem a 11-es PART-ra tegyük, hogy legyen helye kibontani az összes PART-ot... oké, kiteszi a 11-12-13 PART-ra... csak épp nem tudja egyszerre megszólaltatni őket. Úgy tud több PART-ból álló performance-ot egyszerre megszólaltatni a hangszer, hogy a PART-okon van egy zöld "Kbd Ctrl" gombocska, amit ha bekapcsolunk, akkor amelyikeken él, azokat egyszerre tudjuk a billentyűzetről megszólaltatni... MIDI-ről viszont nem, és amúgy is csak az első 8 PART-on él ez a lehetőség, mert 8 PART lehet egy performance. Ráadásul csak egy Keyboard group-ot tudunk létrehozni, szóval ez a történet sehogy nem áll össze amikor DAW-on keresztül hangszerelünk. A KORG már a '90-es évek elején az M1 COMBI-jában megoldotta, hogy a PART-oknak a MIDI csatornáját át lehet állítani és amelyikek azonos csatornán állnak, azok egyszerre szólnak... a MODX-en erre nincs lehetőség. Persze van megoldás, mert a DAW-ban le kell duplikálni a MIDI sávokat és ugyanazokkal a hangjegyekkel megszólaltatni a kívánt PART-okat. Úgy összességében elmondható a MODX-ről, hogy szinte mindenre van valami megoldás benne, csak meg kell keresni a kiskapukat, szóval ilyen szempontból akár zseniálisnak is mondhatnám a hangszert.





Például úgy tudjuk kiszűrni hogy egy PART-os vagy több PART-os Performance-ot nézek épp, hogy az egy PART-os (Single) színe a listában ZÖLD, a több PART-osé (Multi) pedig KÉK. Bár ettől még nem tudjuk, hogy a kék színnel jelölt Performance 2 vagy 8 PART-ot tartalmaz-e? Egyébként is, ezen a ponton még az is fáj nekem, hogy mondjuk egy 3 PART-os basszus hangszín PART-jai egyenként csak 1-2 Elements-et használnak, miközben egyetlen PART 8 Elements-ből állhatna. Vagyis a hangszín (Performance) elpocsékol 3 PART-ot, miközben össze lehetne állítani egyetlen PART-on is a 8 Elements-ben. Nyilván itt is vannak megoldások… például másolgassuk át magunknak az Elements-eket és készítsük el a saját hangszínünket, keressük meg a kiskapukat.

Szóval az ilyenek miatt a hangszer kezeléséhez sajnos nem elég a MANUAL. Információkat kell gyűjtögetni a netről, elolvasni két tucat angol nyelvű újságot, meg kell még nézni hozzá pár órányi Yamaha SynthTalk videót... és ha valakinek nincs ideje ezeket megtenni, akkor nem fog bizonyos funkciókról vagy megoldásokról tudni. Lesznek információk, aminek Jóska és lesznek, aminek Pista van a birtokában. A MANUAL olyan dolgokat ír le, amik amúgy is ott vannak előttünk a hangszeren fehéren, feketén. Szóval a véleményem írásakor koránt sem vagyok birtokában a hangszer összes funkciójával kapcsolatos információnak és ez kábé lehetetlen is. Viszont ez annyira el tudja venni az ember kedvét, hogy nekem már ezen a ponton el is fogyott a motivációm a hangszerrel kapcsolatban.





Tovább is vannak még fájdalmaim. Például valaki a tervezők közül próbált már valamit rögzíteni a MODX audio felvevőjével? Gondoltam elindítom a felvételt, majd elindítom a pattern szekvenszert is és rögzítem az előadásomat...hát, nem... Bármilyen gombot nyomok meg, kiírja, hogy állítsam meg az audio felvételt, még a LIVE SET ablakot sem nyitja fel hogy hangszínt tudjak váltani menet közben. Pattern szekiből indított performance felvételéről ne is álmodjunk, hiszen az AUDIO felvevőnek ugyanaz a PLAY és REC gombja, mint a pattern szekvenszernek, szóval vagy a pattern szekvenszer, vagy az audio felvevő üzemmódban lehet a hangszer. Tehát van egy audio felvevőnk, amivel fel lehet venni azt amit épp az aktuális hangszínen szerencsétlenkedek, minden más esetben feldob egy hibaüzenetet a hangszer, hogy állítsam meg a felvevőt. Itt még további bizonytalanságokat okozhat az is, hogy a WAV fájl mentése és átnevezése a "LOAD" gombbal lehetséges, amit én először sosem nyomtam meg, mert nem betölteni (load) szándékoztam egy új fájlt, hanem a meglévőt szerettem volna névvel elmenteni, így megtévesztett a gomb elnevezése. Nem tudom, nagyon fájt volna a tervezőknek ezt a gombot "FILE"-nak hívni? Akkor tuti hogy az alatt kerestem volna a file műveleteket.





Ehhez képest egy alsó kategóriás KORG KROSS2 audio felvevője úgy működik, hogy elindítom a felvételt, kilépek a menüjéből, a hangszer pedig felvesz mindent WAV-ban, ami ezután történik. Akár egy hangszín editálást, vagy Song létrehozást is elkezdhetek INIT-ből, a hangszer csak veszi-veszi, amíg le nem állítom. Lépegethetek PROGRAM, COMBI, SEQ között, végezhetek közben mélyszerkesztést a hangszeren, elmenthetem, csinálhatok belőle SONG-ot... az egész SONG-ot meghangszerelhetem és az AUDIO felvevő csak vesz-vesz mindent és még közben a mikrofon bemeneten keresztül narrálhatom is hogy mit csinálok, ami szintén rákerül a felvételre.

De nem csak egymenetes felvételt képes készíteni a KROSS2, hanem akár egy komplett zenét is össze-ötletelhetünk az AUDIO felvevőjében azáltal, hogy végtelenszer egymásra tudunk rögzíteni overdub-al. A végén pedig elnevezhetem a fájlt és egyben kiexportálhatom WAV fájlba.

Na, ez a teszt nem a KROSS2-ről szól, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy mennyire fapadosnak találom a MODX Audio felvevőjét, és hogy miért.

A MODX-ben található FM-X hangforrás megérhetne egy külön misét, hiszen legalább olyan végtelen megszólalást tesz lehetővé, mint az egyébként is tetemes méretű PCM hangforrása, de bevallom férfiasan, hogy nem értem az FM-et. Azt gondoltam, hogy a MODX majd megadja a kívánt motivációt, hogy kitanuljam ezt a hangforrást is és még különlegesebb hangzásokat hozzak létre, de nem. Sőt, szerintem a Yamaha semmit nem tett annak érdekében, hogy az FM egy ekkora színes kijelzőn érthetőbb, élvezhetőbb és szélesebb körben átláthatóbbá váljon. Nem szerettem meg na. De most komolyan, nézzünk rá erre az ingerszegény ábrára itt lent, majd a KORG Opsix-re...





Cserébe kitaláltak egy Smart Morph-nak nevezett "valamit" amibe be lehet illeszteni akár 8 különböző FM hangzást, amiből valamilyen matematikai úton kiszámol a hangszer az érintős kijelzőre egy morph felületet, amivel eszméletlen átmeneteket és összebolondított matematikai "hangzásokat" tudunk az ujjunkkal izé, morpholni. Tényleg szép színes, érdekes, sosem láttam még ilyet. Talán rajtam kívül más tudja is használni, de én a kezdeti kísérletezéseken és a rácsodálkozáson túl egyszerűen semmi zenei értelemben vett értelmes funkcionalitást nem találtam a dologban. Csak disszonancia, meg zajcsinálás (szerintem).





Hú, aztán a kontrollerek. A csodálatos Szuper Tekerő elve tényleg varázslatos dolgokra képes… csak a programozásban is egy csodára van szükség mire minden összeáll a kívánt módon. Mikor azt hittem hogy már jól beállítottam, akkor még vagy hat egyéb funkció nem úgy viselkedett ahogy én akartam. Ha az ember rákattint a kontroller lapra, egy olyan felület jön fel, amitől hanyatt estem…, annyi cikcakk volt rajta, hogy máig nem értem az összefüggéseket. Persze ez is mind-mind tanulás kérdése, de nekem egy hangszer inkább a zenélésről szóljon, ne az életfogytig tartó menü-tanulásról.





Körülbelül még egyszer annyi bosszúságot össze tudnék szedni a MODX-ről mint amennyit eddig említettem. Na de ha ennyi bajom van a MODX-el, akkor miért írtam a teszt elején, hogy szerintem egy kiemelkedően jó hangszer? Mert ugyanennyi, vagy még több jó tulajdonságot is össze tudok szedni róla.

Mert ezt a hangminőséget, sokoldalúságot semmilyen másik hangszerrel nem tudnám elérni ilyen árkategóriában. Az akusztikus hangszínek számomra a Yamahában a legélvezhetőbbek. A 8 Elements-es hangszín struktúra nagyon sok szabadságot ad, főleg a beépített 1GB sample memóriával. A Program hangszínek hiányoznak, de a PERFORMANCE mód így is jól használható azzal, hogy mindent magában ment el, még a dobszett módosításokat is, egy-egy dobszettbe pedig fél perc betenni saját sampléket.

Ezen kívül a Steinberg Yamaha driverrel és az ingyen kapott Cubase Ai-vel, az ég világon mindent meg lehet valósítani és a MODX-en teljes értékkel meghangszerelni. Ezt egyetlen másik márka nem biztosítja a számomra ilyen könnyedséggel... még az előbb dícsért KROSS2 sem jelenik meg a Cubase-ben hangforrásként. Arról nem is beszélve, hogy egy KROSS2 hangminősége fasorban sincs egy MODX-hez képest.





Amit pedig szintén csak a Yamaha tud, hogy az USB-AUDIO kapcsolatuk zajtalan. Bármelyik más gyártó szintibe épített USB hangkártyája valamilyen úton-módon összeszedi az elektromos zajokat.

A legtöbb negatív véleményem bizonyára a két évtizedes veterán beidegződéseknek köszönhető. Nekem ez a hangszer már túl modern. Aki viszont ma fog hozzá egy MODX-hez vagy egyáltalán a szintik világához és valami baromi jó EDM szintit akar, az valószínűleg nem fog osztozni a fentebb részletezett csalódottságomban és remekül fog zenélni egy MODX-el, akár számítógép nélkül is.

Ezt pedig én bazseváltam vele Cubase-ről vezérelve:






Kiegészítés:

A billentyűzetről elfelejtettem írni. Egész egyszerűen azért, mert nem találtam benne semmi újdonságot az elődeihez képest. Sajnos a legtöbb gyártó ma már pálcikán hajló billentyűket gyárt és ami a legszomorúbb, hogy már nem csak az alsó kategóriában, hanem a közép kategóriában, de még 88-as billentyűzetnél is előfordul.

A MODX6 is egy pálcikás, súlyozott billentyűzet de szerencsére még a kulturáltabbja közé tartozik. Nincs semmi újdonság a MOXF-hez képest, de azért a MODX szépen egyben van, jól játszható és megbízható. Szerintem ha már mindenképp pálcikás billentyűzetet kapunk ezekben a hangszerekben, akkor a Yamaha pálcikás billentyűinek a legjobb a forgáspontja. Egészen a billentyűzet tövénél is lenyomható a billentyű, úgyhogy bonyolultabb akkordok lefogásánál is rendesen be lehet nyúlni a billentyűk tetejéig. Egy KORG azon a ponton már nem nyomható le. Csináltam erről egy kis videót is: