SYNTH BATTLE - Sound-dizájn a ringben
Pár hónapja a "Workflow-k harca" című cikkemben a zeneszerzés (szerkesztés) folyamatának és a workflow-nak a kapcsolatát elemezgettem. Saját szemszögből fogalmaztam meg hogy melyik módszer mennyire inspirált, vagy épp nehezítette a dolgomat. Nem hiszem, hogy lehet örök érvényű konklúziót vonni a téma köré, de egyfajta összegzésnek azt hiszem megtette az irományom.
Ezúttal nagyjából ugyanezt a témát a hangszerelés, sound-dizájn irányából közelítem meg. Számomra egy örökös személyes dilemma és csatatér a hangszer - kontra hangszín - kontra zeneszerzés - kontra workflow témája.
Megannyi cserebere útján próbáltam megszerezni hol a hangzást, hol az inspirációt, hol pedig a megfelelő workflow-t.
Volt idő, amikor a KORG szintik epikus, izgő-mozgó COMBI hangszínei sarkalltak zeneírásra. Mikor meguntam hogy állandóan a KORG preset hangzás tipikus jegyeit süssem rá a zenéimre, kerestem új hangzást ROLAND vagy KURZWEIL szintikből, de akkor meg a COMBI hangszínek inspirációi hiányoztak a boldoguláshoz. Amikor megcsömörlöttem a szinti hangzásoktól, akkor akusztikus hangzást kerestem a YAMAHA szintikből. Miután nem boldogultam a "sima" hangszínekkel, mert ahhoz "zenélni is tudni kellett volna", akkor újra a KORG COMBI-kban kerestem a megváltást. Huszonakárhány éves ördögi körről beszélhetünk.
Ugyanezek a folyamatok mentek végbe a munkamódszerrel kapcsolatban is: először a szekvenszerrel indult az egész, majd megérkeztek az arpeggiátorok, amikor meguntam az arpeggiátorokat, akkor kerestem olyan hangszert, ami zenei kíséretként kezeli az automatikus lejátszást… hol szekvenszerrel akartam dolgozni, hol patternekkel, hol grooveboxal, hol pedig audió HD felvevővel, hol pedig audió felvevővel kombinált szekvenszeres-patternes-grooveboxal… Azt hiszem érezhető a fejetlenség. Sosincs megállás, sem a munkamódszert, sem a hangforrást illetően. (És akkor még nem tettem említést a mai modern számítógépes munkaállomásokról mint: Ableton Live, NI Maschine, vagy AKAI MPC.)
Belekezdtem hát egy kísérletbe melynek mottója: "Nem tök mindegy hogy mivel zenélek?"
Máris spoilerezek: De, szerintem tök mindegy. Ha megvan az ember popójában a sajtkukac, megvan az ihlet és némi kreativitással kevert tapasztalat, akkor egy PCM szinti oszcillátorait is tudja úgy keverni-kavarni mintha VA szintivel lenne dolga, vagy akár még annál is komplexebb megoldásokat alkalmazni. Ha vannak elképzelések, akkor irányított megoldáskereséssel lehet fordulni bármelyik eszközhöz vagy szintézishez, legyen az PCM, VA, vagy analóg, illetve olcsó vagy drága szinti. És fordítva is igaz, vagyis ha nincs bennünk semmi spiritusz, akkor lehet előttünk a világ legdrágább hangszere, akkor sem fog történni semmi.
Mindenképpen meg kell említenem, hogy az írásomat hobbi zenészeknek szántam, akik nem profitorientáltan, professzionális eszközökkel dolgoznak, hanem akik minimális költségvetésből pusztán maguknak próbálnak kis kikapcsolódást szerezni.
A fórumokon szerintem állandó probléma a hobbisták lelkesedésének letörése. Az újonnan megjelenő hangszerek, a minél professzionálisabb eszközök favorizálása és mások hozzászólásai az amatőr zenészekben olyan érzéseket keltenek, hogy ha nem használnak profi cuccokat és nem keresnek pénzt a hobbijukkal, akkor lemaradnak valamiről és a zenélés öröme frusztrációba fordul át.
Nekik szól a cikkem, hogy mindenki nyugodjon le... A gyerek, a család, a munka és a napi max fél óra szabadidőn innen is van élet a hobbisták számára. A hangszer szeretete, megismerése és a lelkesedés maradjon meg.
A játék lényege az volt, hogy egy igen rövid szösszenetet meghangszereljek az összes rendelkezésemre álló hangforrással külön-külön. A szereplők: YAMAHA MX61, ROLAND JUNO STAGE, ROLAND JD-Xi, ROLAND Zenology Szoftverszintetizátor, KORG Gadget iPad Workstation és egy YAMAHA CS2X, rákötött ZOOM MS-70CDR effekttel. A felvételeket vaktesztnek vetettem alá, vagyis bevontam a játékba egy-két barátomat hogy vajon felismerik-e melyik felvétel készülhetett szoftverrel, melyik vassal, melyik PCM és melyik VA szintivel.
Ismerjük tehát a fórumokon dúló vitákat a szoftver kontra vas szintik, vagy a VA kontra analóg hangszerek között. Arra voltam kíváncsi, hogy ha az ember nem látja a márka logóját, nem ismeri a hangszer vagy a szintézis típusát, akkor látatlanban milyen benyomásokat fogalmaznak meg a hangfelvételek kapcsán. Nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, hogy csekély találat volt a válaszokban.
Te is kipróbálhatod magad, előzetesben a felvételek alapján meg tudod-e tippelni hogy mit hallasz? Egyáltalán PCM, vagy VA hangforrással készült a felvétel? Vassal vagy szoftverrel?
Ejtenék pár szót az egyes hangszerekről és a használt szintézisről, hogy melyikben mit találok érdekesnek, használhatónak, inspirálónak, kifejezetten hasznosnak, vagy épp akadályozó tényezőnek. Természetesen nem a felvétel sorrendjében tárgyalom ki a hangszereket hogy ne segítsek a megítélésben. A megfejtés a cikk végén lesz megtalálható.
YAMAHA MX61
Kifejezetten hasznos kis ékszerdoboz. Látszólag nem sokat tud, kevés benne a Preset hangszín és magán a hangszeren nem is szerkeszthetőek a hangszínek. Az egész hangszer struktúrája a PERFORMANCE mód köré hegyeződik ki, és mégis vannak olyan pontok még a PERFORMANCE-ban is, amelyek a hangszeren nem módosíthatóak, csak egy külön beszerezhető Editor programban. Hogy egy példát említsek: az MX61 16 Multitimbrális, a 16 timbrál pedig megfelel a 16 MIDI csatornának… azonban a 16 timbrál MIDI csatornája átcímezhető, akár úgy is, hogy mind a 16 timbrált az 1-es MIDI csatornával szólaltathassunk meg. Ennek mi az értelme? Nos, pont így működik a KORG-okon rendkívül népszerű COMBI mód, ahol az izgő-mozgó epikus szinti-költemények születnek. Vagyis egy MX61-el el lehet érni egy KORG KROME 16 PART-os COMBI módjának a komplexitását. Ehhez azonban szükségünk van egy számítógépre és a Vycro MX Editor programra.
Az ilyen és ehhez hasonló korlátozások miatt nem mindenhol találja meg a helyét egy ilyen kis hangszer. És ugyanez a helyzet a PROGRAM hangszínnel is. Vagyis látszólag nem lehet belenyúlni…, a hangszeren legalábbis nem. De egy PC Editor program segítségével a hangszer PROGRAM hangszínének teljes mélységéig el lehet jutni, azaz egy 8 Elements-es MOTIF szinti-motor tárul elénk ha belenézünk.
Tulajdonképpen ebben a cikkben csak erről szerettem volna írni. Vagyis a PROGRAM hangszínekről, a szerkesztési lehetőségekről, ezáltal a sound-dizájnról.
Mi történik ha történetesen egy YAMAHA MX61-el szeretnénk egy zenét összeállítani? Szükséges hozzá valamilyen szekvenszer, vagy DAW szoftver. Szerencsére a gyár mellékel a hangszerhez egy CUBASE Ai DAW szoftvert, ami a CUBASE Elements-nek feleltethető meg és olcsósága ellenére szerintem maximálisan lehetővé teszi az MX61 adottságainak kiaknázását. Ha megvan a szoftver, akkor a hangszert Multitimbrális üzemmódban kell használnunk és a 16 MIDI PART-hoz PROGRAM hangszíneket kell rendelnünk, amit megszólaltatunk a DAW-al. Az MX61 felépítése alapból egy Multitimbrális állapot, így nincs más dolgunk, mint Timbrálonként kiválasztani a hangszíneket a hangszerelésünkhöz és egy PERFORMANCE-ban elmenteni. Ha legközelebb megnyitjuk ugyanazt a projektet CUBASE-ben, akkor a hangszeren is ugyanarra a PERFORMANCE-ra kell léptetnünk és minden pontosan úgy fog szólni mint legutóbb.
Ez egy alap szintű felhasználás, az igazi móka ezután következik. A MIDI sávokhoz (Timbrálokhoz) rendelt PROGRAM hangszíneket az MX61-ben módosíthatjuk a John Melas editorral, és elkezdhetünk saját hangzásokban, saját megoldásokban gondolkodni.
A Melas Editor segítségével ahogy fentebb említettem, egy 8 Elements-es MOTIF szinti motor tárul elénk. A 8 Elements-et 8 darab PCM oszcillátorként kell értelmezni, a PCM hangforrás pedig lehet akár SAW, SQUARE, SINE, NOISE, csakúgy mint a VA szintetizátoroknál, de ugyanilyen természetességgel lehet zongora, fúvós, EP, gitár, vagy bármi más is. Mindegyik oszcillátorhoz tartozik hangmagasság-, szűrő- és erősítő- burkológörbe, ahogy ezek LFO-i is. A szűrőknél több típus is kiválasztható, ezt értsd úgy, hogy mind a 8 oszcillátornak saját szűrő típusa lehet, amit fontos megjegyezni, mert a legtöbb analóg vagy VA szintinél az összegzett oszcillátorok után helyezkedik el egy vagy kettő filter, míg az MX61 8 oszcillátora teljesen külön életet élhet, és külön filtert használhat, ez pedig igen komplex mozgásokat tesz lehetővé egyetlen hangszínen belül is.
Az említett adottságokból kiindulva az MX61 hangszínét kezelhetjük úgy, mint egy klasszikus PCM hangszert, de úgy is, mintha egy VA szinti lenne és akár egy darab SAW (PCM) hullámformából is kialakíthatjuk a hangszínünket a FILTER-EG-LFO stb. módosítókkal, vagyis követve egy VA, vagy analóg szinti logikáját és akár utánozva a hangzását.
A vakteszt felvételemben ez utóbbi tulajdonságát is felhasználtam az MX-nek.
ROLAND JUNO STAGE
Ez a hangszer a nevéből eredően (Stage) egy színpadi hangszer, mit kereshet itt? A Juno Stage színpadi jellegének ellenére teljes befolyást enged a PROGRAM hangszín szerkesztésébe és szintén rendelkezik 16 PART Multitimbrális móddal.
Használata teljes egészében megegyezik az MX61-ével, vagyis a PERFORMANCE módban szépen kioszthatjuk a hangszíneinket a 16 PART Timbrálra, ezzel megvalósítva a hangszerelést. A PROGRAM hangszínekben pedig szintén egészen az oszcillátorokig visszafejtve belefoghatunk a saját hangszínek szerkesztésébe.
A Juno Stage 4 sztereó PCM (multisample) oszcillátorral rendelkezik, mindegyiknek saját Filter, EG, LFO blokkokkal, csakúgy mint a fentebb részletezett MX-nél, vagyis a hangszín kialakítása során szintén végig követhetjük egy VA, vagy analóg szintetizátor felépítésének logikáját, ha az oszcillátor alapjául SAW, SQUARE, SINE vagy NOISE hullámformát választunk a PCM készletből.
Egy kis kitérővel gyorsan tisztázzuk, hogy miről is van itt szó: Már az MX61-nél és most a JUNO Stage-nél is emlegettem ezeket a hullámformákat (SAW, SQUARE, SINE vagy NOISE).
Kezdetben ez a pár hullámforma a klasszikus analóg szintetizátorok OSZCILLÁTORAI által generált hanghullámok voltak, ezekből indult el a szintetizátor hangok megszólaltatása, kikeverése, vagy forradalma, akár így is fogalmazhatok. Az OSZCILLÁTOR valamilyen hullámformával megszólal, majd az egyes FILTER, EG, LFO blokkok módosítják a hang megszólalásának jellemzőit, hosszát, szűrését stb. Mivel ezek a hullámalakok analóg módon lettek előállítva és analóg módon lettek módosítva, minden adott volt ahhoz, hogy organikusak, kicsit instabilak, kicsit élettel teliek lehessenek, ezáltal saját karakterrel, vastag melegséggel szólaljanak meg és máig etalonként tekintsenek rájuk. Cserébe egy csomó analóg áramkört kellett építeni hozzájuk és bonyolult drótozásokat megvalósítani az egyes blokkok között, ezt érhetjük tetten a ma is divatos Modulár világban. Sok formája volt régen is és manapság még több jelenik meg, ezeket hívom az írásaimban ANALÓG hangszereknek.
Az analóg hangszerek korábban hanyatlásnak indultak amikor beköszöntött a digitális korszak. Elkezdtek mindent digitálisan létrehozni, leutánozni, lemodellezni… hosszú az út, nem részletezem, a lényeg, hogy eljutottunk odáig, hogy a korábban analóg módon előállított hanghullámokat elkezdték digitálisan generálni, ahogy az analóg kábelezéseket és módosításokat is digitális számításokkal megvalósítani. Egy kicsit elveszítettük az analóg hangok organikus életét, de nyertünk egy csomó olyan funkciót, amivel hangszínek ezreit tudjuk elmenteni, olyan kapcsolatokat és modulációs mátrixokat tudunk a hangszíneinkben alkalmazni, amihez az analóg hangszerekben több tucat modulra és kábelre lenne szükség és még csak el sem tudnánk menteni hogy bármikor egy másodperc alatt visszahívjuk. A digitálisan leutánozott analóg szintetizátorok sokkal kisebb helyet foglalnak, sokkal több funkciót és lehetőséget biztosítanak és a hanghullámokat is generatív módon hozzák létre, ezeket hívjuk VA, azaz VIRTUÁL ANALÓG hangszereknek.
A digitális hangszerekből nőttek ki a mintalejátszás alapú hangszerek. A korábbi analóg és digitális oszcillátorok szerepét átvették a felvett hangminták visszajátszására alkalmas oszcillátorok. Vagyis nem hanghullámokat generál az oszcillátor, hanem hangmintát játszik le. Ahogy fejlődött a hangszeripar, egyre magasabb szinten. Először csak egy-egy mintát, később megjelentek a multisample-k, amikben több hangminta több hangmagasságon és több dinamika értéken rögzített felvétele tesz ki egy hangszínt amit az egyes oszcillátorok szólaltatnak meg. Az hogy a lejátszott hangminta zongora, gitár, vagy éppen SAW, a hangszer szempontjából mindegy, miközben az oszcillátorokat követő módosító blokkok ugyanolyan logikával épülnek fel, mint az analóg vagy virtuális analóg hangszerekben. Ezeket a hangszereket hívjuk PCM szintetizátoroknak.
És itt érkeztünk el az eddig ismertetett MX61 és Juno Stage hangszerekhez. Tehát az oszcillátoruk digitálisan rögzített és lejátszott PCM minta, az azt módosító EG, FILTER, LFO modulok szintén digitális, DSP által számított feladatok sora, de a felépítésük, sorrendiségük pont ugyanolyan logikával működik mint az analóg hangszerek moduljai. Csak rajtunk áll, hogy az oszcillátor alapjául egy SAW hullámformát válasszunk, igaz hogy nem a hangszer generálja, hanem egy előre rögzített hangmintát játszik le, de azon a lényegen nem változtat, hogy egy SAW hullámformát módosítunk alkalmazva rá az analóg hangszerekben lerakott alapok logikáját. Ráadásul a Roland hangszerek hangszíneiben létezik egy olyan paraméter hogy "Analog Feel"… bizony, a PCM szintibe beleraktak egy olyan paramétert, ami az analóg hangszerek instabilitását képes mesterségesen utánozni.
Nem kérdés tehát, hogy a Juno Stage felvételem esetében is alkalmaztam az analóg szintetizátoros logikát.
Az már külön érdekesség, hogy az "Analog Feel" paramétert nem csak analóg hangszerek utánzására használhatjuk, hanem akár zongora, elektromos zongora, vagy bármi más hangszín módosítására is… nem beszélve a modulációs lehetőségekről és az effektekről… csak a fantáziánk szabhat határt. Látható tehát, hogy egy PCM szintetizátor is mérhetetlen lehetőséget képes nyújtani, sarkallva minket az egyedi, kreatív gondolkodásmódra.
ROLAND JD-Xi
A ROLAND-nál tetten érhető, hogy próbálkozn(t)ak létrehozni valami egységességet, amivel közös nevezőre hozhatják a hangszereiket, valamit, ami egy olyan szintézis, ami több, különböző hangszercsoportban ugyanolyan nyelvet beszél. Ilyen próbálkozás a SuperNatural Synth motor. Az eszköztárat tekintve egy SuperNatural Synth (SN-S) blokk ugyanúgy épül fel egy VR09-ben, FA06-ban, INTEGRA-ban, GAIA-ban, vagy épp egy JD-Xi-ben. Olyan szinten azonosak, hogy egy FA-ban készült hangszín paramétereit le lehet másolni egy VR09-ben vagy JD-Xi-ben, sőt az INTEGRA-hoz készült hangszíneket egy-az egyben olvassa az FA.
Az SN-S szintimotor érdekes öszvér. 3 oszcillátora van, amelyek képesek digitálisan generált, azaz VA hullámformával megszólalni utánozva az analóg szintetizátorok oszcillátorait, ezáltal RING, vagy SYNC modulálni is egymás közt. Ugyanakkor a 3 oszcillátornak különálló PITCH-FILTER-EG-LFO blokkjaik vannak, ami pedig a PCM szintikre jellemző. Ez a sajátosság már eleve komplex megszólalásokat tesz lehetővé, de ehhez még adalék, hogy az SN-S oszcillátor szekciójában PCM minták is találhatóak, vagyis teljes lelki nyugalommal kombinálhatunk PCM multisampléket VA hullámformákkal. Egyszerre tudjuk analóg hangszerek viselkedését utánozni és PCM hangminták tárházával kiszélesíteni a hangzásunkat. Ja és vegyíteni is a kettőt egy hangszínen belül.
A JD-Xi a korábban említett MX61 és Juno Stage-el ellentétben nem 16 PART multitimbrális, hanem csak 4. Ebből 1 PART dobokra van dedikálva, egy monotimbrális analóg hangforrásra és csak két SN-S timbrállal tudunk gazdálkodni. Ha tehát ezzel a hangszerrel szeretnénk komplex zenét készíteni, akkor az egyes zenei sávokat AUDIO-ban rögzíteni kell a használt DAW szoftverünkbe. Szerencsére a JD-Xi-t úgy találták ki, hogy USB hangkártyaként és USB-MIDI interfaceként is települ a számítógépünkre, így a sávok rögzítéséhez nem kell külön hangkártyát és audio kábeleket használni, hanem közvetlenül a hangszerből az USB kapcsolaton keresztül rögzíthetjük a sávokat.
Én is így tettem a demo felvételemen.
ROLAND Zenology VST
Az imént a SuperNatural Synth kapcsán említettem a ROLAND törekvéseit egy egységes szintézis létrehozására. Nos úgy látszik napjainkban beért a ROLAND ezen törekvése a Zen-Core szintézissel. Az SN-S szintimotor által megkezdett úton tapostak tovább jó nagyokat és létrehoztak egy olyan integrációt, ami egyszerre képes modellezni az analóg hangszerek és a PCM szintetizátorok viselkedését illetve megszólalását. Ehhez összegyúrták a VA szintézisüket a PCM motorjukkal, rágyúrtak egy sokoldalú modulációs mátrixot, természetesen tették ezt a legmodernebb modellezési eljárásukkal és kaptak egy olyan hangmotort, ami egységes eszköztárral a háttérben képes mindenféle szintézis modellezését megvalósítani, majd elnevezték ZEN-CORE-nak.
Hogyan lehetséges ez? Mindegyik szintézis típusnál leírtam, hogy függetlenül attól hogy analóg, VA, vagy PCM hangszerről beszélünk, a hang "formája" mindig ugyanaz szerint a logika szerint épül fel:
1. az oszcillátor létrehozza a hangot.
2. a PITCH + PITCH EG meghatározza a hangmagasságot és annak felfutását, lefutását.
3. a FILTER + FILTER EG meghatározza a hang szűrőjének állását és felfutását, lecsengését.
4. az AMP + AMP EG meghatározza a hang hangerejét és annak felfutását, lecsengését.
5. az LFO-khoz rendelhetünk PITCH, FILTER és AMP modulációkat.
6. a komolyabb hangszereken összetettebb modulációkat hozhatunk létre modulációs források és célok összekapcsolásával.
Teljesen mindegy hogy analóg, VA, vagy PCM szintetizátorról beszélünk, a hang a fenti sorrend alapján alakul ki (klasszikus esetben). Ezt kezdte egységessé kovácsolni a ROLAND először az SN-S, majd a Zen-Core szintézis motorral. A Zen-Core szintézis tehát képes előállítani a VIRTUÁL ANALÓG hullámformákat, de magába foglalja a PCM szintik teljes hangarzenálját is, és ezt a kettőt egy keretben kezeli. Ettől alkalmas egy kalap alatt lemodellezni egy XV5080 PCM hangmodult, vagy akár JUPITER-8, JUNO-106, SH-101, JX-8P hangszereket az analóg viselkedés-modellezéssel (Analog Behavior Modeling).
Érdekesség, hogy manapság a Zen-Core hangmotor megtalálható a ROLAND majdnem összes jelenlegi modelljében (Jupiter X, Jupiter Xm, MC-101, MC-707, FANTOM széria, RD-88, AX-Edge), és a Zenology szoftver szintetizátorban is. Tehát a Zenology szoftverben készült hangszínt egy az egyben áttehetem a legkisebb MC101-be és ugyanúgy fog szólni mint ahogy a legnagyobb FANTOM-ban szólna. Vagy a számítógépes Zenology szoftverben készült hangszínemet feltehetem egy RD-88-as zongorára és magammal vihetem a színpadra számítógép nélkül.
A Zenology VST tehát - lecsupaszítva a gondolatmenetet - azt a szintézist adja a kezünkbe az általunk preferált DAW-ban, ami a FANTOM zászlóshajóban is megtalálható. A gyári 3600 darabos Preset készlet tartalmazza a komplett XV5080 hangkészletet, de ugyanúgy tartalmaz VA hangszíneket is, mint PCM+VA hangforrásból összekombinált vadi új hangszíneket. Természetesen a számítógépes DAW-ban a multitimbralitás is megoldott, hiszen csak rajtunk és a számítógép erőforrásán múlik, hogy hány PART-ot hozunk létre a Zenology VST megszólaltatására.
A Zenology VST-ről még annyit érdemes tudni, hogy előfizetéses konstrukcióban működik. Egy havonta 3 dolláros CORE előfizetéssel több mint 3600 Preset hangszínhez jutunk hozzá, plusz 15 EXZ (SRX) bővítőhöz, de alap szintű módosítási lehetőségeink vannak csak, tehát nem tudjuk egy FANTOM mélységében editálni a hangot, ámbár egy FANTOM-ban készült hangszínt tudunk használni a többi Zen-Core hangszerünkben. Ha a szintézis teljes mélységéhez szeretnénk hozzáférni, ahogy a feljebb említett MX61, Juno Stage, vagy JD-Xi esetében tehetjük, akkor egy magasabb PRO előfizetési szintre kell váltanunk, ami 10 dollárt taksál havonta. Azt gondolom hogy ez sem egy olyan nagy összeg, ennyit simán elfagyiz, vagy eldohányoz az ember havonta. Számomra azonban a CORE előfizetés nyújtotta szolgáltatás egyszerűsége és a nem túl bonyolult kezelés mellett tetemes Preset hangszín birtoklása egyelőre inspirálóbb táptalajt biztosít, mint belemászni a paraméter-erdőkbe.
Ezt használtam ki a Zenology teszt felvételénél is.
YAMAHA CS2X
Ez a hangszer a legnehezebben behatárolható a fentebb tárgyalt ismérvek alapján. Hívták a nagyvilágban már VA szintinek, meg Analog Modelling szintinek, de valójában ez egy sima PCM szintetizátor.
Ami még nehezebben behatárolhatóvá teszi az az, hogy nincs az eddig ismertetett hangszerekhez hasonló PROGRAM hangszín struktúrája (OSC-FILTER-EG-LFO), hanem egyenesen tele van előre elkészített PROGRAM hangszínekkel, amelyek már eleve rendelkeznek minden ilyen előre leprogramozott jellemzővel. Ugyanakkor mégis van egy módosító MÁTRIX felülete, ami a VA szintetizátorok felépítéséből lehet ismerős a szemlélőnek.
Szóval akkor mi célt szolgálhat ez a mátrix felület, ami pont úgy néz ki, mint például a KORG MicroKorg, ami az egyik legnépszerűbb VA szintetizátor?
Az történik a CS2X-ben, hogy amikor kiválasztunk benne egy hangszínt, annak előre leprogramozott beállításai vannak, a mátrix felületen pedig a leprogramozott értékektől térhetünk el pozitív és negatív irányba.
Miért lehet érdekes, vagy hasznos ez? Ha például egy hagyományos hangszeren szeretnénk nulláról egy orgona PROGRAM hangszínt létrehozni, akkor először kiválasztjuk az oszcillátornak az egyik orgona multisamplét, majd be kell állítgatnunk egyenként az összes EG összes paraméterét, hogy játék közben a hangszín orgonaként viselkedjen, és ne csengjen le túl hamar, vagy ne túl lassan fusson fel, az LFO pedig ne rángassa a hang egyik paraméterét sem, legfeljebb ha direkt szeretnénk rá egy kis vibrátót a PITCH LFO-val.
Ezzel szemben a CS2X-ben a PROGRAM hangszínek már rendelkeznek az összes szükséges jellemzővel, hogy a zongora lecsengjen, az orgona viszont kitartson stb., tehát az adott hangszín jellegének megfelelően viselkedjen. Ha pedig ezektől szeretnénk eltérő viselkedést kicsikarni a hangszerből, akkor a mátrix felületen pikk-pakk megtehetjük, anélkül hogy a hangszín mélyére kelljen menüzgetnünk.
Ez a példám ellenére elsősorban nem akkor érdekes, amikor orgonát, gitárt vagy hasonló akusztikus hangszíneket szeretnénk használni, hanem amikor saját hangzású szintetizátor hangszíneket szeretnénk létrehozni. Egy-egy gyári hangszín paramétereitől egészen elborult irányban el lehet térni. És itt kap szerepet a FILTER szekció is. Emlékeim szerint a CS1X és CS2X voltak az első olyan PCM szintik, amelyek VA szintikre jellemzően dedikált FILTER szekciót kaptak. A módosító MÁTRIX felület pedig egyedülálló a PCM szintik között, mert szerintem máig nem született több olyan PCM hangszer, amely ennyire jól elénk helyezné a paraméter erdőt, mintha egy VA szinti felületét látnánk. Ezért is eshettek sokan abba a képzavarba, hogy Analóg modelling hangszernek nevezzék őket.
De szó nincs analóg modellezésről, a CS2X egy PCM szintetizátor, viszont a Mátrix felületnek és a szépen kalibrált filtereknek köszönhetően VA szintikre jellemző gondolkodásmódot és viselkedést kapott.
Ami tovább bonyolítja az összképet, hogy amikor a CS2X-ben "hangszínt" választunk, akkor valójában egy 4 rétegű Performance módot kapunk. Vagyis 4 hangszín együttesen teszi ki az aktuálisan használt "hangszínünket". Ennek megfelelően 4 hangszín paramétereit módosíthatjuk és kovácsolhatjuk eggyé. Ezt sokan összekeverhetik egy 4 oszcillátoros PROGRAM hangszín működési elvével, de itt valójában egy 1 timbrálos, 4 rétegű Performance módra kell gondolni.
Ennek a különleges működési elvnek köszönhetően a CS2X egy nagyon gyorsan, intuitívan kezelhető PCM szinti, ami szerkesztőprogram és egyéb segédeszköz nélkül könnyen juttathat minket a saját hangszín előállításának öröméhez. Ráadásul a modulációknak, a filtereknek a 4 rétegnek és a korabeli retro hangzásnak köszönhetően karakteres, összetett megszólalásra képes.
Aki figyelt egy bekezdéssel feljebb, az láthatja, hogy 1 timbrálisnak jellemeztem a hangszert, holott egyébként 16 timbrális, de a 16 timbrált csak XG szabványú utasításokkal és XG hangszínekkel, módosítás nélkül tudjuk kihasználni. A 4 rétegű saját hangszíneket csak 1 timbrálon és csak a PERFORMANCE módban tudjuk használatba venni.
Ha tehát zenét szeretnénk farigcsálni a CS2X-el, akkor egyenként fel kell venni az AUDIO sávokat a DAW szoftverünkbe. És ha már AUDIO jelet rögzítünk, akkor akár egy - a CS2X saját effektjénél - jobb minőségű effektet is tehetünk a CS2X hangjára.
A demó felvételemnél is így jártam el és egy ZOOM MS-70CDR effekttel dobtam fel.
KORG GADGET (iPad)
Direkt a végére hagytam az iPad-et a KORG Gadget szoftverrel, mert a legnagyobb kakukktojás a történetben. Maga a KORG Gadget program már önmagában is egy DAW és sounddizájner eszköz egyben. Megtalálható benne a VA és a PCM hanggenerálás is (meg még FM, és még Sampler stb. stb.). Alkalmazható rá az összes eddig leírt tézis, meg nem is.
Az iPad értelemszerűen egy számítógép, a rajta futó zenei alkalmazás pedig számítógépes program, mégis a stabilitását tekintve a "vas" célhangszerekkel kelhet versenyre. Gondoljunk csak egy KORG KRONOS-ra, abban mi van? Egy számítógép, érintőkijelzővel és szoftveresen emulált KORG szoftverszintetizátorokkal. Mintha csak egy iPad-ről és a KORG Gadget-ről beszélnék.
A Gadget demó felvételem elkészítéséhez nem is volt szükség másra, hiszen a saját szekvenszerében kompletten összeállíthatjuk a zenénket, sound-dizájn téren pedig sokkal több lehetőségünk van, mint bármilyen más célhardveren.
Amikor az ember elkezd "vas" hangszereket gyűjteni hogy minél szélesebb hangzásképpel készíthesse a zenéit és belefog a munkába, akkor az egyes zenei sávoknál elgondolkozik, hogy milyen hangszert használjon? Analógot, VA-t, PCM-et, M1-et, Wavestation-t, Polysix-et, MS-20-at, Radias-t, Virus-t, Nord-ot? Biztos vagyok benne, hogy össze tudnék állítani vasakból egy olyan 20-as listát, amit minden szintetizátoros zenész elfogadna…, csak nem tudna sem kifizetni, sem elhelyezni, sem egyben üzemeltetni.
Ezzel szemben van egy maréknyi iPad, amiben egyetlen DAW-on keresztül komplett zenék összeállításához lehet használni szinte az összes sound-dizájn lehetőségét kimerítő hangszerarzenált: M1, Wavestation, MS20, Polysix, MonoPoly, ARP Odyssei, Electribe Wave, akusztikus zongora, elektromos zongora, orgona és Triton modulok, elektromos- és akusztikus dobmodulok, sample lejátszók, sample slicer és sample dallam hangszerek, és még egy csomó specifikus VA, FM, basszus, Sci-Fi és wobbler modul. Sokat felsoroltam, de szerintem ez sem érzékelteti kellőképpen, hogy mennyi féle hangforrásunk van ebben az egyetlen szoftverben.
Akkor miért nem zenél mindenki ezzel? Mert le kell nyelni a békát hogy egy darab érintőfelületes szoftver van a kezünk alatt, nem fizikai értelemben vett kézzel fogható, nyomkodható, tekerhető, érezhető célhardver. Még én, aki évek óta használom a Gadget-et és esküszök a hasznosságára, én sem elégszek meg pusztán az iPad és a szoftver használatával.
Az iPad hangkeltésének és DA átalakítóinak profizmusa ugyan megkérdőjelezhető, és a KORG Gadget-nek sincsenek professzionális effekt VST-i és mastering tool-jai, de szerintem a vele készült AUDIO sávok kiexportálva, megfelelő utómunkával, komolyabb DAW-ban pont ugyanúgy helytállnak mintha egy valódi vas M1-ből, vagy egy KRONOS-ból rögzítettük volna. Ha egyáltalán meg tudná bárki állapítani, hogy például az eredeti KORG Wavestation-t hallja, vagy a szoftvert.
VÉGSZÓ
Nem is tudom hogy akarok-e végszót írni. Talán csak összefoglalnám, hogy a tesztem eredményét én hogyan minősítem:
A ROLAND Juno Stage hangszínei a hangszeren módosíthatóak, mégsem inspirált engem annyira, mint a Zenology szoftver, ami sok tekintetben lemodellezi a Roland PCM hangszereit.
Sajnos az én CORE előfizetési szintemen (a 3 dolláros) nem tudok mélyen módosítani a Zenology Preseteken. Mégis a Zenology esetében szerintem az tetszhetett nekem, hogy teljes integrációt valósít meg a DAW-ommal és valamiért frissen szól annak ellenére hogy szoftver, hiszen ez a ROLAND legújabb Zen-Core motorja.
Kis kiegészítés: időközben megjelent a ROLAND PRO előfizetési szintjében (10 dolláros) a Zen-Core hangmotor teljes mélységű editálásának lehetősége, amit egy hónapig ingyen ki lehetett próbálni. Alaposan kipróbáltam és sikerült ráérezni a Zen-Core hangmotor Sounddizájn-jára is. Nem azt mondom, hogy tartósan beleugrok a havi 10 dolláros előfizetésbe, de egy-egy hónapra érdemes beruházni rá, ami elég ahhoz, hogy temérdek saját hangszínt alkossunk. Ezt sikerült kitapasztalnom a 30 napos próbaidőszak alatt.
És mivel tetszett a dolog: belecsöppenni a ROLAND legújabb Zen-Core ökoszisztémájába, a teszt készítése óta már beszereztem egy ROLAND MC-101-et is, hisz' - ahogy majd lejjebb kifejtem - nekem szükségem van a kézzel fogható hangszerre és az MC-101 a legkisebb és legolcsóbb módja hogy a Zen-Core hangmotort vas eszközben birtokoljuk.
A ROLAND JD-Xi és a benne rejlő analóg PART, a friss és erős dob PART, no meg a régi ismerős SN-S szinti motor nagyon jól használható, élveztem vele a munkát. Viszont a végeredményben szebbet vártam volna tőle… valószínűleg egy kis utómunkával a sávok egyenkénti kezelésével kellene igába hajtani és kiegyenlíteni a hangképet.
A YAMAHA CS2X az egyik személyes kedvencem. Többször leírtam a fenti összeállításban, hogy minden hangszín ugyanolyan logika szerint épül fel, ezért bármelyik hangszerben, bármelyik hangforrásban józan paraszti logikával végezhető el a kigondolt művelet és érhető el a kívánt hatás. E szempontból a CS2X-nél kicsit kilóg a lóláb. Mivel előre beállított oszcillátorokkal és paraméterekkel bíró forrásokból kezdjük az editálást amelyeknek a paramétereit nem látjuk, nem mindig tudhatjuk, hogy a módosításunk nyomán milyen hatást érünk el, ezért ez a hangszer kicsit több meglepetéssel és egyedi hangszín születésével ajándékozhat meg minket. Ennek köszönhetően szerettem vele a munkát, ugyanakkor a gyenge effektje miatt kénytelen voltam bevetni a ZOOM MS-70CDR multieffektet és még a felvett sávokon is lehetett volna utómunkázni a DAW-ban, bár ezt nem tettem meg mert nem akartam "csalni".
A YAMAHA MX61 nyújtotta a legjobb és legkiszámíthatóbb teljesítményt. A hangszínek editálásánál minden ismeretet fel lehet használni amit a hangszín születéséről tudunk, és a paraméterek módosításával a legvalósabban az történik a hanggal, amit elképzelünk. Ezek mellett a hangja kellően tiszta, nyers, ahol kell ott pedig meleg és modulált. Az egész tesztmunkám eredményeképpen ő került ki nálam nyertesként. Ami ezt egy kicsit beárnyékolja, hogy a hangszín editálásához külön editor program szükséges, nem lehet sem a hangszeren, sem a DAW-ban kiszerkeszteni a kívánt változtatásokat, hanem vásárolni kell egy John Melas Editort, és persze így a számítógéptől sem tud elszakadni a hangszer.
Ismét végére hagytam a KORG Gadget-et. A legnagyobb képzavar a számomra, mert ezt a szoftvert és az iPad-et kéne a legjobban szeretnem. A Pattern-szekvenszeres megoldás a SONG architektúrával a legjobb, amire valaha vágytam. Komolyan a legkönnyebb benne úgy haladósan zenét szerkeszteni, hogy közben zenészek maradhatunk, és nem kell "menübúvárnak" vagy "egérhuszárnak" lenni. A benne található és fentebb felsorolt szoftveres hangszer-emulációk pedig a legszerteágazóbbak amire egy felületen vágyhat az ember. Olyan magától értetődően lehet benne a KORG Monopoly szintézist a teljes mélységéig editálni, mint akár egy ARP Odyssei-t magán az eredeti vason. Ami miatt nem ezt szeretem a legjobban, az a fizikai felület hiánya, egy egyszerű veterán berögződés, hogy a hangszer az legyen hangszer a kézben. No meg az audio sávokat ebben az esetben sem árt áttenni egy DAW-ba és eggyé kovácsolni.
Az egész tesztbe azért vágtam bele, hogy bebizonyítsam leginkább magamnak, de bárki más hobbista vagy kezdő zenésztársamnak is akit kétségek gyötörnek :) hogy teljesen mindegy mivel zenélünk. A kreatív hozzáállás, a lelkesedés a hangszer iránt sokkal fontosabb mint a hangszer vagy a szintézis típusa, hisz' a laikus hallgatóság, sőt olykor még hozzáértők sem tudják megítélni hogy mit hallanak. Én a magam részéről sokszor inkább bevállalok egy gyengébb vasat mint egy profi szoftvert. Szeretem a kézzel fogható hangszereket, a hangszerekkel való zenélést, a hangszeren történő hangszíneditálást. Egy iPad-el és a KORG Gadget-el, vagy egy PC-s DAW-al és egy profi VST-vel sokkal komolyabb eredményeket lehetne elérni, mégis szívesebben babrálok például egy YAMAHA CS2X-el és egy effekt pedállal. Ezért gondolom azt, hogy tök mindegy mivel zenélünk, csak inspiráljon minket... a végén utómunkával úgyis azt csinálunk a felvételünkkel amit csak akarunk. Akár elvihetjük profi stúdióba is befejezni.
És akkor következzen a megfejtés. A videó második felében látható, hogy melyik felvétel mivel készült: