WORKFLOW-K HARCA
Van ez a nagyon divatos, fránya fogalom, hogy „workflow”. Azthiszem minden elektronikus zenész találkozik vele, még akkor is, ha „munkamódszer”-nek hívja. Nem kívánok okoskodni, sem átnyújtani a "szent grált", csupán a sok-sok kísérletezésemet összegzem pár mondatban.
Szerintem a zenéléshez öt dologra van szükség:
- ihlet
- zenei tudás
- idő
- technika
- workflow
Talán nem kell nagyon részleteznem, hogy a technika ma már mindenki kezében meglehet… akinek több pénze van, az KRONOS-on zenélhet, akinek kevesebb, az KROSS-on. Ha megvan a zenei tudás, vagy az elszánt kreativitás, akkor a legolcsóbb eszközökön is teljes értékű alkotásokat lehet létrehozni, anyagi helyzettől függetlenül. Ugyanakkor korunk zenei (és zaj) irányzatai már a zenei tudást sem feltétlenül igénylik, sok helyzetben a hangszer, vagy számítógép mindent megold helyettünk. Aki pedig elég elborult dolgot alkot, annak ihletre sincs igazán szüksége, csak belecsap és kész. Így a listánkról akár ki is pipálhatjuk a technikát, a zenei tudást és az ihletet... persze jó ha vannak, de megkerülhetőek, nélkülözhetőek ötletességgel, vagy egyedi stílussal.
Megmaradt a „workflow” és az idő. Na, ez a kettő sehogyan sem kerülhető meg és kéz a kézben járnak. Korunk emberének a zenélésre, vagy bármilyen hobbira jut a legkevesebb szabadideje, ezért a kevés időt a lehető leghatékonyabban kell hasznosítani. A zeneszerzésben erre való a helyesen kialakított „workflow”. Ha nagyon-nagyon kevés időnk jut zenélni, de van egy frankó munkamódszerünk, akkor az lehetővé teszi, hogy picike idődarabkákban is foglalkozni tudjunk az alkotással. Ha viszont nagyon-nagyon rossz a munkamódszerünk, akkor nincs az az időmennyiség, amivel hatékonyan tudjuk azt használni.
Az imént csak a hobbistákat említettem, de a professzionális stúdiókban ugyanez a helyzet, csak ott nem a gyerek, meg a család miatt kell jól kihasználni az időt, hanem az üzleti bevételek miatt kell hatékonyan működtetni a stúdió munkafolyamatait.
Az én olvasatomban tehát a listámról a „workflow” a legfontosabb tényező. Ennek a keresgélésére, kialakítására éveim mentek el és ezért kezdtem el írni ezt a cikket, hogy összefoglaljam a tapasztalataimat. Saját példámból kiindulva írom le ugyanannak az egy zenémnek az elkészültét több munkamódszer szemszögéből, miközben még mindig tapogatózok én is, hogy hogyan érdemes csinálni.
LIVE REC (KORG PROPHECY, KORG SOS)
Ez a módszer volt az egész dal megszületésének kulcsa. Mindenféle prekoncepció nélkül ültem le egy KORG Prophecy elé és elkezdtem nyomkodni a Preset hangszíneket. A Prophecy-ről annyit kell tudni, hogy monotimbrális és monofónikus, tehát több zenei sáv együttes megszólaltatására nem alkalmas és egyszerre egy billentyű lenyomását képes lejátszani, tehát akkordot sem lehet rajta fogni. A szintézise ellenben annál izgalmasabb fizikai modellezésen alapul, amitől különleges, organikus és nem sok mindennel leutánozható a megszólalása.
Tehát adva volt egy hangszer, ami előtt ücsörögtem és improvizatíve nyomkodtam. Egyszercsak az egyik hangszínnel improvizálás közben kialakult egy 4 akkordos harmónia kör, ami megtetszett és úgy gondoltam, kár lenne veszni hagyni, ezért bekapcsoltam a KORG SOS felvevőmet. Elindítottam a metronómot és a felvételt, majd teljesen random mennyiségben egymás után sokszor feljátszottam ugyanazt a négy akkordot körbe-körbe… mikor úgy gondoltam, hogy már jó pár perce játszok és már biztosan összegyűlt annyi felvétel, amit később használni lehet, lezártam egy akkorddal a felvételt.
Egy pillanatig úgy tűnt, hogy ezzel megvagyunk és tovább improvizálgattam a hangszeren, újabb és újabb preseteket meghallgatva. Amikor megint megakadt a fülem egy újabb preseten, akkor átfutott az agyamon, hogy az előbbi felvételre azzal is rájátszhatnék. Így is lett. És aztán még így lett 8-10 sávval. Azaz a nulla előzetes elgondolásból készítettem egy 10-11 sávos zenét, pusztán a hangszer és a felvételi mód inspirációjából merítkezve. Az egyes hangszíneket próbáltam változatos helyeken használni, így kialakulhatott a körbe-körbe négy akkordból egy zenei építkezés, versszak, refén, szóló stb.
Volt tehát egy zeném, amihez nem volt dob, így már elkezdtem a koncepción gondolkozni, hogy hogyan készítsek alá ritmus szekciót. Ugyanakkor az is megfordult a fejemben, hogy ha már az egész zene ugyanazzal az egy darab monofónikus szintivel készült, akkor a dobhangok is belőle származzanak. Itt már kellett kicsit kutakodni, de találtam a neten egy KORG Prophecy dobhang-készletet wav-okból, amiket gyorsan betöltöttem egy KORG ES1 MkII-be. Felprogramoztam pár PART-ot és variációt, de nem konkretizáltam le előre hogy mikor, hol mit fog csinálni a dobgép. Ismét elindítottam a felvételt a KORG SOS-en és a dal építkezéséhez igazodva improvizálva indítottam a dobgépet és kapcsolgattam a PART-okat a dal lezárásáig. Ezzel vált teljessé az alábbi felvétel, ami a nullából született:
Összegezzünk:
A munkamódszer sima, sávonkénti audió felvétel volt, az inspirációt a hangszer adta, a felvételi mód pedig annyit tett hozzá a dologhoz, hogy nem gátolt. A KORG SOS felvevő végtelen számú sávok felvételét teszi lehetővé egymás után… nem kérdez, nem kell konfigurálni, nem kell beállításokat végezni benne, a felvett sávok hangszínei mind rendelkezhetnek a saját effektjeikkel, nem kell belső effekt route-okkal bajlódni… csak zenélni kell. A zene élőbb, az eredmény hemzseg az esetlegességektől és a véletlenszerűen kialakult ficsőröktől amik pozitív hatással lehetnek a végeredményre. Például a lead szóló alatt pár ütem erejéig megszűnik a szőnyeg, amit egyáltalán nem tudatosan csináltam, hanem egész egyszerűen elméláztam és már nem tudtam hogy hol tart a felvétel, ezért inkább abbahagytam a játékot minthogy mellényúljak. Aztán mikor felvettem a fonalat, tovább játszottam… a végeredmény pedig az lett, hogy a lead szóló alatt kicsit kiürült a háttérszőnyeg, átadva a terepet a szóló hangszernek. Ezt a módszert később már tudatosan használtam több más zenémben is.
Az elkészült felvételeket át tudjuk tenni más zeneszerkesztőbe, ami a fenti videóban egy iPad-en futó CUBASIS volt. Itt lehetőség van a hangerőarányokat finomítani, a panorámákon állítani és az effektekkel eljátszani és nagy mókusok akár masterelhetnek is belőle.
A módszer hátránya, hogy csak audio felvételek maradnak fent, így a hangjegyek (midi note-ok), az effektek, szűrőcsavargatások, a felvétel minősége később nem módosítható és nem készíthetünk újabb, javított felvételt, csak ha újra feljátsszuk. Ezt tekinthetjük óriási hátránynak billentyűs berkekben, hiszen mi hozzászoktunk hogy a játékunkat rögzíthetjük MIDI fájlban, így bármikor lehet piszkálni, javítgatni, pontosítani. De gondoljunk bele: ha egy zenekar elmegy egy stúdióba, ott sem történik másképp a dolog, csak audio felvételek maradnak fent.
A módszer előnye az inspiráló környezet. Nem veszünk el a technikai részletekben, tíz hang feljátszása után nem kezdünk el menükben mászkálva effekt route-okat programozni, vagy egérrel effekt plugint keresgélni, vagy éppen az ASIO Driver akadékoskodása miatt fennakadni. Nyugodtan spoilerezhetek: számomra ez a munkamódszer a leginspirálóbb amikor komponálásról van szó.
MIDI TRACKING (KORG Gadget – iPad)
Van tehát a fenti zeném, ami egy olyan hangszerrel készült, amivel nem lehet ezt a muzsikát színpadon reprodukálni. Ráadásul azóta eltelt sok idő, a hangszer már meg sincs. Maradt egy olyan felvételem, amit nem tudok a jelenlegi hangszereimre áttenni és újrahangszerelni. Nincs mese, újra meg kellett csinálni.
Erre kellett egy új munkamódszert találni. Látható, hogy ha MIDI szekvenszerben akarjuk az egész dalt újra létrehozni, akkor hatalmas fába vágjuk a fejszénket. Az egyes sávok hangszínei az eredeti zenében önálló életet éltek, ha ugyanazt az organikus jelleget szeretném újra megalkotni, akkor egyszerre kell megfelelő hangszín-utánpótlást találni és azzal feljátszani a MIDI hangjegyeket.
A megoldás az iPad-es KORG Gadget lett. Mivel az eredeti nóta 4 akkordos blokkokból állt össze, kézenfekvő volt a Gadget pattern alapú módszerét alkalmazni, ami egyszersmind teljes nótává fűzi a patterneket. A módszer alkalmazása a kevés szabadidő miatt is szükséges volt, hiszen az iPad-el bárhol zenélhetünk. Ha számítógéppel csináltam volna, akkor az szegez maga elé, ha hangszerrel, akkor pedig az köt helyhez. Én viszont rengeteget ingáztam, így a vonaton tudtam a legtöbbet zeneszerkesztéssel foglalkozni.
Első lépésként otthon, rendes hangszerrel egyetlen patternbe felvettem az összes kulcs fontosságú PART-ot, azután pedig már a vonaton ülve másolgattam, illesztgettem és építettem fel a teljes dalszerkezetet. Papírra feljegyzeteltem hogy az eredeti zenében hogyan, hány ütemenként követik egymást az egyes blokkok, így teljesen azonos formában építettem fel az egészet.
Nagy-nagy kihívást jelentett a megfelelő hangszínek előállítása is, hiszen az eredeti zenében a Prophecy fizikai modellezős hangszínei kulcsfontosságú szerepet játszottak, viszont egytől-egyig Presetek voltak, tehát nem én alakítottam, gondoltam ki őket. A Gadgetben ismét segítségemre volt a mobilitás, hiszen a hangszíneket is mind-mind vonaton utazva tekergettem ki a Gadgetben található számos szintimotorok valamelyikével. A dolog szépsége, hogy míg a Prophecy verzióban csak mások által készített Preset hangszíneket használtam, addig ebben a verzióban egytől-egyik saját hangszíneket kreáltam.
Slussz poénként az eredeti zenében használt Prophecy dob wav-okat betettem a Gadget-be és ott is felhasználtam. Az elkészült dal pedig így hangzik:
Összegezzünk:
A MIDI Tracking munkamódszer szöges ellentéte a Live Rec módszernek. Míg a Live Rec munkamódszer az inspiráló környezetről, a zenélés természetességéről és a szinte magától megszülető dallamokról szól, addig a MIDI Tracking kőkemény, szögletes matek, tudatosságot igényel, sőt munkát kell beletenni abba, hogy természetesnek hasson. Én például csak akkor és olyan sávokon végzek quantizálást, amikor és amin feltétlenül szükséges, ahol pedig lehet, ott a feljátszás természetes hibáit benne hagyom, ami viszont olyan veszélyeket hordoz magában, hogy a pontatlanul elhelyezkedő, átnyúló hangok nem kapják meg a megfelelő MIDI üzeneteket és beragadhatnak.
A módszer hátránya tehát a nem túl zenei, nem túl inspiráló közeg. A hangszerek virtuálisak, nincs meg a fizikai kontakt és az esetleges analóg komponensek szépsége. Ha zeneit és nem matekosat akarunk alkotni, akkor konkrétan munkát kell fektetni bele, akár stratégiát kidolgozni rá, például a patternek hosszával variálni, vagy ugyanazokat a szakaszokat nem mindenhova végig-duplikálni, hanem többször (más-más hibával, esetlegességgel) feljátszani és változatosan illeszteni egymáshoz stb.
A módszer előnye, hogy mindezt nagyon könnyen megtehetjük. Rendkívül haladós a Gadget-ben dolgozni, az olyan trükköktől hogy változó hosszúságú patterneket használunk egészen odáig, hogy az egyes szinti modulok minden egyes paramétere automatizálható, számtalan mozzanat könnyíti az életünket és bármilyen ötlet kipattan a fejünkből, nem kell elvetni, hanem el lehet gondolkodni hogy hogyan hozható létre. Az egyes projektek minden alkalommal pont ugyanonnan folytathatóak ahol korábban abbahagytuk, tehát nem kell SONG-ot betölteni, Performance-okat behívni, nem kell hegyezni a fülünket hogy valamelyik hangszínt véletlenül nem írtuk-e felül a múlt hét óta, és nem kell több hangszert összehangolni, időt tölteni a rendszer felállásával. És mindez egy érintőkijelzőn, bárhol a világon, nincs az ember konnektorhoz kötve egy sötét szobában.
MIDI SEQUENCER (YAMAHA MOXF6)
Vas hangszeren szekvenszert használni a komponáláshoz nagyon hasonlatos az első, LIVE REC módszerhez. Elég csak lapozgatni a hangszíneket, ha jön az inspiráció, megnyomni a REC gombot, felvenni és jöhet a következő sáv. Ha jó a hangszer felhasználói felülete, akkor inspirál az alkotásra, ha nem fekszik nekünk, akkor gátol. Ezt már egyéni megítélés alapján kell megtalálni hogy számunkra melyik hangszer nyújtja az inspirációt, amellett, hogy bármit csinálunk is, a végén kénytelenek leszünk menüzésbe is fogni hogy az effekt route-okat beállítsuk és az egyes sávok megfelelő hangszínnel, dinamikával, EQ-val vagy épp kompresszálással szólaljanak meg. Ha ezeket a kritériumokat szájízünk szerint szolgálja ki a hangszer, akkor a MIDI Sequencer munkamódszere éppolyan hatásos lehet a számunkra, mint az első pontban leírt LIVE REC módszer.
Itt írhatnék az árnyoldalról is, arról hogy a fenti zenét hogyan lehet egy vas szinti szekvenszerében újra megalkotni, de talán nem kell ecsetelnem hogy mekkora meló lett volna. Nagy… mert szöszölős, jegyzetelni kell az ütemszámokat, másolni, duplikálni és sokat menüzni, menüzni, menüzni. Ami az iPad-en a Gadget-ben egy mozdulat, az a vas szintin számos gombnyomkodás, EDIT menüben másolgatás az ütemszámok megadásával stb… Vagy az egészet elejéltől a végéig újra el kell játszani, ami már kevésbé alkotói folyamat, inkább rabszolga munka.
Szerencsére esetemben erre nem volt szükség, hiszen a Gadget-ből az egész MIDI fájlt át tudtam tenni a MOXF-be. Így a munka ezúttal semmi másból nem állt, mint hangszíneket keresni és ha kell editálni a hangszeren, illetve a megfelelő effektezést, panorámát és hangerőarányokat beállítani. Színtiszta hangszerelői munka és mivel egyetlen hangszer szólaltatja meg az egész zenét, a felvétel is egy egymenetes sztereó WAV lett:
Összegezzünk:
MIDI szekvenszerben dolgozni lehet teljesen intuitív módon, improvizatív játékból kiindulva és lehet abszolút tudatosan feladatról-feladatra haladva is. Az egész folyamat nagyon hasonlatos a stúdióban végzett munkához, óriási előny azonban, hogy a hangjegyek és az egész hangszerelés is olyan fázisban kerül elmentésre a hangszerben, amitől bármikor, bárhogyan el tudunk térni, akár újra tudjuk gondolni a sávok funkcióit, vagy a melléütött hangjegyeket könnyedén ki tudjuk javítani.
A hátránya, hogy épp a fenti nyitottság miatt szinte sohasem tekinthető késznek amit csináltunk. A hangszer A/D átalakítójának minőségén múlik, hogy a komplett zene mennyire szellős, az egyes sávok mennyire azonosíthatóak és az adott zene egészét mennyire tudja a hangszer széppen megjeleníteni. Ezért célszerű a késznek gondolt sávokat audióban rögzíteni, ami megfelelő felvételi láncon sávonként sokkal jobb minőségben kerül felvételre mintha az egész számot egyben vennénk fel. És ezután kell még egy utómunkán részt vennie a zenénknek. Tehát egy hangszer MIDI szekvenszerében készített és a hangszerrel egyben eljátszatott zenét szerintem nem tekinthetjük készterméknek.
MIDI SEQUENCER + LIVE REC (Cubasis + Deepmind)
Az előző bekezdésnek a vége az volt, hogy a MIDI szekvenszerben készített zenét nem tekinthetjük készterméknek. Ahhoz egy utómunkára fel kell venni a sávokat AUDIO fájlokba és egy újabb munkafelületen készre keverni.
Az első bekezdésemben pedig arról írtam, hogy a LIVE REC módszer mennyire inspiráló tud lenni és a vele készült sávonkénti felvételek felhasználhatóak egy zene készre mastereléséhez is akár.
Szerintem egészen rímel a kettő. A két munkamódszer kombinálásával tehát nagyon közel kerülhetünk az optimális megoldáshoz.
A következő felvételhez felhasználtam a már elkészült MIDI fájlt alapnak, amit sávonként átküldtem egy hangszeren és audióban rögzítettem. A kész audió sávokat pedig CUBASIS-ben készre kevertem.
Hogy a dolog érdekes legyen, visszanyúltam a gyökerekhez és ismét egy monotimbrális hangszerrel készítettem el a sávonkénti felvételeket. Ez a szinti egy BEHRINGER DEEPMIND 12, ami annyi rokonságot mutat az eredeti Prophecy-vel, hogy nem átlagos PCM hangmotorral rendelkezik, hanem szintén karakteres, organikus megszólalásra képes analóg hangkeltéssel bír.
A munka könnyebb része, hogy csak nyomkodni kell a START gombot a szekvenszeren. A nehezebbik része, hogy az analóg hangszeren a szükséges hangszíneket biza ki kell tekergetni magunknak és akár felvétel közben is tekergetni kell a változó motívumokat. De ez az egész folyamat már inkább egy jutalomjátéknak felel meg. Az eredmény pedig:
Összegezzünk:
A MIDI szekvenszerben készített és sávonként audióban rögzített munkamódszer előnye, hogy nem gátol az alkotás folyamatában, de amikor az alkotáson túl vagyunk, lehetőséget biztosít a tudatos hangszerelési folyamathoz. A felvett audió sávok pedig lehetővé teszik a zene véglegesítését, vagy akár komolyabb stúdióba masterelni is el tudjuk vinni.
Hátránya nem igazán van. Talán csak annyi, hogy tudni kell zenélni :)
VÉGKÖVETKEZTETÉS:
Tapasztalataim alapján munkafolyamat kialakításakor rendszerben kell gondolkodnunk, megtalálni az alkotáshoz szükséges környezetet ami nem gátol az inspiráció kibontakoztatásában, a véglegesítéshez pedig egy másik lépcsőfokot kell találnunk, ahol egyszerű és nagyszerű módon fejezhetjük be a megkezdett munkánkat. Vagyis ne akarjunk egy lépésben, egy hangszerrel megoldani mindent.
Keressük meg azt a módszert, ami alkotásra sarkall és nem gátol minket. És ha már van több befejezésre váró alkotásunk, felvételünk, akkor keressük meg azt a munkamódszert, amiben kényelmesen készre tudjuk keverni. Ne próbáljunk egyszerre alkotói és hangmérnöki fejjel gondolkodni.
Ehhez hasonlóan legyenek napjaink, amikor csak alkotunk, amikor jobb passzban vagyunk, és legyenek napjaink, amikor csak a technikai megoldásokkal foglalkozunk.
JUTIFALI!
Kíváncsiságból és a munkafolyamatok tesztelése miatt vágtam bele a négy különböző munkamódszer és a négy különböző hangforrás tesztelésébe. Az eredmény négy különböző videó lett. ÉS ugyanennyi audió sáv is.
Úgyhogy belevágtam egy ötödik kísérletbe is. A különböző hangszerekből felvett audió sávokból kiválogattam a legjavát és készítettem egy totál mixet. Szereplői: Behringer Deepmind 12 (zöld sávok), KORG Prophecy (kék sávok), KORG Gadget (piros sávok).